Durvul a Microsoft trösztpere: mostantól nemcsak arról van szó, integrálhat-e webböngésző programot a Windowsba, az eljárás valódi kérdése az, megengedhető módszerekkel tartja-e fent piaci fölényét, és lehetséges-e még verseny a szoftveróriás árnyékában. A rivális Netscape bejelentése, miszerint 1995-ben a Microsoft zsarolással próbált részesedést szerezni az akkor a Wall Street kedvencének számító konkurens vállalatban, felerősítette a Microsoft-ellenes hangokat. "Olyan volt, mintha don Corleonét, a keresztapát kerestük volna fel. Azt hittem, másnap reggel egy véres monitort találok majd az ágyamban" - nyilatkozta Marc Andreesen, a Netscape technikai igazgatója. Azóta húsz szövetségi állam hatóságai jelentették be, bárhogy is végződjön a szövetségi bíróság előtt az ügy, készek újabb perekkel akadályozni a Windows 98 piacra kerülését. A Microsoft látványos kampánnyal és médianyomulással válaszolt a vádakra: először is figyelmeztette a tőzsdét, hogy a Windows 98 ügyének kedvezőtlen alakulása nem csupán a PC-piacra lesz negatív hatással, hanem az egész gazdaságot recesszióba döntheti. Stratégiai szövetségesei, az Intel és a legnagyobb PC-gyártó cégek - Compaq, Hewlett-Packard stb. - nyílt levélben fordultak a minisztériumhoz, a lobbiháború pedig a szenátusba is begyűrűzött.
Ha szét nem darabolják a végén mint a Standard Oil vagy az AT&T társaságokat annak idején, még jól is jöhet a Microsoftnak az egész huzavona, mert
eltereli a figyelmet
azokról a fontos fejleményekről, amelyek a számítógép és a televízió nászából születő új, a PC-piacnál nagyságrendekkel nagyobb piacon zajlanak. A Microsoft ma már ebből a tortából szeretne minél nagyobb szeletet kihasítani, a böngészőháború pedig csak az előjátéka volt a televízió, a telefon és a hálózatra kötött számítógép funkcióit egyesítő készülék szoftverellátásáért folyó harcnak.
A Microsoft-vezér a Las Vegas-i Comdex számítástechnikai expón demonstrálta, mire képes az e célból kifejlesztett Windows CE operációs rendszer a tévéhez kötött webböngésző dobozon: egy focimeccs közben statisztikákat kért a játékosokról és egy farmernadrágot is rendelt a televízió-képernyőre nyitott böngésző ablakban. A technológia fejlesztésével párhuzamosan óriási befektetéseket eszközölt az új piac meghódítására: a tavalyi év során egymilliárd dollár erejéig bevásárolta magát a Comcast kábeltévé-társaságba, médiavállalatot hozott létre az NBC tévétársasággal összefogva, és majd félmilliárdért megvásárolta az ilyesfajta dobozokat és a hozzájuk járó szolgáltatást kínáló, negyedmillió előfizetővel rendelkező WebTV-társaságot. Ez a projekt a böngészőháború megnyerésénél is fontosabb neki: a világ legdrótosabb országában, az Egyesült Államokban is négyszer annyi kábeltévé-előfizető van, mint személyi számítógép. Ráadásul, míg a legolcsóbb PC sem kerül kevesebbe ezer dollárnál, a webböngésző doboz - amely nem más, mint egy "lebutított", távkapcsolóval vezérelhető célszámítógép - kétszáz dollár körüli áron előállítható. A dobozhoz és az azt kiszolgáló szerverekhez speciális szoftverek kellenek, Gates pedig pontosan tudja, hogy ha övé a szoftver, akkor ezen a piacon is ő diktálhatja majd a feltételeket.
Ezúttal azonban nincs egyedül. A hőskorban a személyi számítógépben senki sem látott fantáziát, így kerülhetett monopolhelyzetbe a Microsoft. A webtévédoboz viszont a sokat emlegetett
PC-TV-konvergencia
legújabb bizonyítékaként máris rendkívüli várakozásokat indukál, és a Microsoft ellenlábasai is fejlesztettek hozzá szoftvereket. A böngészőháború során összekovácsolódott Oracle-Sun-Netscape tengely mentén felsorakozó cégek együttes fellépése komoly konkurenciát jelent: a máris széles körben - például az úgynevezett hálózati számítógépben - alkalmazott Java szoftvertechnológia szintén alkalmas a webtévé-doboz "meghajtására", a kábeltévé-társaságok pedig mindkét féllel tárgyalnak, és deklaráltan nem kívánják egy kézbe adni ezt a lehetőséget. Az amerikai kábeltévéipar - nagyon helyesen - olyan nyílt szabványokat szeretne, ami bárkinek lehetővé teszi, hogy egymással kompatíbilis hardver- vagy szoftverelemeket gyártson a webtévédobozhoz, ezáltal szavatolva azt a fajta piaci versenyt, amelyet a Microsoft a PC-piacon már-már kiküszöbölt.
A kérdés csak az, ellen tud-e állni a kábeltévéipar a Microsoft-úthengernek. "Milliárdokat fektetünk a Windows CE operációs rendszerbe, célunk, hogy hasonló szabvánnyá váljon, mint a Windows az asztali számítógépeken" - jelentette ki Gates két héttel ezelőtt, mikor véglegessé vált hogy a Tele-Communications Inc. (TCI), az Egyesült Államok második legnagyobb, huszonötmillió előfizetővel rendelkező kábeltévé-hálózata ötmillió kópiát vásárol ebből a szoftverből. A TCI azonban - a Microsoft ellensúlyozására - a konkurens Sun Microsystemsszel is megegyezett: a kábeltévé-óriás a Sun által fejlesztett "JavaOS for Consumers" operációs rendszert és a "JavaTV" fejlesztői környezetet licenceli, sőt a Sun "PersonalJava" technológiáját választotta a digitális dobozok szabványos programnyelvének. Ez azt jelenti, hogy még a Windows CE operációs rendszerrel felszerelt gépeket is el kell látni a konkurens technológiával.
Az egész folyamat nagy vesztesei
a telefontársaságok
lehetnek; bár ma még az egységes kábelmodemszabvány hiánya gátolja a kábeltévés Internet-szolgáltatás látványos terjedését, a televíziós kábel sokkal alkalmasabb a széles sávú, vagyis nagy kapacitást igénylő adatátvitelre, mint az eredetileg analóg hangátvitelre tervezett vékonyka telefondrót. A telefontársaságok további hátránya az online szolgáltatások számára kedvezőtlen időarányos tarifarendszer és a médiával kapcsolatos tapasztalatok hiánya: a kábeltévé-társaságok nem tartanak attól, hogy a telefonosok ezen a területen komoly versenytársakká válhatnának, az viszont egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a webtévédoboz a közeli jövőben telefonfunkciókkal kiegészülve komoly fenyegetést jelent majd a telefontársaságoknak, hiszen az Internet-telefon már ma olcsóbb tud lenni a hagyományos hívásoknál a digitális hangátvitel alacsonyabb önköltsége miatt.
A telefontársaságok megmentője az ADSL- (aszinkron digitális előfizetői vonal) technológia lehet, amely a jelenleg elérhető kapacitás százszorosára tornázza fel a csavart érpáron átpumpálható adatfolyamot, akár a digitális televíziózáshoz is elegendő sávszélességet biztosítva - a kérdés csak az, mennyire versenyképes áron. A webtévédoboz ugyanis - akár tévékábel, akár telefonvonal lóg ki belőle - az
interaktív televízió
lehetőségét is hordozza, elegendően nagy sávszélesség esetén ugyanis lehetővé válik a digitális adatállományokban tárolt videóanyag igény szerinti lejátszása a hálózaton keresztül. Más szóval abban a pillanatban, hogy a technológia ezt lehetővé teszi, a telefontársaságok kábeltévés, a kábeltévé-társaságok pedig telefonszolgáltatásokat indíthatnak, és előfizetőket hódíthatnak el egymástól. Ez a folyamat a piac drasztikus, ma még beláthatatlan átrendeződéséhez vezethet a jövő század első éveiben.
Bármekkora részt hasít is végül a Microsoft, a webtévédoboz mindenképpen az első jelentős állomásnak ígérkezik azon az úton, amely a korábban szeparáltan működő telekommunikációs, számítástechnikai és médiahálózatok fizikai infrastruktúrájának teljes összeolvadásához és globalizációjához vezet. A keresztbe-kasul átjárhatóvá váló drótos, drót nélküli, üvegszálas, mikrohullámú és műholdas hálózatok feladata az egyesekből és nullákból álló bitfolyamok gyors és pontos célba juttatása lesz, és hogy az adott bitfolyam éppen televízióadás, rádióműsor, telefonhívás, elektronikus levél vagy a Magyar Narancs legfrissebb száma, csak a végberendezésben dől el - bárhogy is nevezzék azt tíz-tizenöt év múlva.
Bodoky Tamás
