Legfrissebb lapszámunkban olvashatják Barotányi Zoltán interjúját Lovász Lászlóval, az MTA elnökével. Egy kis ízelítő a beszélgetésből:
| ||
Magyar Narancs: Halljuk az elvárást: a tudományos közösség gondolja végig, hogy egyes felfedezéseknek milyen hosszú távú hatásai lehetnek. Csakhogy a tudománytörténet is azt tanítja, hogy a lehető legritkább esetekben sikerült ezeket a hatásokat előre kiszámítani!
Lovász László: De bizonyos dolgokról lehet látni, hogy problémát fognak okozni. Mondjuk a mesterséges intelligencia fejlődése nyilvánvalóan zavarokat fog okozni a munkaerőpiacon. Talán egy kis munkával azt is fel lehet mérni, hogy milyen szektorokban veszítik el emberek a munkájukat. Aminek különféle következménye kell, hogy legyen, de a minimum az, hogy az iskolai oktatás erre felkészüljön, tehát a következő generációt már ne olyan pályákra képezzük, amelyek akkor már nem léteznek.
MN: Márpedig a magyar oktatáspolitikában az utóbbi években határozottan érvényesülnek olyan tendenciák, hogy a diákoknak csakis olyan tudást kellene átadni, amelynek birtokában sikeresen elfoglalhatják helyüket a munkaerőpiacon.
LL: Van ilyen tendencia, de nem kizárólag az érvényesül!
MN: Ha jól értelmezem az ezzel kapcsolatos állásfoglalásaikat, az Akadémia sem teljesen ért egyet ezzel az oktatási koncepcióval?
LL: A fiatalok alapvető képességeit fejlesztő reformokat támogatjuk – ilyen a nyelvtanulás vagy a kvantitatív gondolkodás. Nem hagyományos matematikáról van szó, nem szükséges egy életre memorizálni a másodfokú egyenlet megoldóképletét, hanem arra kéne nevelni, hogy a tanuló később az életben felismerje azokat a szituációkat, ahol kvantitatív alapon következtetéseket lehet levonni.
MN: A tanulók romló teljesítményét mutató iskolai tesztek nyomán már olyan aggodalmak is előkerülnek, hogy honnan lesz utánpótlása a magyar elitképzésnek? Vagy az elitképzés továbbra is jó minőségű, és csak a nagy átlag romlik?
LL: Én féltem a jó minőségű elitképzést is, hiszen nagyon beszűkült az a bázis is, ahonnan kikerülhet a következő kutatói generáció. Fel kellene mérnünk, hogy mi gátolja azt, hogy sokkal szélesebb körből kerüljenek fiatalok az egyetemekre, és ennek nyomán magasabb képzettséget igénylő pályákra. A magyar oktatási rendszernél ezek a felmérések (mint például a PISA-teszt) leginkább azt mutatják, hogy egy kicsit még mindig régimódian tanítunk, sok lexikális tudást akarunk átadni. Kevesebb hangsúlyt kap, hogy a tanuló alkalmazni is tudja a tanultakat, hogy egy a való életben előforduló bonyolult kérdést egyszerűbbekre tudjon bontani és a megoldásához fel tudja használni azon, akár matematikai, fizikai ismereteket, amelyeket az iskolában szerzett meg.
A teljes interjú a ma megjelent Magyar Narancsban olvasható!
