Bozóki András: "Ők most azt rombolják le, amit akkor felépítettek"

Tudomány

A rendszerváltást zömmel olyan értelmiségiek csinálták végig, akikről mélyen hallgat vagy rágalmakat terjeszt a mai kormányzati propaganda – erről is beszélt nekünk a korszaknak könyvet szentelő Bozóki András

Magyar Narancs: Mi a jelentősége a Kádár-rendszer alkonyán felvirágzó szakkollégiumi mozgalomnak? 1988-ban a Fideszt (is) létrehozó fiatal értelmiségiek, egyetemisták közül sokan onnan érkeztek. Hol helyezkedett el a rendszerváltás idejének többosztatú politikai szociológiai terében a Fidesz?

Bozóki András A: A Fidesz a jórészt vidékről indult első vagy második generációs fiatal értelmiségiek és félértelmiségiek pártja lett. Inkább az utóbbiaké, mert nekik nem volt idejük elsajátítani az értelmiségi hivatást, hiszen útjuk az egyetemről szinte egyenesen a parlamentbe vezetett.

A Fidesz egyszerre volt radikális és pragmatikus szervezet, ami szokatlan kombináció forradalmi átalakulás idején, mert a radikális pártok szerte a világon általában ideologikusak. De a Fidesz – utólag tisztán látható – csak addig volt liberális, ameddig a korszellem is az volt. A párt vezetői fiatal életkorukhoz képest jelentős időt töltöttek el zárt, maszkulin közösségekben (katonaság, szakkollégium, focicsapatok), ahol a legfőbb érték az együvé tartozásból fakadó betyárbecsület volt. (…)

MN: Létezik a rendszerváltásnak egy speciális összeesküvés-elméleti szcenáriója is: ez volna a volt radikális ellenzéki értelmiség és az állampárti hátterű elit rózsadombi paktuma. A ma hivatalos, államilag támogatott történeti mitológia szerint az ő titkos alkujuk által megszabott rezsim bukott volna meg a 2010-es fülkeforradalommal…

BA: Természetesen nem létezett semmiféle rózsadombi paktum, ez az egész szimpla kitaláció. 1988-tól kezdve az ellenzéki oldalon végig ott volt Orbán Viktor, Kövér László, Áder János, akik arcukat, nevüket adták a rendszerváltó folyamathoz. Ők csak tudják. Ők most azt rombolják le, amit akkor felépítettek. A kerekasztal-tárgyalások teljes szövege húsz éve a rendelkezésre áll, ami pontosan azért jelent meg, hogy ne lehessen ezekről az ügyekről többet hazudni. Meglepetéssel veszem észre, hogy e téren immár a történelmi tények sem képeznek akadályt a múltat átírni szándékozó jelenbeli politikai propagandistáknak.  (…)

false

 

 

MN: Voltak azért, akik végig, a teljes másfél évtizedet átölelő időszakban fontos szerepet vittek?

BA: Voltak aktívabb szereplők, de sokan közülük csak 1988-ig szerepeltek, a változatlan, monolit ellenzéki kemény magról szóló állítások nem felelnek meg a valóságnak. Kutatásaim szerint, akik részt vettek egy adott korszak kulcsfontosságú eseményeiben, azoknak csupán 20 százaléka aktivizálta magát a következő időszak meghatározó eseményein. A disszidensek kevesebb mint 20 százaléka ment át a hálózatépítő-pártalapító szakaszba, majd az ottani aktívak kevesebb mint 20 százaléka volt jelen az Ellenzéki Kerek­asztalnál. Végül az EKA tárgyalóinak kevesebb mint 20 százaléka jutott be a parlamentbe. (…)

A teljes interjú „Most azt rombolják le” címen elolvasható az e heti nyomtatott Magyar Narancsban.

Ne feledje el e héten is megvásárolni a lapot vagy fizessen elő rá itt:

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következő platformokon érhetőek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.