A klímakrízisre merész válaszok születnek

Nem csak a klímademonstráló fiatalok ébredtek fel, a kutatók is mind bátrabban alkotnak víziókat a jövőnkről

A klímaváltozás ellen, az élhető eljövendő világért demonstráló fiatalok klímasztrájk mozgalma korántsem aratott egyöntetű tetszést a vadul kampányoló politikusok körében - de az akadémiai, egyetemi szféra, a klímaváltozást kutató tudósok teljes mellszélességgel kiálltak mellettük.

Nem is csoda, elvégre klímaváltozás ellen demonstráló fiatalok földrajzi környezetében (így a mozgalom bölcsőjében, Skandináviában is mindenki a saját bőrén érezheti az egyre gyakoribbá váló extrém időjárási helyzetek mindennapi életre gyakorolt hatását. És nem is csak a hőhullámok okozhatnak gondokat, hanem a váratlanul sok csapadék (mint manapság nálunk) vagy éppen szokatlanul zord telek.

Greta Thunberg Berlinben

Fotó: MTI

A klímakutatók a demonstrációk kapcsán sem haboznak leszögezni, hogy bár sokan (így némely világhatalmak vezetői) sem veszik már komolyan a 2015-ös párizsi klímaegyezményben vállalt kötelezettségeket, valójában az ott kötött kompromisszum már elégtelen a klímaváltozás folyamatának, a globális felmelegedésnek legalább a lelassítására.

• De vajon mit kellene tennünk, ha tartani akarjuk magunkat a szigorúbb forgatókönyvhöz és mivel gátolhatjuk meg, hogy e század közepére már 2 fokkal legyen melegebb a Földön a talaj közelében mért átlagos hőmérséklet, mint az ipari forradalom előtt?
• Egyáltalán miért olyan rossz ez a 2 foknyi hőmérsékletemelkedés – vajon sokkal jobb volna, ha összességében csak 1,5 fokkal melegszünk?

Némely kutatók már arról beszélnek, hogy az emberiség már számos olyan fizikai határt átlépett, amelyek tiszteletben tartása máskülönben lehetővé tenné a Föld bolygón való biztonságos fennmaradásunkat és gyarapodásunkat – ráadásul áttört korlátok közül csak az egyik a földi klíma nehéz kiszámítható következményekkel kecsegtető megváltoztatása.

• De mennyit ér, ha csak most, vagy csupán holnap kezdjük csökkenteni az üvegházhatású gázok (mindenekelőtt a széndioxid vagy éppen a metán) kibocsátását – miközben a múltban kezdődött gáztermelés kumulatív hatása így is, úgy is a fejünkre hull vissza, néha szó szerint.
• Ezzel kapcsolatban vetődhet fel az a kérdés is, hogy vajon nagyobb-e azon fejlett ipari államok erkölcsi felelőssége, amelyek korábban kezdték beszennyezni a légkört?
• Jogos-e a részükről cselekvés helyett azokra mutogatni, akik később kezdték a légkörbe pöfögni a sok-sok klímaszempontból is veszélyes szennyezőanyagot?
• És vajon az éghajlatváltozás elleni harcban tényleg segítene az univerzális alapjövedelem, vagy ha mindenkinek rendelkezésére állna a létezés minimális társadalmi fundamentuma?
• Megmentheti a Földet, ha sikerül kilépnünk a munka és fogyasztás egymást gerjesztő hatásainak mókuskerekéből?
• És vajon hajlandók lennénk-e legalább a leigázott Föld felét visszaadni a természetnek?

Ezekkel a kérdésekkel és még továbbiakkal foglalkozik az e heti nyomtatott Magyar Narancsban olvasható A hűvös a múlté című cikkünk.

Ne feledje el a választási eredményeket kiértékelő elemzéseket tartalmazó lapszámot megvenni az újságárusoknál vagy fizessen elő rá itt.