A tömeges pánikreakciókat megállítani nem lehet, de a korlátozására van lehetőség

  • B. Simon Krisztián
  • 2020. március 5.

Tudomány

A koronavírus-járvány fogadtatásáról beszélgettünk Síklaki István szociálpszichológussal a friss Narancsban.

Magyar Narancs: Kik a leginkább fogékonyak a pánikra?

Síklaki István: Nagyjából mindenki. Nyilván vannak tájékozottabb emberek, akik hajlamosak alaposan végiggondolni a helyzetet, és arra a következtetésre jutni, hogy úgysem lesz baj. És vannak lusta emberek, akiknek nincs kedvük pánikolni. De az alapvető emberi késztetések a legtöbbünket a pánik irányába terelik. Nagyon kevés múlik az iskolázottságon, ám azt lehet látni, hogy egy nagyvárosban, ahol eleve nagyon nagy a forgás, sokszor gyorsabban alakul ki és erőteljesebbé tud válni egy pánikreakció. Egy kis faluban, ahol sokkal nagyobb az önellátás, ahol a tyúkok továbbra is tojnak, a pánik is kevésbé érzékelhető.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

MN: Nem számít az sem, hogy szabad országban élünk vagy diktatúrában?

SI: A fő szempont az, hogy a társadalom vagy a társadalmi emlékezet mennyire van hozzászokva a kiszámíthatatlansághoz. Ebből a szempontból a magyar társadalom eléggé kitett az ilyen veszélyeknek, hiszen abban szocializálódott sok-sok generáció óta, hogy egyik napról a másikra teljesen kiszámíthatatlan dolgok történhetnek vele – kitörhet egy háború vagy forradalom, államosíthatják a nyugdíjpénztárakat, és így tovább. Éppen ezért érzékenyek a magyar emberek az ilyenfajta veszélyhelyzetekre. Míg például egy skandináv társadalomban, ahol sok generáció óta a kiszámíthatóságot szokták meg az emberek, kevésbé érzékenyen reagálnak.

(...)

A Magyar Narancs március 5-i lapszámában olvasható teljes beszélgetésből kiderül az is, miért szabadulnak el pánik idején a rasszista indulatok, milyen szerepet játszik az internet és a média, és vajon a józanul gondolkodó politikusok meg tudják-e fékezni a pánikot. Ha előfizetne az újságra, itt megteheti.

Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.