BIT-parti Tatán: Az édentől balra

  • Kovács Róbert
  • 1998. szeptember 24.

Tudomány

A Baloldali Ifjúsági Társulásról (BIT) sokféle információ kering a hazai közéletben. Vannak, akik a legtörekvőbb magyar ifjúsági szervezetet vélik benne felfedezni, mások szerint csak az MSZP zászlaját lengetik. A BIT a hét végén rendezte meg jubileumi évadzáró táborát Tatán, a Narancs pedig kihasználta az alkalmat, és a helyszínen járt utána a dolgoknak.
A Baloldali Ifjúsági Társulásról (BIT) sokféle információ kering a hazai közéletben. Vannak, akik a legtörekvőbb magyar ifjúsági szervezetet vélik benne felfedezni, mások szerint csak az MSZP zászlaját lengetik. A BIT a hét végén rendezte meg jubileumi évadzáró táborát Tatán, a Narancs pedig kihasználta az alkalmat, és a helyszínen járt utána a dolgoknak.

A BIT-es olyan, mint egy átlagos magyar fiatal, azzal a lényegi különbséggel, hogy baloldali érzelmű, ezért ő, szemben másokkal, képes közösséget alkotni, szereti-keresi a másik társaságát, miközben látványosan utálja a most hatalmon lévő pártokat. Első nekifutásra körülbelül ennyit lehetett megtudni arról a több száz fiatalról, akik hétvégéjüket a tizedik vízparti BIT-partin töltötték Tatán.

Újhelyi István

országos alelnök,

bár, mint mondja, nem túlzottan örül a Narancs érdeklődésének, további információkkal is szolgál. Például azzal, hogy a közhiedelemmel ellentétben a BIT nem az MSZP ifjúsági szervezete, úgyhogy nagyon téved az, aki a BIT-et a szocialista párt ifitagozatának tekinti. Felhívja a figyelmünket egy már-már elfeledett politikatörténeti érdekességre is, miszerint négy évvel ezelőtt éppen a szocialista párt döntött úgy, hogy minden ifjúsági szervezet egyformán 1,2 millió forintot kapjon a központi költségvetésből évente. Más forrása nincs a BIT-nek.

A BIT olyannyira nem az MSZP-hez tartozó szervezet, hogy több szocialista pártvezető egyenesen nem kedveli, mi több, lekezeli, háttérbe szorítja, és nem átallja "nyomulós BIT-eseknek" nevezni őket, tudjuk meg az alelnöktől, aki nem szeretne neveket említeni. A Narancs más - meg nem erősített - forrásokból úgy értesült, hogy a BIT-ellenlábasok táborába olyan közismert nevek tartoznak, mint Szekeres Imre, Kósáné Kovács Magda, míg a baráti oldalon áll, a teljesség igénye nélkül, Horn Gyula, Kis Péter vagy Csintalan Sándor.

Kovács Lászlóról

egymásnak ellentmondó információk keringenek táborszerte. A pénteki tábornyitón állítólag gyújtó hangú beszédet mondott az újdonsült pártelnök, és mindenkit egy emberként felszólított a demokrácia védelmére. Szemtanúk egybehangzó állítása szerint a BIT-es fiatalok kedvezően fogadták az elnöki gondolatokat, és többszöri közbetapsolással jelezték, hogy más vágyuk sincs, mint védeni a demokráciát.

Másfelől azonban éles kritikák fogalmazódtak meg Kovács Lászlóval szemben, például hogy egyszer sem köszönte meg a BIT-nek, még egy fél mondat erejéig sem, a kampányban nyújtott segítséget. Pedig a választások idején több ezer BIT-es fiatal szabad idejét áldozta a pártra.

Schmuck Andor BIT-es szerepét illetően nem kaptunk egyértelmű választ senkitől. Bár szombat este többször is felbukkant a tábor területén, és jókedvűnek mutatkozott, jól értesült, BIT-hez közel álló források szerint semmi köze a társuláshoz. A nagyobb bulikra még el-eljár, sokan köszönnek még neki, ám csillaga leáldozóban, a büfés fanyalogva teszi elé a sajtos rolót, ami itt a hamarosan bekövetkező bukás legbiztosabb jele.

Ha BIT-es fiatalok nagyobb számban gyűlnek össze egy helyen, akkor olyan dolgot művelnek, amit kortársaik semmiképpen sem tennének: aktuálpolitizálnak. A "polgári" kávézóban szombat délután valószínűleg többször hangzott el a "jelölt", a "kopogtatócédula" vagy a "bukni fognak" szóösszetétel, mint éjjel-nappali közértben a "nem tudok kétezresből visszaadni".

A tizedik BIT-partit zenés-táncos-polgári mulatságnak hirdették meg a szervezők, a meghívó szerint fellép a Back II Black "polgári kisegyüttes", Gerendás Péter "városi polgár" vagy Deák "Billpolgár" Gyula és "polgári Blues Bandje".

"Polgári panaszfal"

néven egy fehér kartonlap került a kávéháznak becézett kocsma egyik falára, ahová a sajátos szubkultúrának megfelelően politikai rigmusokat firkáltak a táborlakók. A "Szájer, Szájer gyenge kismadárka" címűre külön is felhívja figyelmünket az alelnök. A szomszédos helyiség falain az új kormány tagjainak célkereszttel ellátott arcképei függenek. Aki már kellően megszilárdította helyzetét a hierarchiában, és az összes, nem baloldali politikust elküldte meglegebb égtájakra, az akár húzhat is egy zsákbamacskát negyvenért a szomszédban. Ha szerencséje van, mint például nekem, akkor a felső polcról egy 1996-os öbölátúszásos emlékmatrica, A világ teremtése című egyházi gyermekkiadvány és a Reformországgyűlések és az 1848-as forradalom törvényei című könyvecske közül kedvére válogathat.

Eredetileg mi nem a zsákbamacska-pulthoz indultunk, hanem a BIT-es önkormányzati képviselőjelöltek eszmecseréjére, csak hát a főépület előadótermébe újságíró nem léphet be. Így elidőzünk egy keveset a játéksarokban, ahol rövid idő alatt olyan információk birtokába jutunk, hogy politikailag aktív BIT-tagok ezekben a hetekben már az önkormányzati választásokra koncentrálnak. Az MSZP helyi szervezeteivel már meg is kötötték az együttműködési megállapodásokat, eddig több mint 120 közös képviselő- és polgármesterjelöltet neveztek meg.

Ezek után csak egyetlen kérdés marad megválaszolatlanul. Vajon mi igaz abból a híresztelésből, miszerint a BIT-táborokban késő este néhány fős, lányokból álló szabadcsapatok portyáznak, és nem kegyelmeznek a gyanútlanul útjukba kerülő hímnemű egyedeknek?

A lehető leghosszabb utakon, metsző szélben, szemergő esőben szeljük át több ízben a tábor területét, de ilyen vagy akár ehhez hasonló jelenséggel nem találkozunk. Az információ tehát hamis.

A csarnokban eközben már javában folyik a

Gerendás Péter-koncert,

a "Van más választás: demokrácia", illetve a "Világ polgárai szembesüljetek" feliratú, méretes transzparensek alatt vidám a hangulat. Kis idő elteltével és némi szerencsével bónusz- adatokhoz jutunk. Gerendás Péter sok-sok évvel ezelőtt kis vidéki BIT-klubokban, húsz-harminc néző előtt kezdte pályafutását, de most, sikerei csúcsán sem kapja el a gépszíj, nem feledi gyökereit. Mindig eljön, ha hívják.

Néhány perccel azután, hogy Gerendás Péter búcsúzóul "további jó szórakozást, nyuszizást és tündi-mündit" kíván a táborlakóknak, úgy döntünk, hogy lefújjuk az akciót, és mielőbb hozzáfogunk az adatok feldolgozásához.

Kovács Róbert

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.