Decemberben készítette el jelentését az Állami Számvevõszék (ÁSZ) a határon túli magyar szervezetek és intézmények támogatására szakosodott legnagyobb hazai szervezet, az Illyés Közalapítvány (IKA) 2000 és 2003 közötti gazdálkodásáról. A jelentés szerint az IKA az adott idõszakban költségvetési forrásai csaknem felét megkérdõjelezhetõ módon használta fel.
Az állami nagyberuházások - az autópálya-építések vagy a Millenniumi Városközpont felhúzása - során elköltött és/vagy évtizedekre lekötött költségvetési pénzekhez képest a tárgyalt idõszakban a határon túli magyarok támogatására fordított 38,5 milliárd forintnyi közpénz nem a legnagyobb tétel. Az IKA-hoz ugyanekkor befolyt 6,4 milliárd forint, ami az összes hasonló célú adóforint 16,6 százaléka. Ám ha korábban nem, az ÁSZ tavaly év végi jelentésébõl nyilvánvalóvá vált: a határon túli magyar szervezetek anyaországi költségvetési támogatását még hazai viszonyok között is feltûnõ nagyvonalúsággal használják föl az ezzel megbízottak.
Az Illyés Alapítványt 1990-ben hozta létre a Németh-kormány; 1994 elejétõl - amikortól a polgári törvénykönyv módosítása lehetõvé tette - közalapítványként mûködik. A Fõvárosi Bíróság döntése alapján 1998. január elsejétõl lett kiemelten közhasznú szervezet. Az IKA létrejötte a határon túli magyarok sorsáért való felelõsségvállalást elõíró alkotmányos rendelkezésen alapult. Feladata - több más szervezethez, így az Apáczai Közalapítványhoz vagy a Teleki László Alapítványhoz hasonlóan - a határon túli magyarok szülõföldön maradásának elõsegítése.
Az ÁSZ tavaly másodszor vizsgálta átfogóan az IKA gazdálkodását. Ezt megelõzõen 1995-ben, nem sokkal a közalapítvánnyá alakulás után zajlott le a mostanihoz hasonló vizsgálat a szervezetnél. 2002-ben az IKA adatlapok kitöltésével számolt el az 1998 és 2001 között kapott támogatásai elköltésével. A mostani jelentésbõl kiderül, hogy a számvevõknek már ez utóbbi ellenõrzés során feltûnt: az IKA felügyeletével megbízott Külügyminisztérium és a közalapítvány között nem létezett szerzõdés a kapott támogatások felhasználására és az elszámolásra; de hasonló gyakorlatot követett az IKA kuratóriuma akkor is, amikor nem szerzõdött a támogatásokat elnyert szervezetekkel. A Külügyminisztérium felügyeleti szerepét 2003-ban átvevõ Miniszterelnöki Hivatal változtatott ezen a gyakorlaton: szerzõdésben kikötötték a támogatás alapító okiratban megfogalmazott célok szerinti felhasználását, az elszámolás mikéntjét, továbbá a szerzõdésszegés szankcióit.
Az ÁSZ törvénysértõnek nevezte az IKA alapító okiratát, illetve azt a tényt, hogy a 2002-ben módosított alapító okirat nem jelent meg a Magyar Közlönyben. A kuratóriumi tagok összeférhetetlenségének és az ülések határozatképességének megállapítása során követett gyakorlatot ugyancsak kifogásolta az ÁSZ. Az összeférhetetlenségi szabályok laza kezelése esetenként a támogatások odaítélésekor is visszaköszönt. Késõbb még lesz szó a Duna Tv-nek megítélt támogatások körüli összeférhetetlenségrõl; számszerûen ettõl messze elmarad, de az ÁSZ szintén aggályosnak találta, hogy a felvidéki beiratkozási program 2000 és 2002 közötti évi 40-50 milliós támogatását a Rákóczi Szövetség Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítványa osztotta szét, miközben a szövetség elnöke, Halzl József ekkor az IKA kuratóriumi elnöke volt. Látszólag kevesebb tartalmi problémát vet föl, de elgondolkoztató az is, hogy 2001-2002-ben az IKA kuratóriuma három ülését nyilvánította jogszabályellenesen határozatképesnek, aminek következtében az ott hozott határozatok törvénysértõk voltak. Szintén formaságnak tûnik, de az ÁSZ-jelentésben rögzített szabálytalanságok sorába illik, hogy a kuratórium az IKA szervezeti és mûködési szabályzatának, illetve 2002-es közhasznúsági jelentésének elfogadásakor nem tartotta be az alapító okirat minõsített többséget igénylõ határozatokra vonatkozó rendelkezését. Az már nem az IKA, hanem az Orbán-kormány mulasztása, hogy - mivel 2000 augusztusától nem volt képes a közalapítvány felügyelõbizottsága lemondott elnöke és egyik tagja helyére másokat jelölni - az IKA új vezetésének 2003. márciusi hivatalba lépéséig a köz-alapítvány felügyelõbizottság nélkül mûködött.
Vedd könnyedén!
A vizsgált négyéves idõszakban az IKA-nak 6 és fél milliárdos bevétele volt: ennek döntõ része, 6,4 milliárd forint a központi költségvetésbõl származott. Az alapítvány 5,8 milliárd forint támogatást nyújtott, saját mûködésére 300 milliót fordított. A támogatások nagyobbik részét a közalapítvány központi alapjából fizették ki (3,1 milliárd forintot), a többit az egyes határon túli alkuratóriumok osztották szét. A központi keretbõl szétosztott pénz 90 százalékát az ÁSZ-jelentés szerint megkérdõjelezhetõ módon ítélték oda: a vizsgált idõszak elsõ két évében 1,3 milliárd forint ment ki az IKA-tól "a közhasznú szervezetekrõl szóló törvény elõírásainak nem megfelelõen kiírt pályázatok alapján"; 2002-2003-ban pedig 1,5 milliárd forint "az alapító okiratban megjelölt pályáztatási kötelezettség mellõzésével".
A központi keret terhére kiutalt támogatá-sok az ÁSZ-jelentés szerint az alapító okiratban megfogalmazott célokat szolgálták (ez alól a Határon Túli Magyarok Hivatalának - HTMH - folyósított 30,7 millió forintos támogatás jelentett kivételt; errõl lásd Cashben a tenger címû keretes írásunkat). A nyertes pályázatok 3 százalékánál ugyanakkor döntéshozatali összeférhetetlenség állt fenn, 14 százalékánál nem tartották be a pályázat kiírásakor megfogalmazott feltételeket, további 3 százalékra tehetõ azon pályázatok aránya, melyek nyertese - annak ellenére, hogy nem tett eleget a korábban kapott támogatások felhasználásáról szóló elszámolási kötelezettségének - újból pénzhez jutott. Arányaiban a legsúlyosabb hiányosságra az ingatlanok vásárlására adott támogatásoknál bukkant az ÁSZ: az esetek 50 százalékában nem követelték meg a független szakértõ által végzett értékbecslés meglétét.
Mint arról már volt szó, a pályázatok nyerteseivel az IKA kuratóriuma nem kötött támogatási szerzõdést, mivel a támogatottak - úgymond - pályázatuk benyújtásával és aláírásával elfogadták a közalapítvány elszámolási szabályzatát. Csakhogy az ÁSZ szerint ez a szabályzat "nem nyújtott elegendõ garanciát a támogatások rendeltetésszerû felhasználására, mivel a céltól eltérõ felhasználás szankciója az volt, hogy a pályázó újabb támogatásban nem részesülhet". A szabályzat ráadásul nem írta elõ az elszámolt számlamásolatok hitelességét, sem azt, hogy a számlákon a támogatottak feltüntessék, hogy a teljesítés az IKA-támogatás terhére történt; de nem írta elõ a támogatások számviteli nyilvántartásbeli elkülönítését sem. A felhasználás ellenõrzése is nagyvonalúan történt: az IKA a nyertes pályázatok mindössze 0,3 százalékánál tartott helyszíni ellenõrzést; ezt Pomogáts Béla jelenlegi kuratóriumi elnök írásbeli magyarázatában a támogatások többségének csekély összegével, illetve az ellenõrzések magas költségvonzatával indokolta.
Két torony
Az ÁSZ az IKA 2000-2003-as tevékenységébõl elsõsorban két nagyszabású projekt, a Televízió - határok nélkül 2001 és a Szülõföldön magyarul támogatásainak odaítélését tartotta aggályosnak. A televíziós támogatottak közül a jelentés szerint a Duna Televízió Rt. 300 millió forinthoz jutott pályázat nélkül (egyedi kérelem alapján); a közszolgálati csatorna csak az összeg kétharmadát fordította a kérelemben megfogalmazott eszközvásárlásra, a többibõl likviditási gondjait enyhítette. A további, pályázati úton elosztott 600 millió forintból a Duna Tv úgy kapott még 105,5 milliót, hogy a bírálóbizottságban a televízió szakértõi is helyet foglaltak.
Ugyanebben a programban jutott 181,7 millió forinthoz a Székelyudvarhelyért Alapítvány (SZA), 169 millióhoz a Video Pontes Alapítvány (VPA) és 87 millió forinthoz a Pro Média Társaság. Mindhárman romániai televíziós stúdióközpontok, illetve tudósítói pontok eszközbeszerzésére kaptak pénzt - a támogatás mobil mûholdak, optikai kábelek vásárlására, valamint stúdióközpontok felszerelésére fordítható részét pályázati kiírás nélkül ítélték oda. A Szász Jenõ székelyudvarhelyi polgármesterhez köthetõ SZA-nál és a VPA-nál az ÁSZ-jelentés tanúsága szerint "a támogatásból létrehozott kapacitások - a kihasználtságot figyelembe véve - túlméretezettek, e két stúdióközpont a kapott támogatással hiányosan számolt el". Az SZA támogatása körül más bajok is akadtak; a román vámhatóság a közelmúltban kezdett vizsgálódni az ÁSZ által is kifogásolt IKA-támogatású televíziós eszközbeszerzések körül, közel hárommilliárd lejes (mintegy húszmillió forintos) vámilleték kifizetését kérve számon az SZA-n. A négy évvel ezelõtti pályázaton az alapítvány - mondván, hogy nonprofit célra pályázott az IKA-nál - vámmentesen vitt be Romániába médiatechnikai eszközöket 86 millió forint számla szerinti értékben. Az SZA-t és az IKA-t mostanáig nem zavarta, hogy a felszerelést bevételt termelõ tevékenységre használják; ám a román állam érdeklõdését a közelmúltban egy lakossági bejelentés felkeltette az elmaradt adó- és vámfizetés iránt.
A Szülõföldön magyarul program a státustörvényben meghatározott nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatásokra 2002-ben fordított összegek gyûjtõhelye volt. Az Orbán-kormány az év elején 1,2 milliárd forintot biztosított e célra a kétéves költségvetés általános tartaléka terhére; az összeg felhasználásáért a HTMH elnöke felelt. Az ÁSZ-jelentés szerint az IKA kuratóriuma nagyvonalúan kérte számon a program keretében támogatott szervezetektõl a pályázati célok megvalósulását. Az IKA kuratóriuma 2002 tavaszától lényegesen nagyobb mozgástérrel rendelkezett a támogatások odaítélésekor: a jobboldal választási veresége után a távozó kormány kibõvítette a keret felhasználásának lehetõségeit a magyarországi munkavállalás jogszabályi feltételei megteremtésének költségeire, közszolgálati televízió-mûsor készítésére és sugárzására, valamint "magyar nemzeti közösségek azonosságtudatának megõrzésére" is.
Az azonosságtudat-õrzés záloga a 2002-es kormányváltás környéki interregnum idején a jelek szerint a Fidesz erdélyi szatellitjeinek tartott szervezetek támogatása volt. A Szülõföldön magyarul program keretében kapott 80 millió forintot 2002. április 6-án benyújtott pályázatára a kolozsvári Easy Alapítvány, mely Mátis Jenõ egykori romániai parlamenti képviselõhöz, a Markó Bélával szemben álló RMDSZ-vezetõk egyikéhez kötõdik. Ennek az összegnek elsõsorban a Krónika napilap látta hasznát, hiszen a pénz - az Easyn keresztül - a Krónika Rt.-t gyarapította; ebbõl épült ki a kolozsvári székhelyû napilap Erdély jelentõs részére kiterjedõ terjesztõhálózata. (Az összeg az évente az IKA sajtókuratóriuma rendelkezésére álló teljes összeg négyszerese. Lásd: Ady Endre unokái, Magyar Narancs, 2002. május 13.) A napilap egyébként nem csak az IKA kedvence volt az ÁSZ vizsgálta idõszakban: szintén az Orbán-kabinet leköszönése elõtt az Új Kézfogás Közalapítványtól a Krónika 30 ezer dolláros támogatást nyert el. (Az elvesztett választás után az Orbán-kormány meglódult adakozókedvének másik kedvezményezettje Tõkés László püspök Király-hágó melléki református egyházkerülete volt, amely ekkor 242,5 millió forintot kapott a református világtalálkozó lebonyolítására; lásd: Népszabadság, 2003. március 11. Ez az összeg 50 millió forinttal haladta meg az IKA romániai alkuratóriuma által 2002-ben kifizetett összes támogatást.)
Szintén részesült a Szülõföldön magyarul program jótéteményeibõl a Szász Jenõhöz kötõdõ SZA. Az MPSZ-elnök a közelmúltban pert vesztett az Erdélyi Riport címû hetilappal szemben, amely személyét még 2003-ban csalás gyanújába keverte a Szülõföldön magyarul keretében folyósított, egy székelyudvarhelyi "civil központ és médiacentrum" létrehozását szolgáló, közel 40 millió forintos támogatás felhasználása miatt. Az ügyletet az ÁSZ is kifogásolta. A lap egyébként azt állította, hogy Szász alapítványa a magyar adófizetõk pénzén a piaci ár négyszereséért (pontosan 39,8 millió forintért) vásárolt meg egy lerobbant ingatlant Székelyudvarhely központjában, hogy ott civil központot és médiacentrumot létesítsen. Az adásvétel lebonyolításához a Riport cikke szerint okirat-hamisításra volt szükség, de az IKA akkori vezetõségének támogatásával sikerült megvásárolni a Vánky-házként ismert ingatlant, amelyet azonban a román törvények értelmében elidegenítési tilalom terhelt. Végül a városi bíróság törölte a tilalmat, így létrejött a közel negyvenmillió forintos adásvétel. Bár a polgármester a hetilappal szembeni keresetét elbukta, sem a cikk, sem az ügyben született feljelentések nyomán nem marasztalta el õt a román igazságszolgáltatás.
Gavra Gábor
(Közremûködött: Mihály László)
Cashben a tenger
Az ÁSZ a legtöbb kifogást egy látszólag jelentéktelen IKA-tétel, a HTMH-nak adott összesen 39,5 millió forint felhasználásával szemben emelte. A HTMH a határon túli magyar szervezetek vezetõinek magyarországi tartózkodási költségeinek fedezésére fordította a pénzt; a HTMH elnöke, Bálint-Pataki József szerint 1993 óta ugyanazon - a számvevõk által törvénysértõnek tartott - gyakorlatot követték. Az ÁSZ elsõdleges kifogása az volt, hogy - mint a HTMH-nál lezajlott, az IKA-vizsgálathoz kapcsolódó ellenõrzésbõl kiderült - az összeg túlnyomó része, 30,4 millió forint olyan kiadások fedezésére szolgált, melyeket a hivatal, illetve más költségvetési szervek büdzséjébõl kellett volna fedezni. (Például a Magyar Állandó Értekezlet üléseit, az augusztus 20-i államegyházi ünnepségeket vagy a Mádl Ferenc államfõi beiktatására Budapestre utazó határon túli potentátok tartózkodási költségeit.) Magyarul: a HTMH - mint jelenlegi elnökének szavaiból kiderül: több mint egy évtizeden keresztül - államigazgatási feladatok ellátására kért és kapott pénzt az IKA kuratóriumától; ezt a gyakorlatot a számvevõk eddigi ellenõrzéseik tükrében példátlannak nevezték. Az IKA-támogatásból fennmaradt 9,1 millió forint a közalapítványi célokkal megegyezõ kifizetésekre ment el, ám a HTMH az IKA kuratóriumának beleszólása nélkül osztotta tovább a kapott támogatást. A HTMH egyetlen, az ÁSZ által vizsgált évben sem készített szakmai beszámolót a támogatás felhasználásáról; 2000-ben és 2003-ban az elszámolást is késve juttatta el az IKA-hoz, igaz, a közalapítvány kuratóriumának nem volt kifogása ez ellen.
Az ÁSZ szerint a HTMH törvénysértõ módon készpénzben vette fel az IKA-tól kapott támogatásokat, melyeket nem kincstári számláján vagy házipénztárában, hanem az ún. Illyés-pénztárban tárolt. Az ebbõl a kasszából történt kifizetések nem szerepeltek a hivatal kiadásai között, az "Illyés-pénztár" kezelése ellentétes volt a hivatal belsõ pénzkezelési szabályzataival is. Az ÁSZ ezért - tõle szokatlanul sarkosan - "a HTMH volt és jelenlegi vezetõinek és munkatársainak (elnök, gazdasági vezetõ, pénzügyi osztályvezetõ, pénzügyi elõadó)" személyes felelõsségre vonását kezdeményezte a hivatal mûködését felügyelõ kormányzati szerveknél.
Az érintett szervezetek és kormányzati szervek képviseletében Pomogáts Béla és Bálint-Pataki József, továbbá Kiss Péter kancelláriaminiszter és Hajdu András, a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára reagált az ÁSZ-jelentés megállapításaira. Kiss és Hajdu nem tett ellenvetést a számvevõi jelentésben foglaltakkal szemben; a miniszter ez év február 15-ig tett ígéretet a feltárt jogszabályi ellentmondások és hiányosságok kiküszöbölésére, valamint jelezte, hogy felkérte a Külügyminisztériumot a HTMH vezetõinek személyes felelõsségére vonatkozó vizsgálat lefolytatására. Lapzártánkkor ennél nem vagyunk okosabbak; a Külügyminisztériumtól a múlt hét elején kértük a tudomásunk szerint február 10-én lezárult vizsgálat eredményének ismertetését, de választ csak lapzártánk utánra ígértek. A témára a külügyminisztériumi válasz ismeretében - remélhetõleg jövõ heti számunkban - visszatérünk.
Nem ér a nevem
A számvevõszéki jelentés megállapításait mind az IKA-kuratórium, mind a HTMH jelenlegi elnöke vitatta az ÁSZ elnökéhez intézett levelében. Pomogáts Béla ismertette az IKA-kuratórium január 5-i állásfoglalását, mely szerint "az Illyés Közalapítvány kuratóriuma továbbra sem ért egyet az Állami Számvevõszék jelentéstervezetében megfogalmazottakkal. (...) Mindezeken túl aggályosnak tartja, hogy (a korábbi kuratóriumi) észrevételek és kifogások alapján nem került sor érdemi változtatásra." Még sarkosabban fogalmazott Bálint-Pataki József, aki szerint "a jelentés jelentõsen leszûkítetten értelmezi az Illyés Közalapítvány alapító okiratában foglaltakat, továbbá teljeskörûen nem veszi figyelembe a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányzati feladatok különösen kiemelt nemzetpolitikai - nemzetbiztonságot is érintõ - sajátos szempontjait".
Pomogáts Bélát sem Budapesten, sem Nagyváradon nem sikerült megszólaltatnunk. Bálint-Pataki József kérdésünkre elmondta: az ÁSZ-jelentés által felvetett, a HTMH-t érintõ problémákat mostanra sikerült orvosolni; a hivatal saját költségvetésébõl fedezi a határon túli magyar vezetõk itt-tartózkodásának költségeit, és megszüntették a kifogásolt Illyés-pénztárat is. Az elnök beszámolója szerint megvolt a kancelláriaminiszter kezdeményezte külügyminisztériumi vizsgálat; "hasonló eredménnyel zárult, mint az ÁSZ-jelentés", de a volt és jelenlegi vezetõk személyes felelõsségének megállapítását - Bálint-Pataki beszámolója szerint - nem tartalmazza. A HTMH mûködésének "nemzetbiztonságot is érintõ" szempontjait firtató kérdésünkre az elnök kijelentette: "kissé talán drámai megfogalmazásban" a magyar kormánytagok és határon túli magyar vezetõk nem nyilvános találkozóira utalt az ÁSZ-elnökhöz intézett levelében. Kovács Árpád számvevõszéki elnök válaszlevelében mindenesetre éppúgy elcsodálkozott a kifejezésen, mint a Narancs szerkesztõsége, hiszen amint fogalmazott: "Értelmezhetetlenek számunkra >>a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányzati feladatok, különösen kiemelt nemzetpolitikai - nemzetbiztonságot is érintõ - sajátos szempontokegyértelmûen megfogalmazva, illetve ezekrõl egyáltalán nincs említés. (...) Megjegyzem ugyanakkor, hogy a nemzetpolitikai, nemzetbiztonsági szempontok, illetve (...) a törvényes gazdálkodás nem egymást kizáró fogalmak."
