Claudia Goldin kapta az idei közgazdasági Nobel-díjat

  • narancs.hu
  • 2023. október 9.

Tudomány

A nemek közötti munkaerőpiaci egyenlőtlenség okait feltáró munkájáért.

Claudia Goldin nyerte a 2023-as közgazdasági Nobel-díjat a nemek közötti munkaerőpiaci egyenlőtlenség okait feltáró munkájáért – írja a hvg.hu

A Harvard Egyetemen dolgozó 77 éves amerikai közgazdász azt vizsgálta, hogyan változik a nők helyzete a munkaerőpiacon most, illetve az elmúlt több száz évben. Bár sok gazdag országban megtriplázódott a nők aránya a dolgozók között, a munkaerőpiacon továbbra is megmaradtak a nemi különbségek. Bár mostanra sok országban több nő jut el a diplomáig, és alapvető elvárássá vált, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér járjon a férfiaknak és a nőknek, az egyenlőtlenségek így sem tűntek el. Goldin az 1980-as évektől végzett kutatásaiban ennek okait próbálta feltárni.

Claudia Goldin kimutatta, hogy a gazdasági növekedés időszakaiban az elmúlt kétszáz évben a nők fizetése nem követte a férfiak bérének emelkedését, több száz éves történelmi folyamatokat áttekintésével pedig arra is rámutatott, hogy a nők kevésbé fértek hozzá a technikai innovációkhoz, sőt a jogszabályok és társadalmi normák sem segítették őket. A nők gazdasági lehetőségeit évszázadokon keresztül visszavetette az is, hogy a család alapításának és fenntartásának költségeit nagyrészt ők viselték. 

A Portfolio.hu emlékeztetett, kutatási eredményei mellett Goldin vezető szerepet töltött be neves tudományos szervezetekben is. A 2013–14-es tanévben az Amerikai Gazdasági Társaság elnöke volt, 1999–2000 között pedig a Gazdaságtörténeti Társaság elnöki tisztségét töltötte be. 2015-ben kezdeményezte az Undergraduate Women in Economics (UWE) Challenge (Nők a közgazdaságtudományi egyetemen) elnevezésű kihívást, amelynek célja, hogy alacsony költségű beavatkozások révén növelje a nők részvételét a közgazdaságtudományi szakokon.

A Nobel-bizottság Goldin kitüntetéséről szóló döntése kiemeli munkásságának alapvető fontosságát, különösen a nemek közötti munkahelyi egyenlőségre irányuló globális erőfeszítések összefüggésében.

Az indoklás szerint úttörő kutatásai nemcsak segítették a nők munkaerőpiaci dinamikájának megértését, hanem a foglalkoztatási lehetőségek befogadását és méltányosságát elősegítő, megalapozott szakpolitikák és kezdeményezések útját is egyengette.

(Címlapképünk forrása: MTI/EPA/TT/Claudio Bresciani)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.