Budapest, Kiscelli u. 108.
Víz- és szappan-, púder- és parfümkiállítás (rendezte B. Nagy Anikó)
Megtekinthető 1996. október 16-ig hétfő kivételével mindennap 10-18 óráig.
A kiállítás a konyhával kezdődik, egy Márai-idézet révén kerülünk igazán képbe: a márkajelzéses falicsapok voltak a múlt század konyhamalacai, a cselédek abba öntötték a moslékot, kakát, pisát, jól beletisztálkodtak, majd nyugovóra tértek, mindezért persze a legkevésbé őket lehetett hibáztatni. A konyhai alvás sajátos bútordarabon történt, ma zaftos TV Shop-hirdetést lehetne hozzá kerekíteni:
"Uborkát szeletel? Húst klopfol? Nincs hova állítani a mosogatódézsát? Ugye, mindennap előfordulnak ezekhez hasonló problémák? És a napi robot után le szeretne feküdni, de nincs hová? Mostantól ennek vége! Itt az Easy Dreaming! A sokoldalú konyhai bútor! Végzett a sárgarépa-pucolással? Csak letörli a munkalapot, és kihúzza az ágyat, így! Jöjjön, Sandy, mutassa meg, milyen könnyű belefeküdni! Ez az!"
A cselédágy igazság szerint úgy néz ki, mint egy kempingkoporsó. A háztartási alkalmazott éjjel se érezze jól magát.
A "Rácfürdő 1863" feliratú fürdőcédulák mellett az első igazi döbbenet a múlt századi pesszárium. Talán az lesz a legjobb műszaki leírás, ha elárulom, hogy a teremőr néni egész a legutóbbi időkig azt gondolta, mandzsetták. Fekete fémdugó hegyes nyúlvánnyal, ami a méhszájba ment, horror. A mindenféle fürdőszobai rekvizítumok mellett sztár a húszas évekből származó száraz sampon (mégse a WU-2 volt az első) és a "Depilator hajszőrvesztő". A húszas években a rövid szoknya első ízben jött divatba, ezért már ekkoriban megjelentek az első szőrtelenítők (ráadásul korábban villany se volt, s esetleg csak harminc évvel később derült ki, hogy az asszony azonos a Bundaláb néven körözött gengszterrel).
A fából készült bidék a napóleoni kortól kezdtek divatba jönni, eleinte fogamzásgátlásos alapon történő hüvelyöblögetésre használták őket. Hordozható lévén, külön pikszisből kellett beleönteni a vizet, viszont nem volt lefolyó: nem különösebben rentábilis dolog belegondolni, mi úszkált abban a bidécsészében egy tevékeny éjszaka után.
A szobainas, amit az IKEA mostanában újra felfedezett, tonettgyártásban látható, aztán Károlyi Mihály úri neszesszere, Hunter S. Thompson szemének való, mozgó rendőrségi narkólabor jellegű látvány. A mobilkorszakban semmi sem volt beépítve, ebből az érából származik a beépített víztartályos (3 liter) mosdóállvány, ami olyan, mint egy rakétaindító állványra szerelt szamovár, Fazola Henrik stílusában kovácsolva.
A bilivel egybeépített gyereketetőszékről hirtelen eszembe jutott, hogy gyerekkoromban még én is tudtam szarás közben szendvicset enni. Ugyanez kicsit vadabb változatban a tonettszobavécé a felhajtható székülőkével, ami alatt kényelmes vécéülőke rejtőzik. A kübli diszkrét gobelin mögött búvik meg. Igazi pszichopata bútordarab a "szobavécé-rekesztő", ami egy paraván jellegű álszekrény - a hülyeség, hogy nincs hátoldala, pedig az ugyanúgy rekesztené a szobavécét, és még szekrénynek is lehetne használni. Most már mindegy. A szobavécék legbrutálisabbja porcelán levesestál alakú, érdemes elképzelni benne a kakát.
Élt a XVII. században egy Louis Burdalou nevű püspök, aki meggyőző mennyiségű irodalmi munkássága mellett prédikációi során sem fogta rövidre magát. A hosszú szentbeszéd és a hideg templom egymásra hatása váltotta ki azt az effektust, ami végül a püspökről elnevezett hordozható női pisilőeszköz kifejlesztéséhez vezetett. Láb között is elfér, de a szolgáló csempészi be az abroncsos szoknya alá. A legérdekesebb burdalou alján tükör is van, egyrészt talán a pisiszex végett, másrészt a hölgyek végre kielégíthették természettudományos érdeklődésüket. A burdalou-nak volt babázós, gyerekváltozata is.
Az egyéb háztartási eszközök már kevésbé érdekesek, bár van sci-fi porszívó meg verkliszerűen tekeredő mosógép, amit a kályhára lehet tenni, ha nem az energiatakarékos programra állítottuk.
W. Air
