A világon eddig egyedülálló lelet feltárásán dolgoznak a miskolci Avason. A város közepén emelkedő dombtetőn a paleolitikum embere több tízezer éven át sajátos hőkezeléses technikával bányászta a kovakövet. Mindez azt jelentheti, hogy a kovakő megmunkálásakor már a Neander-völgyi előd is egészen modern eljárást alkalmazott, melyet eddig a felső paleolitikum emberéhez, a homo sapienshez kötött a tudomány.
Az Avas tudománytörténeti érdekessége, hogy itt indult meg a magyarországi őstörténet-kutatás. 1891-ben kerültek elő a nevezetes Bársony-házi szakócák, amelyeket Herman Ottó tanulmányozott, és végül több évtizedes vitát zárt le azzal, hogy felismerte rajtuk az ősember keze nyomát. Ezt követően kezdődhetett el a Szeleta és más bükki barlangok kutatása, aminek köszönhetően végül bebizonyosodott, hogy a miskolci Avas volt az ősember egyik fő kovakőlelőhelye. Amikor 1928 és 1935 között végeztek ásatást az Avasi kilátónál, kiderült, hogy több korszakon keresztül folyamatosan termelték ki itt a hidrokvarcitot; az őskőkortól kezdve az újkőkorig, de valószínűleg még jóval később is használták elődeink ezt a kovanyerő helyet.
Hetvenezer éve lakják
Az újabb fordulat 1988-ban történt, amikor egy útépítés során véletlenül előkerültek az első középső őskőkori, vagyis a Neander-völgyi ősember korához tartozó kovabányák. "Azóta tudjuk, hogy az Avasnak ez a része, az úgynevezett Tűzköves mekkora értéket rejt" - mondja Ringer Árpád régész, a Miskolci Egyetem ős- és ókortudományi tanszékének vezetője.
Tavaly ősszel hatalmas területen bukkantak a kovafejtés nyomaira. Ekkor derült ki, hogy egy olyan kovabánya volt az Avason, ahol az ősember először alkalmazta a hőtechnológiát. A másik tudományos érdekesség, hogy őseink nem csak bányásztak errefelé, a lakóhelyek, a műhelyek és a bányák egymás mellett találhatók a Tűzkövesen, a "lakók" számát öt-hatszázra becsülik. Bizonyos geológiai adatok azt bizonyítják, hogy már hetvenezer évvel ezelőtt is éltek itt emberek, de azt nem tudni pontosan, mikor kezdték el a kovakőfejtést, mivel a legrégibb bányákat még nem sikerült megtalálniuk a régészeknek.
Az idén egy hatvanszor tizennégy méteres területen folytak a megelőző régészeti ásatások. "A munka a jövő év tavaszán folytatódik. Arra keressük a választ, hogyan tudott az őskőkori ember mázsányi kőzetanyagot megmozgatni" - mondja a tanszékvezető, aki szerint a miskolci lelet azt bizonyítja, hogy az európai kultúra gyökerei jóval messzebb nyúlnak, mint azt eddig hittük.
Jelentős, akár a mikrocsip
A kovakő megmunkálása, pattinthatósága javítható, ha hőkezelésnek vetik alá. Az eljárás azért különleges, mert a mai adatatok szerint ez az ismeret innen, az Avasról terjedt el egész Eurázsiában.
A tizenhat-tizenkilenc millió évvel ezelőtt képződött kovarétegek a felszín alatt maximum egy-két méter mélységben találhatók. Az ősember leszedte a talajtakarót, majd miután meg-találta a kovapadot, homokot szórt rá vissza, amely felett tüzet gyújtott. Ennek hatására huszonnégy-negyvennyolc óra alatt teljesen átalakult a kovakő, és jobban megmunkálhatóvá vált. Az eljárással a kovakő belső szerkezete úgy módosult, hogy kétszer annyi eszközt tudtak belőle készíteni, mint ha nem hőkezelték volna, és a megmunkált eszközök sokkal élesebbé váltak. "Akkoriban egy ilyen felfedezés legalább olyan jelentőségű volt, mint napjainkban a mikrocsip feltalálása" - állítja Ringer Árpád. Az egyéb feltárásokból kiderült, hogy máshol, így a Suba-lyukban, a Szeleta-barlangban, a Herman-barlangban és még sok helyen használták az avasi hőkezelt kovát, ami azt jelenti, hogy valamiféle kereskedelem is zajlott a kovakövekkel.
A kova igen fontos és értékes kőnek számított, tűzgyújtásra szolgált, és abból pattintották elődeink a szerszámaikat is. Az avasi lelőhelyen harminc-ötvenezer éves használati eszközöket találtak, amelyek a kutatók szerint rendkívül erősek és "szakszerűek". Ezek az eszközök már újfajta technológiával készültek, párhuzamos élüknek, szabályos alakjuknak köszönhetően sokkal hatékonyabb és sokoldalúbb használatra voltak alkalmasak.
Az ősember a különféle anyagok megmunkálásához, illetve a szerszámok készítéséhez összesen hatvanhárom különböző eszközt használt, minden olyan alkalmatosságot - így például kést, fúrót, vésőt - elkészített, amellyel aztán a fémkor embere is élt. "Ezzel nem azt mondom, hogy az a korszak teljesen megérthető a mából, de igazából nincs olyan nagy különbség, mint ahogy általában hisszük. Például a mostanában divatos evolúciós pszichológia szerint a mai ember viselkedésének az alapvető motívumai épp akkor, mintegy harmincezer évvel ezelőtt alakultak ki. Ezzel a megállapí-tással az őstörténet-kutatás aktív tudománnyá vált. Mert csak úgy érthetjük meg a ma emberét, ha megvizsgáljuk elődeink életét: ha annak idején nem küzdöttek volna olyan keményen a fennmaradásukért, akkor nem alakultak volna ki a ma is meglévő viselkedésformák" - állítja Ringer.
Kulturális fordulat
Talán Herman Ottó évtizedes vitáján okulva, a tanszékvezető nemzetközi konferenciát szervezett Miskolcra, neves őstörténet-kutatókat hívott meg - véleményezzék a helyszínen az avasi leletet. Az angol, lengyel, izraeli, francia, belga és magyar szakemberek részvételével megrendezett tanácskozás után született nyilatkozatban a régészek megállapítják: "Kiderült, hogy a paleolitikum embere több tízezer éven át, legalább hetvenezer évtől sajátos hőkezeléses technikával bányászta az Avason a kovakövet. Ez minden bizonnyal a hőtechnológia alkalmazásának kezdetét jelenti az emberi kultúra történetében. A miskolci lelet új korszakhatár, amely az Avas előtti és az Avas utáni időre osztja az őskőkori hőtechnológia kutatását."
Malgorzata Kaczanowska, a krakkói Jagelló Egyetem docense lelkesen nyilatkozik: mint mondja, az avasi lelőhely évtizedeken keresztül új és új kihívást jelent majd az őskorkutatók számára, Jacques Tixier, a párizsi egyetem professzora eredeti segédeszközökkel be is mutatja, hogyan pattintotta az ősember a kovakövet.
Az avasi kovabánya egyes fejtési korszakainak pontos meghatározásához a konferencia oxfordi résztvevője, Williams Davies felajánlotta segítségét. Így részletesen megismerhetővé válik a konferencia által elfogadott kilencven- és negyvenezer év közötti művelési szakaszok időrendje. "Az Avas, a Szeleta-barlang, a Subalyuk - ezek mind tudományos fogalmak, amelyek a nemzetközi lexikonokban is szerepelnek. A mostani ásatásoknak köszönhetően bekapcsolódhatunk egy nemzetközi kutatási programba" - mondja Ringer Árpád.
"Bár a felfedezés mindenekelőtt tudományos szenzáció, ennek gyakorlati haszna is lehet" - vélekedik Fedor Vilmos alpolgármester, aki szerint a lelet elviszi majd Miskolc hírét a világba, és segít, hogy végbemenjen a városban a "kulturális fordulat". A borsodi megyeszékhely nagy lendülettel és teljes optimizmussal pályázik 2010-re az "Európa kulturális fővárosa" címre. Már a pályázat első fordulójában is szerepelt az avasi lelőhely, és a most zajló második fordulóban még nagyobb szerepet kapott. Az alpolgármester szerencsés egybeesésnek tartja, hogy épp az Európa kulturális fővárosa második pályázatának benyújtásakor kapták a hírt, hogy az Országos Építész Kamara tervpályázatot ír ki Európa valamennyi építésze számára az itteni leletritkaságok emblematikus bemutatóépületének tervezésére. S miután a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma védetté nyilvánította a régészeti lelőhelyet a nemzetközi kutatások számára, Miskolc felajánlja Európa valamennyi egyetemének, hogy a korszakkal foglalkozó hallgatóik a helyszínen tanulmányozzák az avasi leletet.
