Tudomány

Aludni rég nem szoktunk, de a Gyalog-galopp CD-ROM-adaptációja megér néhány, kedvenc akcióhősünk, Duke Nukem nélkül átvészelt éjszakát: Arthur királlyal tartva, a disznófejű Los Angeles-i mesterlövészek helyett, hullatetrisszel és szűzveréssel üthetjük agyon az időt az Úr 942. évének legjobb sugárlemezén.

A halottak ünnepén az angolszász és latin-amerikai országokban élők töklámpást gyújtanak, álarcosbált tartanak, csontváznak, kísértetnek és múmiának öltözve hoznak frászt egymásra, újabban pedig túlterhelik a halálhoz kapcsolódó témákat feldolgozó Internet-szervereket.

Aluljárókban, köztereken vagy tető alatt - Almássy téri Balhé Nélkül Fesztivál - egyre gyakrabban kerülnek műsorra az újkeresztény "Ki mit tud?"-ok, amelyeken különféle műfajok bukkannak fel, mint az ige hordozói. "Mindenki úgy nyomul az Úrért, ahogy tud", mondta az egyik előadó, és tényleg; egyre változatosabb a vivőanyag.

Mióta a kiskorúak testi fenyítése ciki, a ma amúgy sem túl kifizetődő természettudományos ismeretek besulykolása nehéz, már-már lehetetlen feladat elé állítja a tanerőt. A múlt hónapban megnyílt Csodák Palotája, Interaktív Tudományos Játszóház egy összevont fizika-, matematika-, kémia-, biológiaszertár és egy vidámpark szerencsés ötvözete, ahol az ebadták egymás haját tépik a Pitagorasz-tételért.

"Kedves hölgyeim és uraim. Sok szeretettel köszöntöm önöket a Budapesti Divattervező Szabadiskola végzős hallgatóinak vizsgabemutatóján. Engedjék meg, hogy..." - formabontással nyit a szpíker, a terem zsúfolásig, a zsűriben többek között Vámos Magda. A hangulat a tetőfokára hág, a világítás a legkevésbé sem újságíróbarát: csak azok a kollégák tudnak jegyzetelni, akik idefelé jövet útba ejtették a Duke Nukem nevű háromdimenziós harci játék Lunar Apocalipse-pályáját, és felszedték a Night Googles éjjellátó készüléket.

Három, kettő, egy, padlógáz. Néhány éve még egy-egy rendszerváltó tüntetésen nyilvánult meg a civil társadalom önszervező ereje, mostanában illegális gyorsulási versenyeken találkozhatunk engedetlen állampolgárokkal. Pár tucat őrült kezdte egy bekötőúton, néhány hét leforgása alatt nagyon sokan lettek, múlt kedd éjjel a Hungaroringen huszonötezer nézője volt az első legális futamnak.

A Corvin köz ipszilon alakú közterület Belső-Józsefvárosban, madártávlatból olyan lehet, mint egy jókora csúzli. A mozijáról és a Corvin köziekről elhíresült furcsa képződmény hivatalosan csak 1990 után kapta ezt a nevet, addig csak szájhagyomány útján terjedt, hogy a Kisfaludy köz még akkor sem Kisfaludy köz, ha ez szerepel az utcanévtáblán. Ma már minden szempontból Corvin: történelmi kegyhely és filmpalota-hordozó a nyolcadik kerület maradandó károsodásaiba kapaszkodva.

Az 56-os villamos Budán, a Moszkva tér és a Hűvösvölgy között közlekedik, típusa Tátra T5C5. A 80-as években Csehszlovákiából került Budapestre, a szocialista gépgyártás terméke. Színe sárga, olyan szép villamossárga. Tömege a hétvégére bevásárló Gizi néni, a sofőr és más utasok nélkül, vagyis a kocsi önsúlya, 18,5 tonna. Megterhelve viszont elérheti akár a 28,5 tonnát is, tehát 10 tonna ember szállítására képes. A jármű szélessége 2500 mm, magassága 3140 mm, teljes hosszúsága elejétől az ütközőig eléri a 18 000 mm-t. A sínek közötti távolság 1435 mm, pontosan megegyezik a vasúti nyomsávval, amellett tökéletesen igazodik az európai normákhoz.

Magyar harcos egy halott szláv harcos mellett ritkán jelent hadizsákmányt: de a Feszty-körképen, egy retrográd exkeletnémet fiatal karjára tetoválva mindenképpen. Tetováló-expón meg egyenesen telitalálat.

Az utolsó szeptemberi hétvégén a hazai kirándulóhelyek legjellegzetesebb alakjai azok a buzgón jegyzetelő, távcsövekkel felszerelkezett természetbúvárok voltak, akiket a madarak látványa hoz izgalomba. A lelkes összeírást az őszi vonulásra időzített akció, az Európai Madármegfigyelő Nap ihlette. A kontinentális játék hazai központja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület volt; az egyik szervezővel, Dénes Péterrel beszélgettünk.

Az Internet levelező csoportjaiban és weboldalain mókázó terroristák és pederaszták hírét már habosra verte a sajtó, de akad bőven másfajta, kevesebbet tárgyalt, ám a robbanó kecsapnál talán komolyabb probléma is. A világhálózat magyar nyelvű fórumain kicsiny, de zajos kisebbséget alkotnak a szélsőjobboldali kommunikátorok.

A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház a Csárdáskirálynővel nyitotta meg az idei évadot. Az operettet hamarosan Szolnokon, valamint a Fővárosi Operettszínházban is bemutatják. Persze ha az összes magyar településen bemutatnák, akkor is garantált lenne a közönségsiker: nagyon nagy butaságot kellene elkövetnie rendezőnek és színésznek ahhoz, hogy elvegye az emberek kedvét ettől az abszolút álomutazástól. Mégis meglepő ez a hirtelen fellángolás, hiszen sokáig úgy tűnt, elfelejtették az egykori legendát.

A múlt héten A megtermékenyítéstől a társadalomig címmel nemzetközi kongresszust rendezett a Pre- és Perinatális Pszichológia és Orvostudomány Nemzetközi Társasága, a Ferenczi Sándor Egyesület és a Pszichogenezis Alapítvány. Az előadók szerint a születés előtti és körüli időszakban az újszülöttet érő behatások meghatározó jelentőséggel bírnak a személyiségfejlődésre, itt dőlhet el az is, hogy az egyén oszlopos tagja lesz-e társadalmunknak, vagy csak újságíró.

November elejéig még van egy-két hetem, elrendezem szépen az ügyeimet, végrendelkezem, aztán kezdődik az NBA. A munkahelyemről kiiratkozom, a családot takarékra veszem, és éjszakánként félholtra webezem magam. Reggeli fél hatos fekvések (egy nyugati parti meccs kábé akkor ér véget itteni idő szerint), vérben forgó szemek, bizonytalan léptek. Az Internet-kosárlabda addiktívabb, mint a kisgazda óvodásoknak osztogatott LSD-matrica.