Most akkor klímabajnok lett Magyarország? Hogy zöldült be a Fidesz?

Tudomány

Nagy utat járt be a Fidesz, amíg eljutott a klímavédelmi akciótervig.

Cikksorozatunk előző részeiben általánosságban szedtük össze, hogy milyen hatást válthat ki Magyarországon a klímaváltozás a következő évtizedekben, de akár éveken belül is. A mostani részben politikai vizekre evezünk, ugyanis 2020-ban már egyetlen párt sem engedheti meg magának, hogy ne tematizálja a kérdést.

A magyar kormány sem járhat el másképp: Orbán Viktor februári évértékelőjében klímavédelmi akciótervet hirdetett, amiről még Ürge-Vorsatz Diánia, a CEU Nobel-békedíjas klímakutatója is azt mondta az ATV-ben, hogy „óriási előrelépés”. (A bejelentett Zöld Államkötvények körüli anomáliáról itt írtunk részletesebben).

A miniszterelnök bezöldülése azért is érdekes, mert a Fidesz holdudvara folyamatos támadás alatt tartja az ökopolitikusokat és -politikát, kommunistaként megbélyegezve a környezetvédőket. A kormányfő és más vezető kormánytagok azzal verik a mellüket, hogy Magyarország szén-dioxid-kibocsátása alacsony, ezért a „szennyezőknek”, tehát a multinacionális vállalatoknak és a nagy gazdasággal bíró országoknak kell megfizetniük a klímaváltozás árát.

Hárítás, ameddig lehet

De mi az igazság? Valóban klímabajnok Magyarország, ezért nem várhatjuk el a kormánytól a valós cselekvést? Vagy itt lenne az ideje, hogy a döntéshozók érdemben foglalkozzanak a kérdéssel Cikksorozatunk harmadik részéhez Vasali Zoltán, az IDEA Intézet elemzőjének és a Milton Friedman Egyetem oktatójának kértük a segítségét, aki kiemelten foglalkozik Magyarországon a zöldpolitikával (nemrég jelent meg egy publicisztikája a témában az Indexen): végigvettük, hogyan változott meg a Fidesz hozzáállása a témához.

A politológus szerint a kormány egy kényelmes pozícióból indult: a Kiotói Egyezmény alapján a szén-dioxid-csökkentésünket 1990-tól számítva kell elérnünk. Márpedig a rendszerváltás után a hazai nehézipar leépült, ami jelentős könnyebbséget jelent a számunkra: 2030-ig 40 százalékkal kell mérsékelnünk a CO2-kibocsátást, jelenleg nagyjából 32 százalékon állunk.

Továbbá ennek köszönhető, hogy 2010 után az Orbán-kormány értékesíthette a piacon a kvótaállományát (CO2 kibocsátását engedélyező jogosítvány, amit tőzsdén lehet értékesíteni), amiből egy ideig igen népszerű épületrekonstrukciós beruházásokat (ismertebb nevükön panelprogramokat) finanszírozott – mondta az elemző. (Az Európai Unió kibocsátási-kereskedelmi rendszeréről itt olvashat bővebben).

Vasali szerint a Fidesz klímapolitikai szkepszisének erősödése pont akkor következett be, amikor már látható volt, hogy a célok elérése érdekében forrásokat kell átcsoportosítani és áldozatokat kell hozni. Pedig már a kormányváltás után is több olyan program állt a jelenlegi vezetés rendelkezésére, amiket „csak” meg kellett volna valósítania.

Így például Láng István akadémikus előkészítette a Változás-hatás-válaszadás (VAHAVA) projektet, amiben vizsgálták a klímaváltozás egyes ágazatokra és szakterületekre gyakorolt hatásait: figyelembe vették a társadalom, az élővilág, a tájak, a nemzetgazdasági ágak eltérő érzékenységét és a változásokat elviselő képességüket. A program eredményeire támaszkodva megalkották a 2008-2025-re szóló Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát, aminek alapján a kormány aktivizálhatta volna erőforrásait, viszont erre 2010 után nem igazán került sor.

Cikkünk megírásához megkerestünk egy olyan szakembert is, aki korábban a közigazgatásban klímapolitikai területen dolgozott: felhívta a figyelmünket arra rá, hogy amíg 2010 előtt a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium felelt a kormányzati klímapolitikáért, addig a kormányváltás után a Fellegi Tamás vezette Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz került a terület. (Forrásunk jelezte, nem szeretné, ha leírnánk a nevét, mert tart attól, retorziók érhetik, ha nem kormánypárti lapnak nyilatkozik.) Ez egy szimbolikus lépés, ugyanis a környezetvédelmi apparátus megszűnt, a klímapolitikával együtt háttérbe került, az Orbán-kormány pedig a gazdasági növekedést helyezte a legfontosabb elérendő célnak.

Viszont Vasali Zoltán szerint a Fidesz a hárítószkeptikus politika luxusát csak tavalyig engedhette meg magának.

Orbán Viktor és Semjén Zsolt, miniszterelnök és a helyettese május 27-én. Hiába mondják, nem úgy alakult a választás, ahogyan szerették volna.

Orbán Viktor (sokat sejtető zöld nyakkendőben!) és Semjén Zsolt, miniszterelnök és a helyettese május 27-én.

Fotó: Balogh Zoltán/MTI

Az unió közbeszól

Az Orbán-kormány gazdaságpolitikájában arra törekedett az elmúlt tíz évben, hogy az ország adottságait (például az olcsó munkaerőt) maximáliásan a befektetők rendelkezésére bocsátsa. Márpedig erről az útról nehéz lelépni, hiszen ez veszélyezteti a jól kommunikálható eredményeket Vasali szerint.

Itt meg kell említeni Szijjártó Péter külügyminiszter kultikus nyilatkozatát, miszerint az unió károsanyag-kibocsátási szigorításai a hazai autóipar versenyképességét veszélyeztetik. Pedig energiapolitikára rálátó forrásunk szerint az újonnan csatlakozott uniós országokban több a kibocsátási-csökkentési potenciál, ahogyan Magyarországon is a megfelelő beruházásokkal az energiahatékonyságot sikeresen lehetne növelni.

A Fidesz magatartását ez a logika határozza meg: a hazai bányanyitási klaszterfejlesztések vagy a lignitégetéshez való ragaszkodás a legutolsó lehetséges időpontig a Mátrai Erőmű esetében mind azt igazolják, hogy a fenntarthatóság szempontjai csak minimálisan épültek be a nemzetstratégiai érdekek közé. (A Mátrai Erőmű ügyéről a pár hete írtunk részletesebben).

Viszont az elmúlt évek markáns ellenállása tarthatatlanná vált az elemző szerint, hiszen a következő uniós költségvetés forrásait még a szegényebb tagállamok is csak a zöld fejlesztések keretei között használhatják majd fel. Ez azt jelenti, hogy ha pénzt akar a kormány, akkor kénytelen a klímavédelem érdekében érdemi intézkedéseket tenni.

Új alternatíva

A 2019-es európai parlamenti választások során a zöldpártok megerősödtek Európa-szerte, ami miatt a Fidesz és az ideológiai szövetségesek is lépéskényszerbe kerültek. A  Forschungsgruppe Wahlen 2019 májusi felmérése szerint például a 30 év alatti németek között toronymagasan az ország zöldpártja a legnépszerűbb.

A kormány új zöld narratívájának sarokpontja a lokalitás és a természetvédelem lett (a kisebbik kormánypárt, a KDNP folyamatosan erről kommunikál), amit szembeállítanak az általuk is kommunistaként megbélyegzett környezetvédelmi megközelítéssel. Szimbolikus, hogy Rómában tartott nemzeti konzervatívokat tömörítő konferencián (ahová Orbán Viktor is ellátogatott) a megszólalók Greta Thunberg svéd diákaktivistának üzengettek.

A magyar miniszterelnök által is kitüntetett, nemrégiben elhuny Roger Scruton konzervatív filozófus szerint a „meglévőhöz való ragaszkodás” jelenti a jobboldali zöld alternatívát, viszont ez nem kimondottan reális megközelítés, mert a fogyasztói társadalom a lokalitást beszennyezte és élhetetlenné tette. Vasali szerint erre az ideológiai alapra épül a már jól megszokott ellenségkép-gyártás, amelynek keretén belül például a környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezeteket nemzetellenesnek próbálják beállítani a jobboldali pártok. Ettől függetlenül az IDEA Intézet nyáron végzett egy kutatást, amiből kiderül: a Fidesz törzsszavazóit igenis érdeklik a klímaváltozással kapcsolatos kérdések, tehát akár jól is jöhet ki a párt, hogy a témát felkarolta.

Ám az elvek és a gyakorlat között elég nagy a szakadék még. A magyar kormány ott ütközik komolyabb akadályokba, ahol a saját szuverenitását próbálja a környezetpolitikában demonstrálni. Még az aktuális tiszai szennyezés esetében sem tudták elérni, hogy a szomszédos államok érdemben együttműködjenek a probléma megoldásában: évek óta óriási mennyiségű hulladék halmozódik fel a folyóban és a kormány képtelen bármilyen kooperációt kicsikarni a szomszédos államoktól.

Ráadásul a vízügyi hatóságokkal és a civilekkel a sokat kritizált Coca-Cola dolgozik együtt a PET-kupa keretei között, márpedig a cég segítsége nélkül a kármentés nehezen lenne kivitelezhető.

Sajátépítésű hajók a felső-tiszai PET-kupasorozat Tisza-tavi futamán, Tiszafürednél 2019. június 16-án.

Sajátépítésű hajók a felső-tiszai PET-kupasorozat Tisza-tavi futamán, Tiszafürednél 2019. június 16-án.

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

A Fidesz zöldpolitikusa

Nem beszélhetünk úgy a Fidesz és a kormány klímapolitikájáról, hogy ne említenénk meg Áder János köztársasági elnököt, aki az elmúlt évek egyetlen olyan fideszes politikusa volt, aki igazán magáévá tette a kérdést még a kormány zöldfordulata előtt. Víz Világtalálkozót szervezett, létrehozott egy klímavédelmi alapítvány és egy zöld startupokat támogató befektetési társaságot, valamint a szilveszteri ünnepi beszédeiben is a természet pusztítására hívta fel a figyelmet. (A 2019-es Budapesti Víz Világtalálkozón két interjút is készítettünk: egyet az ENSZ Mezőgazdasági Szervezetének [FAO] svájci képviselőjével, egyet pedig az ENSZ Vízügyi Világszervezetének [UN-Water] alelnökével).

Ugyanakkor Vasali szerint fontos megemlíteni, hogy a magyar politikai rendszerben a közjogi méltóságok Sólyom László óta nem találnak más normarendszert a zöld gondolaton kívül, amivel képesek lennének áthidalni a tartósan fennálló társadalmi törésvonalakat, ráadásul ez néha több konfliktust generál, mint amennyit képes áthidalni.

A zöldpolitikának amúgy is nehézkes a természete: amíg a mainstream politikában nem konfrontálódik a többi trenddel, addig a köztársasági elnöki terepen se lehet sikeres. Áder János kritikálatlansága a vezetés felé és a kormánypártok antizöld identitásának a legitimálása pedig önmagában is kikezdi a hitelességét – mondja Vasali. Az államfő mögött dolgozó apparátus mindig talál majd olyan adatokat vagy készít egyedi összehasonlítást, amivel igazolható a nyilvánosság előtt, hogy a hazai zöld rendszer problémamentes. Erre szükség is lesz a következő időszakban, hiszen a Fidesz és a kormány zöld identitásának a keresgélése a bizonytalanság benyomását kelti, ami miatt a környezet- és klímavédők ellenségképének kommunikálása felerősödhet az elemző szerint.

Áder János a Budapesti Víz Világtalálkozón 2016-ban.

Áder János a Budapesti Víz Világtalálkozón 2016-ban.

Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI

Mire számíthatunk a jövőben?

A kormány minden felépített szakpolitikai alternatívához képes ragaszkodni a végtelenségig. A szélenergia-fejlesztésekre vonatkozó támogatások ellehetetlenítése vagy a korábban a napkollektorokra kiterjesztett termékdíj-törvény azt igazolják, hogy amíg a saját üzleti köreik nem tudnak érdemben reagálni a megújuló energiát támogató források megszerzésére, addig azokat mindenki számára ellehetetlenítik. Viszont az uniós költségvetési alkudozás tükrében látható, hogy kevesebb pénz áll majd rendelkezésre a következő években, amihez csak a környezetvédelmi feltételek érvényesülése mellett juthatnak hozzá a tagállamok.

Az unióban az idei évtől valóban szemponttá válhat a környezetvédelmi elvárások többsége, ami már nem csak az energetikában és a közlekedésben, hanem a mezőgazdasági politikában is nehezen leküzdhető feltételeket szab. Az Orbán-kormánynak alkalmazkodnia kell ezekhez a változásokhoz, ha pénzt akar, mert ugyan az EU-n kívül is lehet élet, de finanszírozási forrás már csak alig akad.

Névtelenséget kérő forrásunk felhívta arra is a figyelmet, hogy a kvótakereskedelemből befolyt összeg egy fontos bevételi forrás, amit a mindenkori Pénzügyminisztérium kezelt. A kvótapénzek igazgatása azonban átvándoroltak az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz (ITM), ahogyan az energia-, közlekedés- és hulladékügy, valamint a tudománypolitika is. Kérdés, mit kezd ezzel a centralizáció bűvöletében tevékenykedő Palkovics László miniszter.

Forrásunk úgy látja, a kormány 2010 után is aktívan együttműködött partnereivel a nemzetközi fronton, viszont a szaktárca hozzáállása – legyen szó károsanyag-kibocsátásról, energetikáról, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodáshoz – nem változott: erre jó példa az atomenergia ösztönzése, illetve a szélenergia gátolása. „A gazdasági növekedés, és a szennyező ágazatok és beruházások támogatását – ilyen például az autóipar – a kormány előrébb tartja a klímakérdésnél” – mondja.

És az ellenzék?

Ne felejtsük el azt sem, hogy Magyarországon a zöldpolitika ellenzékben született. Éppen ezért a következő részben arról fogunk értekezni, hogy a baloldali és liberális pártok hogyan tudják magukévá tenni a klímaváltozás kérdését, főleg most, amikor több város, így Budapest élére is ellenzéki vezetők kerültek.

Addig is olvassa el a cikksorozatunk korábbi részeit!

 

(Borítóképünkön: Orbán Viktor miniszterelnök az Országgyűlés plenáris ülésén 2019. december 10-én. MTI/Illyés Tibor)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.