Régészeti park, Százhalombatta: Élveponcolás
Az ember úgy a tizedik próbálkozás táján már a legszívesebben sikítva baszarintaná a földhöz a rézlemezkékkel gazdagon díszített kartonkardot, később az a kósza ötlet is felmerül benne, hogy az ismét nevetségesre sikerült készséggel lekaszabol néhány öntelten mosolygó alkalmi fegyverkovácsot, einstandolja szablyáikat, és maga zabálja be az összes kövön sütött lepényt az egyik halomsír tövében. Amikor aztán a rajzfilmekből ismert felpirulás már a homlokáig ér, jön a gyerek, na né, milyen ügyeske, egyik kezében csiszolt csont ékszer-kezdemény, a másikban rézdrótból csavargatott karkötőt szorongat, és felszólítja aput, irány poncolni.