A Magyar Tudományos Akadémia elnökének a hazai közoktatásról is megvan a véleménye

  • narancs.hu
  • 2018. május 31.

Tudomány

Meg még sok minden másról is – Interjú Lovász Lászlóval a ma megjelent Narancsban!

Legfrissebb lapszámunkban olvashatják Barotányi Zoltán interjúját Lovász Lászlóval, az MTA elnökével. Egy kis ízelítő a beszélgetésből:

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Magyar Narancs: Halljuk az elvárást: a tudományos közösség gondolja végig, hogy egyes felfedezéseknek milyen hosszú távú hatásai lehetnek. Csakhogy a tudománytörténet is azt tanítja, hogy a lehető legritkább esetekben sikerült ezeket a hatásokat előre kiszámítani!

Lovász László: De bizonyos dolgokról lehet látni, hogy problémát fognak okozni. Mondjuk a mesterséges intelligencia fejlődése nyilvánvalóan zavarokat fog okozni a munkaerőpiacon. Talán egy kis munkával azt is fel lehet mérni, hogy milyen szektorokban veszítik el emberek a munkájukat. Aminek különféle következménye kell, hogy legyen, de a minimum az, hogy az iskolai oktatás erre felkészüljön, tehát a következő generációt már ne olyan pályákra képezzük, amelyek akkor már nem léteznek.

MN: Márpedig a magyar oktatáspolitikában az utóbbi években határozottan érvényesülnek olyan tendenciák, hogy a diákoknak csakis olyan tudást kellene átadni, amelynek birtokában sikeresen elfoglalhatják helyüket a munkaerőpiacon.

LL: Van ilyen tendencia, de nem kizárólag az érvényesül!

MN: Ha jól értelmezem az ezzel kapcsolatos állásfoglalásaikat, az Akadémia sem teljesen ért egyet ezzel az oktatási koncepcióval?

LL: A fiatalok alapvető képességeit fejlesztő reformokat támogatjuk – ilyen a nyelvtanulás vagy a kvantitatív gondolkodás. Nem hagyományos matematikáról van szó, nem szükséges egy életre memorizálni a másodfokú egyenlet megoldóképletét, hanem arra kéne nevelni, hogy a tanuló később az életben felismerje azokat a szituációkat, ahol kvantitatív alapon következtetéseket lehet levonni.

MN: A tanulók romló teljesítményét mutató iskolai tesztek nyomán már olyan aggodalmak is előkerülnek, hogy honnan lesz utánpótlása a magyar elitképzésnek? Vagy az elitképzés továbbra is jó minőségű, és csak a nagy átlag romlik?

LL: Én féltem a jó minőségű elitképzést is, hiszen nagyon beszűkült az a bázis is, ahonnan kikerülhet a következő kutatói generáció. Fel kellene mérnünk, hogy mi gátolja azt, hogy sokkal szélesebb körből kerüljenek fiatalok az egyetemekre, és ennek nyomán magasabb képzettséget igénylő pályákra. A magyar oktatási rendszernél ezek a felmérések (mint például a PISA-teszt) leginkább azt mutatják, hogy egy kicsit még mindig régimódian tanítunk, sok lexikális tudást akarunk átadni. Kevesebb hangsúlyt kap, hogy a tanuló alkalmazni is tudja a tanultakat, hogy egy a való életben előforduló bonyolult kérdést egyszerűbbekre tudjon bontani és a megoldásához fel tudja használni azon, akár matematikai, fizikai ismereteket, amelyeket az iskolában szerzett meg.

A teljes interjú a ma megjelent Magyar Narancsban olvasható!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.