Madármegfigyelő nap: Lesre játszottak

Tudomány

Az utolsó szeptemberi hétvégén a hazai kirándulóhelyek legjellegzetesebb alakjai azok a buzgón jegyzetelő, távcsövekkel felszerelkezett természetbúvárok voltak, akiket a madarak látványa hoz izgalomba. A lelkes összeírást az őszi vonulásra időzített akció, az Európai Madármegfigyelő Nap ihlette. A kontinentális játék hazai központja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület volt; az egyik szervezővel, Dénes Péterrel beszélgettünk.
Az utolsó szeptemberi hétvégén a hazai kirándulóhelyek legjellegzetesebb alakjai azok a buzgón jegyzetelő, távcsövekkel felszerelkezett természetbúvárok voltak, akiket a madarak látványa hoz izgalomba. A lelkes összeírást az őszi vonulásra időzített akció, az Európai Madármegfigyelő Nap ihlette. A kontinentális játék hazai központja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület volt; az egyik szervezővel, Dénes Péterrel beszélgettünk.

Dénes Péter: A madarak megfigyelésének évszázados hagyományai vannak, de az első világméretű akcióra csak 1993-ban került sor, a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács helyébe lépő Birdlife International megalakulásakor, egy nagyszabású természetvédelmi kampány keretében. Azóta évről évre megrendezik a madármegfigyelő napot, amelynek lényege csupán annyi, hogy egy adott hétvégén minél többen menjenek ki a természetbe. Mégis több ez, mint egyszerű túrafelhívás, a résztvevőknek konkrét feladatuk van: fel kell jegyezniük a látott madárfaj nevét, a példányok számát és a megfigyelés helyszínét. Ezeket az adatokat kell eljuttatniuk a helyi madártani egyesületekhez, ahol összesítik az eredményeket, majd továbbküldik az európai központba, ahol már a végeredményt állítják össze, még aznap este. A gyorsaságra azért van szükség, mert Nyugat-Európában a média vevő erre a dologra, az esti hírekben már beszámolnak róla, sőt Angliában helyszíni közvetítést is sugároznak a madármegfigyelő napról.

Magyar Narancs: Itthon viszont szinte csak bennfentesek tudhattak erről a programról.

DP: Sajnos az egyesület nincs abban a helyzetben, hogy hatékonyan propagálja az általa szervezett megmozdulásokat. Mégsem kell szégyenkeznünk, ugyanis itthon hétszázötvenheten vettek részt az akcióban, ami az összesítésben a nyolcadik, kilencven helyszínt kerestek fel, ami a negyedik, és 215 678 madarat láttak, ami a harmadik helyet jelentette Európában. A sikeres szereplés, a résztvevők lelkesedése mellett, leginkább annak köszönhető, hogy Magyarország sokkal kedvezőbb helyzetben van a természeti értékek tekintetében, mint Nyugat-Európa. Szerencsére sohasem volt arra elegendő pénz, hogy mindent lecsapoljanak és kibetonozzanak, sőt a mezőgazdaság jelenlegi nehéz helyzete ebből a szempontból pozitívumnak tekinthető: a parlagon maradt területek sok madárnak nyújtanak pihenési-táplálékszerzési lehetőséget, különösen az őszi időszakban. Az akció során sikerült olyan ritkaságokat is megfigyelni, mint a kerecsensólyom, a lócsér, a fenyérfutó vagy a csigaforgató; a legnagyobb mennyiségben seregélyt, tőkés récét és dankasirályt láttak.

MN: Ha valaki elmegy egy csirkefarmra, vagy kiáll a Kossuth térre galambokat számolni, elfogadták volna az adatait?

DP: Csak nem ember által tenyésztett madarak vehettek részt az összeszámlálásban. A baromfi tehát nem számít, de a városi galamb sem, mivel az a házigalamb elvadult változata. A város közepén összeszámolt verebekkel vagy balkáni gerlékkel viszont részt lehetett venni.

MN: Mennyire tekinthetők hitelesnek a megfigyelők által közölt adatok?

DP: Természetesen előfordulhatnak tévedések, a laikusok például sasnak néznek minden ragadozó madarat. Mégis feltételezhető, hogy nagyjából hiteles képet kaptunk, ugyanis a megfigyelések túlnyomó része egyesületünk szervezésében, szakavatott vezetőkkel történt. A ritkaságok felbukkanásának is volt realitása, a példányok számának is, olyan bejelentés pedig nem érkezett, amelyik Magyarországon még soha nem látott madarat regisztrált volna.

MN: És ha jött volna? Pingvin a Börzsönyben vagy valami hasonló?

DP: Ez azért nem ilyen egyszerű. Ha valaki olyan madarat lát, amit itthon még nem figyeltek meg, azt szakembereknek kell tanúsítaniuk. Láthatta a madarat akár egy százfős iskolai csoport is, a bejelentés mindaddig nem érvényes, amíg legalább két szakavatott madarász nem hitelesíti.

Legát Tibor


Majdnem végeredmény

A madármegfigyelő napon történt közvetlen összesítésre húsz európai országból érkezett adat. Ezek alapján 19 825 résztvevő 813 helyszínen 1 735 869 madarat látott.

A legtöbb szárnyast, szám szerint 511 526-ot Hollandiában figyelték meg, pedig mindössze 490-en indultak lesre. Az esemény iránt Finnországban volt a legnagyobb érdeklődés, négyezren vettek részt, és kétszázezer madarat figyeltek meg, míg a legtöbb helyszínt - 210-et - a francia madarászok keresték fel, akik 1871-en voltak és 68 012 példányt vettek észre.

Az eredmény nem végleges, ugyanis tíz (túlnyomórészt kelet-európai) madártani egyesület nem tudott telefonkapcsolatot létesíteni a svájci központtal, így adataik még feldolgozásra várnak.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.