tévésmaci - Kijöttek-e már az ecsetfülűek?

  • .
  • 2010. április 8.

Trafik

Amikor a szobor felszállni s repülni készült, Sztupa és Troché direkt úgy öltöztek, mintha sima hétköznap lenne. A megszokott kényelmes darabjaik közül válogattak, a rendesnél kicsit nagyobb gondossággal, hogyan is lehetnének még önmaguk számára is minél kevésbé feltűnők.
Ám ahogy mentek a Kalamár József utca felől a Béke térre, egyre inkább jelmeznek érezték a gönceiket. Nyár volt, alig viseltek egy kigombolt inget, egy könnyű nadrágot. Troché sortban jött, Sztupa espadrit húzott a lábára, zokni nélkül. Már volt egy kisebbfajta csődület a focipálya főbejárata előtt, de mindenki csak óvatosan nyújtogatta a nyakát az "Olvasó munkás" szobra felé. Azon persze még nem látszott, hogy mire készül, csak ült és olvasott, még csak nem is lapozott. Sztupa magában mérgelődött, hogy mehetett ki a hír. Honnan tudják ezek, hogy itt lesz valami? Lett is, mintha csak épp rájuk várt volna a fölgyűrt ingujjú bronzalak. Van Budán, tán a XII. kerületben egy változata kőből is - futott át Troché agyán, de egy ismerős alak hirtelen feltűnése elterelte a gondolatait. "mafa úr lépett ki váratlanul a tömegből, s egy különösen széles taglejtéssel beintett, mint valami híres karmester, ünnepelt dirigens a világ híres koncerttermeiből. És jelére a szobor minden különösebb fakszni nélkül hozzáfogott... Mint mi péntekenként a tévézéshez.

Pénteken (9-én) miénk a boksz, az MGM-en hét után öt perccel kiokosodunk a Muhammad Ali című dokumentumfilmből, hogy aztán maga Will Smith se tudjon átverni 21.20-kor a ViaSat3-on, az Aliban - én persze leginkább Johnny Wakelin ez irányú munkásságát kamázom, de azt önök úgysem ismerik. Így fanyalodjanak nyugodtan az m1-en 21.40-kor kezdődő Párizs, Texasra, mert abban a Bodnár Erika úgy szinkronizál, mint egy frrranszia istennő. Ugyanekkor persze lesz az XXY az m2-n, ami egy 2007-es argentin darab, amilyen zsiráfot nem mindennap mutat a tévé. Ugyanitt 0.20-kor A vadászat, egy 1967-es amerikai film, melyben a poétikusan ifjú Jack Nicholson westernkedik (rajongók: két évvel járunk a Szelíd motorosok előtt!).

Szombaton ausztrál küldöttség érkezik a parlamentbe, s a kampánycsendet megtörve bejelentik, hogy a vombatom tökéletes selymes szőrű házi kedvenc, majd díjat veszek át. Ezzel szemben a szerencsétlenebb sorsú néposztályok megtekintik a televízióban (Duna) Quentin Tarantino Ponyvaregény című filmjét, 22.10-kor. A magam részéről viszont csak annyit üzennék a tévé elől, hogy itt fekszünk, Sándor, vidd hírül a spártaiaknak, hogy az RTL Klubon 21.35-kor elkezdtük nézni a 300 című filmet, melyben Jimmy McNulty detektív lép fel a thermopülai szorosban, és zsír a frizkója.

Vasárnap az ekrán helyett ukránt választjuk. Jó, akkor az urnákat.

Hétfőn Monte Cristo grófjának viszonylag friss, 2002-es kettes kiszerelését szállítja a ViaSat3 James Caviezellel, aki olyan jó volt ebben a szakágban, hogy két év múlva már Jesus Cristóban versenyzett a híres tréner, Mel Gibson keze alatt (A passió).

Kedden látható az egyetlen olyan film a héten, amiért valóban érdemes bekapcsolni a tévét: este kilenckor a Filmmúzeumon Ködös utak. Vigyázat, a jövő héten feleltetés lesz belőle! Súgok: az alacsony, ám sűrű Jean Gabin szembenéz Ete Zabellel, hogy mi legyen a nővel.

Szerdán Truffa Feri jó című, ám enyhén stupid fontoskodása matinéra a tv2-n (11.20, 451· Fahrenheit). Ahogy a német mondja: Guten Fahrenheit! A magyar frankofília e kis büszkeségében tűzoltónak látszó könyvégetők rohangálnak a közeli jövőben. Az MGM-en pedig Tony Curtis és Sidney Poitier rongyolnak ezerrel a sittről egy szál bilincsben, de mondhatjuk szebben is: 20.30-kor A megbilincseltek kilincselnek, vagy ahogy a híres művésznő énekli: Kilincs mí szoftli.

Csütörtökön összehívjuk a vésztanácsot, mert elég rossz a tévéműsor, s ez nem maradhat így. Ám mondok én valamit, ha véletlenül elintéznénk, hogy eztán jó legyen, akkor se tévézzenek, mert mit mondanak majd a végelszámoláskor? Hogy éltem száz évet, amiből ötvenet a tévé előtt? Nem lesz az kicsit ciki?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.