A címhez hozzátehetnénk: ...és mindezek tudományos vizsgálata. A kiállításnak ugyanis egyenrangú témája az a kutatás, amelyet nem csupán a magyarországi kulturális antropológia kezdőpontjának lehet tekinteni, de a tudományág nemzetközi fejlődésének is mindmáig számon tartott mozzanata - habár ez a tény a közelmúltig csak az országhatáron kívül volt közismert. Az 50-es években Fél Edit néprajzkutató szemelte ki a Heves megyei Átányt a majdani intenzív terepmunka célpontjaként. Nem mintha a hagyományos néprajzi gyűjtés által nagy becsben tartott hagyományos ruhadarabok, cserepek vagy fafaragások tekintetében bármi kiemelkedőt produkált volna a település, viszont ritka értéket jelentett a század elejéig visszanyúló hagyományos paraszti gazdálkodás érintetlen rendje. 1951-ben járt először a községben, aztán, minthogy ebben a világban
nem volt illendő,
hogy a férfiak együttléteinél, közös tevékenységeinél nők is jelen legyenek, a megfigyelés teljessége érdekében Fél Edit bevonta a kutatásba Hofer Tamást. A munka az általuk "beilleszkedő megfigyelés"-nek nevezett módszerrel zajlott, rövidebb-hosszabb átányi tartózkodásokkal, kisebb-nagyobb szünetekkel, mintegy két évtizeden át. Az eredménye egyrészt egy sor publikáció, amelyek java Magyarországon meg sem jelenhetett. Továbbá egy hatalmas mennyiségű tárgyi anyag - mintha egész porták minden egyes darabját összeszedték volna -, amelynek a nagyobb részét most láthatja először a nagyközönség.