A mai szélsőjobb csak hivatkozik rá, de nem ismeri – Interjú a Szálasi-életrajz szerzőjével

  • narancs.hu
  • 2016. június 30.

Tudomány

Monográfia jelent meg a hajdani nemzetvezetőről; a Magyar Narancs ma megjelent számában olvasható a szerzővel, Karsai Lászlóval készített interjúnk.

Idén hetven éve, hogy a népbíróság elítélte és bitófára juttatta a „nemzetvezetőt”. A Balassi Kiadó gondozásában olvasható az első nagyobb lélegzetű politikai életrajz, amely sorra veszi a nyilas mozgalom vezetője életének és politikai pályafutásának régóta vitatott pontjait. A témát három évtizede kutató szerzővel Barotányi Zoltán beszélgetett. Ízelítő a friss Narancsban olvasható interjúból.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Magyar Narancs: Ha jól tudom, Szálasi önmagát Hitlernél nagyobb és mélyebb teoretikusnak tartotta.

Karsai László: Mégpedig sokkal. A hungarizmust, amiről egyébként nagyon keveset és szűkszavúan ír, nem egyenrangúnak gondolta a német nemzetiszocializmussal és az olasz fasizmussal, hanem magasabb rendűnek. A nácizmus szerinte csak fajelméletet adott, a fasizmus csak államelméletet. Szálasi ehhez képest nem ismerte el az emberi fajok hierarchiáját, a zsidókat például el akarta távolítani Európából, de azt nem volt hajlandó elfogadni, hogy a magyar vagy bármelyik más nemzet alacsonyabb vagy magasabb rendű lenne a másiknál. Abban bízott, hogy a hungarizmus igazsága, miként a kereszténység tanítása, az egész világot meg fogja hódítani. Valóban azt gondolta, hogy amit ő megalkotott, az az egész világ számára egy olyasfajta evangélium, mint Jézus Krisztus megjelenése és tanításai. A fajelméletet elvetve, a fasiszta elméletből nagyon sokat átvéve, megalkotta az istenhiten, a nacionalizmuson és az erősen tervgazdálkodásos szocializmuson alapuló új világnézetet. Ez utóbbit az 50-es, 60-as, sőt a 70-es években a Szálasival és a nyilas rendszerrel foglalkozó történészek nem győzték agyonhallgatni. Meg kell nézni, hogyan képzelte el az új tervgazdálkodásos rendszert, ahol az árak, a bérek, a nyugdíjak központi megállapításán keresztül a szükségletek központi megszabásáig megtalálunk minden ismerős elemet.

(…)

MN: A Szálasi-rezsimet a háború értelmetlen folytatása mellett az ország módszeres kirablásáért, értékeinek és emberanyagának Németországba szállításáért, valamint a nyilas uralom alatt mindenekelőtt a Budapesten főleg zsidók ellen végrehajtott szörnyű tömeggyilkosságok miatt kárhoztatják.

KL: Az ország kirablásában nem történik más, mint amit már Horthy jóváhagyásával a Sztójay-kormány idején elkezdtek. Szálasi mindezt folytatja. Persze úgy gondolta, hogy mindezt a magyar nép akaratából teszi, hiszen az Országgyűlés mindkét háza jóváhagyta, hogy magát „nemzetvezetővé” nyilvánítsa.

MN: De ott a másik érv, hogy Szálasi uralma szabadította az országra, azon belül is főleg a fővárosra a legaljasabb fegyveres csőcseléket, amit a nyilas kormány képtelen volt kontrollálni.

KL: Ezt úgy fogalmaztam meg a Szálasi-életrajzomban, hogy a nyilas rendszer képtelen volt olyan problémák megoldására, amelyek nélküle nem is léteztek volna. Ha egyes kollégák visszafogottabb becsléseit veszem figyelembe, akkor 2-3000 embert gyilkoltak meg Budapesten a nyilasok. Én ennél nagyobb, radikálisabb becsléssel dolgozom, és a mások kalkulációinak figyelembevételével végzett számításaim alapján a nyilas atrocitásokhoz köthető fővárosi, elsősorban zsidó áldozatok száma 8-10 ezer főre tehető.

(…)

MN: Mit tudunk mondani Szálasi eszmei hagyatékáról? Gyakorta idézgetik kitekert szófordulatait, meredek neologizmusait.

KL: Ormos Mária professzor asszony egyszer sajnálkozva megjegyezte: látja, milyen sokat olvasom Szálasi amúgy meglehetősen csekély, egy karcsú kötetben elférő életművét, márpedig olyan Szálasit olvasni, mint homokot rágni. Sok minden nagyon nehezen érthető az írásaiban, és nemcsak a neologizmusai, a szóvirágai miatt, hanem mert a belső koherencia és az értelmes okfejtés is hiányzik. Már csak emiatt sincs öröksége, a mai szélsőjobb részben nem ismeri Szálasit, részben nem is érdekli, így azután kultuszt is lehetetlen kreálni a személye körül. Annál is inkább, mert nem lehet egyszerre két embert dicsőíteni: aki az „országgyarapító” Horthynak lovas szobrot akar, az annyit legalább biztosan tud, hogy őt a nyilasok zsidóbérenc hazaárulónak nevezték, és Szálasi bíróság elé akarta állítani, miután német segítséggel, puccsal megbuktatta Horthyt. Szálasi nevéhez semmilyen pozitív dolog nem köthető, csak a háborús vereség, az ország kifosztása, a rombolás, a pusztítás, a faji, etnikai diszkrimináció.

A teljes interjú a csütörtökön megjelent Magyar Narancsban olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.