A követ megedzik - Az ősember és a hőtechnológia

Tudomány

A világon eddig egyedülálló lelet feltárásán dolgoznak a miskolci Avason. A város közepén emelkedő dombtetőn a paleolitikum embere több tízezer éven át sajátos hőkezeléses technikával bányászta a kovakövet. Mindez azt jelentheti, hogy a kovakő megmunkálásakor már a Neander-völgyi előd is egészen modern eljárást alkalmazott, melyet eddig a felső paleolitikum emberéhez, a homo sapienshez kötött a tudomány.

A világon eddig egyedülálló lelet feltárásán dolgoznak a miskolci Avason. A város közepén emelkedő dombtetőn a paleolitikum embere több tízezer éven át sajátos hőkezeléses technikával bányászta a kovakövet. Mindez azt jelentheti, hogy a kovakő megmunkálásakor már a Neander-völgyi előd is egészen modern eljárást alkalmazott, melyet eddig a felső paleolitikum emberéhez, a homo sapienshez kötött a tudomány.

Az Avas tudománytörténeti érdekessége, hogy itt indult meg a magyarországi őstörténet-kutatás. 1891-ben kerültek elő a nevezetes Bársony-házi szakócák, amelyeket Herman Ottó tanulmányozott, és végül több évtizedes vitát zárt le azzal, hogy felismerte rajtuk az ősember keze nyomát. Ezt követően kezdődhetett el a Szeleta és más bükki barlangok kutatása, aminek köszönhetően végül bebizonyosodott, hogy a miskolci Avas volt az ősember egyik fő kovakőlelőhelye. Amikor 1928 és 1935 között végeztek ásatást az Avasi kilátónál, kiderült, hogy több korszakon keresztül folyamatosan termelték ki itt a hidrokvarcitot; az őskőkortól kezdve az újkőkorig, de valószínűleg még jóval később is használták elődeink ezt a kovanyerő helyet.

Hetvenezer éve lakják

Az újabb fordulat 1988-ban történt, amikor egy útépítés során véletlenül előkerültek az első középső őskőkori, vagyis a Neander-völgyi ősember korához tartozó kovabányák. "Azóta tudjuk, hogy az Avasnak ez a része, az úgynevezett Tűzköves mekkora értéket rejt" - mondja Ringer Árpád régész, a Miskolci Egyetem ős- és ókortudományi tanszékének vezetője.

Tavaly ősszel hatalmas területen bukkantak a kovafejtés nyomaira. Ekkor derült ki, hogy egy olyan kovabánya volt az Avason, ahol az ősember először alkalmazta a hőtechnológiát. A másik tudományos érdekesség, hogy őseink nem csak bányásztak errefelé, a lakóhelyek, a műhelyek és a bányák egymás mellett találhatók a Tűzkövesen, a "lakók" számát öt-hatszázra becsülik. Bizonyos geológiai adatok azt bizonyítják, hogy már hetvenezer évvel ezelőtt is éltek itt emberek, de azt nem tudni pontosan, mikor kezdték el a kovakőfejtést, mivel a legrégibb bányákat még nem sikerült megtalálniuk a régészeknek.

Az idén egy hatvanszor tizennégy méteres területen folytak a megelőző régészeti ásatások. "A munka a jövő év tavaszán folytatódik. Arra keressük a választ, hogyan tudott az őskőkori ember mázsányi kőzetanyagot megmozgatni" - mondja a tanszékvezető, aki szerint a miskolci lelet azt bizonyítja, hogy az európai kultúra gyökerei jóval messzebb nyúlnak, mint azt eddig hittük.

Jelentős, akár a mikrocsip

A kovakő megmunkálása, pattinthatósága javítható, ha hőkezelésnek vetik alá. Az eljárás azért különleges, mert a mai adatatok szerint ez az ismeret innen, az Avasról terjedt el egész Eurázsiában.

A tizenhat-tizenkilenc millió évvel ezelőtt képződött kovarétegek a felszín alatt maximum egy-két méter mélységben találhatók. Az ősember leszedte a talajtakarót, majd miután meg-találta a kovapadot, homokot szórt rá vissza, amely felett tüzet gyújtott. Ennek hatására huszonnégy-negyvennyolc óra alatt teljesen átalakult a kovakő, és jobban megmunkálhatóvá vált. Az eljárással a kovakő belső szerkezete úgy módosult, hogy kétszer annyi eszközt tudtak belőle készíteni, mint ha nem hőkezelték volna, és a megmunkált eszközök sokkal élesebbé váltak. "Akkoriban egy ilyen felfedezés legalább olyan jelentőségű volt, mint napjainkban a mikrocsip feltalálása" - állítja Ringer Árpád. Az egyéb feltárásokból kiderült, hogy máshol, így a Suba-lyukban, a Szeleta-barlangban, a Herman-barlangban és még sok helyen használták az avasi hőkezelt kovát, ami azt jelenti, hogy valamiféle kereskedelem is zajlott a kovakövekkel.

A kova igen fontos és értékes kőnek számított, tűzgyújtásra szolgált, és abból pattintották elődeink a szerszámaikat is. Az avasi lelőhelyen harminc-ötvenezer éves használati eszközöket találtak, amelyek a kutatók szerint rendkívül erősek és "szakszerűek". Ezek az eszközök már újfajta technológiával készültek, párhuzamos élüknek, szabályos alakjuknak köszönhetően sokkal hatékonyabb és sokoldalúbb használatra voltak alkalmasak.

Az ősember a különféle anyagok megmunkálásához, illetve a szerszámok készítéséhez összesen hatvanhárom különböző eszközt használt, minden olyan alkalmatosságot - így például kést, fúrót, vésőt - elkészített, amellyel aztán a fémkor embere is élt. "Ezzel nem azt mondom, hogy az a korszak teljesen megérthető a mából, de igazából nincs olyan nagy különbség, mint ahogy általában hisszük. Például a mostanában divatos evolúciós pszichológia szerint a mai ember viselkedésének az alapvető motívumai épp akkor, mintegy harmincezer évvel ezelőtt alakultak ki. Ezzel a megállapí-tással az őstörténet-kutatás aktív tudománnyá vált. Mert csak úgy érthetjük meg a ma emberét, ha megvizsgáljuk elődeink életét: ha annak idején nem küzdöttek volna olyan keményen a fennmaradásukért, akkor nem alakultak volna ki a ma is meglévő viselkedésformák" - állítja Ringer.

Kulturális fordulat

Talán Herman Ottó évtizedes vitáján okulva, a tanszékvezető nemzetközi konferenciát szervezett Miskolcra, neves őstörténet-kutatókat hívott meg - véleményezzék a helyszínen az avasi leletet. Az angol, lengyel, izraeli, francia, belga és magyar szakemberek részvételével megrendezett tanácskozás után született nyilatkozatban a régészek megállapítják: "Kiderült, hogy a paleolitikum embere több tízezer éven át, legalább hetvenezer évtől sajátos hőkezeléses technikával bányászta az Avason a kovakövet. Ez minden bizonnyal a hőtechnológia alkalmazásának kezdetét jelenti az emberi kultúra történetében. A miskolci lelet új korszakhatár, amely az Avas előtti és az Avas utáni időre osztja az őskőkori hőtechnológia kutatását."

Malgorzata Kaczanowska, a krakkói Jagelló Egyetem docense lelkesen nyilatkozik: mint mondja, az avasi lelőhely évtizedeken keresztül új és új kihívást jelent majd az őskorkutatók számára, Jacques Tixier, a párizsi egyetem professzora eredeti segédeszközökkel be is mutatja, hogyan pattintotta az ősember a kovakövet.

Az avasi kovabánya egyes fejtési korszakainak pontos meghatározásához a konferencia oxfordi résztvevője, Williams Davies felajánlotta segítségét. Így részletesen megismerhetővé válik a konferencia által elfogadott kilencven- és negyvenezer év közötti művelési szakaszok időrendje. "Az Avas, a Szeleta-barlang, a Subalyuk - ezek mind tudományos fogalmak, amelyek a nemzetközi lexikonokban is szerepelnek. A mostani ásatásoknak köszönhetően bekapcsolódhatunk egy nemzetközi kutatási programba" - mondja Ringer Árpád.

"Bár a felfedezés mindenekelőtt tudományos szenzáció, ennek gyakorlati haszna is lehet" - vélekedik Fedor Vilmos alpolgármester, aki szerint a lelet elviszi majd Miskolc hírét a világba, és segít, hogy végbemenjen a városban a "kulturális fordulat". A borsodi megyeszékhely nagy lendülettel és teljes optimizmussal pályázik 2010-re az "Európa kulturális fővárosa" címre. Már a pályázat első fordulójában is szerepelt az avasi lelőhely, és a most zajló második fordulóban még nagyobb szerepet kapott. Az alpolgármester szerencsés egybeesésnek tartja, hogy épp az Európa kulturális fővárosa második pályázatának benyújtásakor kapták a hírt, hogy az Országos Építész Kamara tervpályázatot ír ki Európa valamennyi építésze számára az itteni leletritkaságok emblematikus bemutatóépületének tervezésére. S miután a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma védetté nyilvánította a régészeti lelőhelyet a nemzetközi kutatások számára, Miskolc felajánlja Európa valamennyi egyetemének, hogy a korszakkal foglalkozó hallgatóik a helyszínen tanulmányozzák az avasi leletet.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.