A tömeges pánikreakciókat megállítani nem lehet, de a korlátozására van lehetőség

A koronavírus-járvány fogadtatásáról beszélgettünk Síklaki István szociálpszichológussal a friss Narancsban.

Magyar Narancs: Kik a leginkább fogékonyak a pánikra?

Síklaki István: Nagyjából mindenki. Nyilván vannak tájékozottabb emberek, akik hajlamosak alaposan végiggondolni a helyzetet, és arra a következtetésre jutni, hogy úgysem lesz baj. És vannak lusta emberek, akiknek nincs kedvük pánikolni. De az alapvető emberi késztetések a legtöbbünket a pánik irányába terelik. Nagyon kevés múlik az iskolázottságon, ám azt lehet látni, hogy egy nagyvárosban, ahol eleve nagyon nagy a forgás, sokszor gyorsabban alakul ki és erőteljesebbé tud válni egy pánikreakció. Egy kis faluban, ahol sokkal nagyobb az önellátás, ahol a tyúkok továbbra is tojnak, a pánik is kevésbé érzékelhető.

 

Fotó: Sióréti Gábor

MN: Nem számít az sem, hogy szabad országban élünk vagy diktatúrában?

SI: A fő szempont az, hogy a társadalom vagy a társadalmi emlékezet mennyire van hozzászokva a kiszámíthatatlansághoz. Ebből a szempontból a magyar társadalom eléggé kitett az ilyen veszélyeknek, hiszen abban szocializálódott sok-sok generáció óta, hogy egyik napról a másikra teljesen kiszámíthatatlan dolgok történhetnek vele – kitörhet egy háború vagy forradalom, államosíthatják a nyugdíjpénztárakat, és így tovább. Éppen ezért érzékenyek a magyar emberek az ilyenfajta veszélyhelyzetekre. Míg például egy skandináv társadalomban, ahol sok generáció óta a kiszámíthatóságot szokták meg az emberek, kevésbé érzékenyen reagálnak.

(...)

A Magyar Narancs március 5-i lapszámában olvasható teljes beszélgetésből kiderül az is, miért szabadulnak el pánik idején a rasszista indulatok, milyen szerepet játszik az internet és a média, és vajon a józanul gondolkodó politikusok meg tudják-e fékezni a pánikot. Ha előfizetne az újságra, itt megteheti.