1. Már nem fogy a magyar (ázsiai) elefánt!
Budapesten 1961 óta nem született ázsiai elefánt, idén februárban azonban megtört az átok. A bébihiányos 5 évtizedben a tenyészállatokkal volt a legtöbb gond: a közelmúltban például hosszú ideig nem is élt Pesten hím elefánt. Fel kellett továbbá újítani a régi (idén 101 éves) elefántházat (a szürke jószágok nem csak nagyobb kifutót, de olyan medencét is kaptak, amelyben a fejük búbjáig ér a víz – az elefántok szeretik a vizet, és egész jól tudnak úszni). Ezzel 1999-re végeztek, majd 2008-ig megépült egy új elefántcsarnok is a műemléki ház mellé; ezután kerülhettek Budapestre fiatalabb állatok a két idősebb nőstény mellé (melyek közül az egyik nemrégiben elpusztult). Előbb egy hím érkezett a fővárosba 2009-ben, 2010-ben pedig egy fiatal, de már ivarérett nőstény. Ők Asha, a most három hónapos elefántkislány szülei, akiknek esetleg (úgy 4 év múlva) ismét lehet majd utóduk.
| ||
2. Az elefántok vemhességi ideje a leghosszabb az emlősök között.
22 hónap, nem cserélnénk velük.
3. Az elefántok sokáig élnek, de nem tovább, mint mi, emberek.
Vannak persze kivételes kort elérő példányok, de egy ázsiai elefánt esetében a 40 év már matuzsálemi kornak számít. Fogságban tovább élnek, mint a természetben, de a budapesti rekorderek eddig mind 40–50 között voltak szomorú halálukkor.
4. Az ázsiai elefántbikát és -tehenet nem is olyan nehéz egymástól megkülönböztetni.
Legalábbis a gyakorlott szemnek. Egy nagyon idős elefánttehén nagyjából ugyanúgy néz ki, mint nagypapa korú bikatársa, de a fiatalabbak nemét ránézésre is könnyen megállapítják a gondozók.
5. Az elefántok nagyon ragaszkodnak gondozóikhoz.
Az állatkerti elefántgondozó speciális, igen szoros viszonyban van az általa gondozott teremtménnyel, így abban az esetben, ha az elefánt vagy a gondozó elbúcsúzik az állatkerttől, különleges átadás-átvételi metódusokra van szükség. A fogadó állatkert gondozója heteket tölt együtt a szállítás előtt eredeti lakhelyén az állattal, majd a küldő állatkert gondozója is így tesz az elefánt új lakhelyén. Egy elefántgondozó általában évtizedeket húz le jóban-rosszban többtonnás gondozottja mellett, és ha új gondozó érkezik, akkor is folyamatos átszoktatásra van szükség. És ez még semmi: a kiszemelt gondozó, legyen bármennyire is kiváló szakember, nem kapja meg az állást, ha a rábízott elefánt nem találja őt rokonszenvesnek!
6. Az elefántok imádják a céklát.
De fogságban szívesen fogyasztanak sárgarépát, almát, karfiolt, zöld lucernát és réti szénát is; köretként olykor kenyeret vagy főtt rizst kapnak, és felnőttkorukban naponta úgy 80-120 kilogrammnyi étel csúszdázik le jelentékeny torkukon. Ez a szám azonban máris nem tűnik olyan nagynak, ha észben tartjuk, hogy egy felnőtt elefánttehén nagyjából 2500–4500 kg-ot nyom, míg a jobb étvágyú bikák simán feltornásszák magukat 5 tonna fölé is. Asha, a bébi elefánt jelenleg nagyjából 200 kilogrammal szerénykedik gigantikus társai mellett.
7. Az elefántok rosszul látnak.
Különösebb problémát nem okoz a tartásuknál, de tény, hogy az elefántok látása nem a legjobb: rosszabb például, mint az embereké. Esetükben inkább a hallásnak van kitüntetett szerepe – hangjelzéseik egy részét pedig mi, emberek, nem is halljuk, mert az elefántok szeretnek egymással infrahangok segítségével kommunikálni. Ezért is lehet, hogy a mély emberi hang megnyugtatja őket, és ez bizony számít a gondozók megválasztásakor.
8. Az elefántoknál a fülből veszik a vért.
Ehhez pedig az állat nagyfokú együttműködésére van szükség. A budapesti elefántoknál az úgynevezett protective contact elvet követik: foglalkoznak az állatokkal, megtanítanak vezényszavakat nekik, de a gondozók nem járnak közöttük úgy, hogy ne lenne határolóelem gondozó és elefánt között. Az elefántgondozás ugyanis veszélyes üzem, nem ritkák a balesetek (Magyarországon halálos áldozat is volt egyszer, még a két világháború között). Az elefánt rendkívül intelligens állat, könnyen tanul, így lábát, fülét is átnyújtja a megfelelő helyekre, ha szépen kérik.
9. Az elefánt ideális munkaerő.
Míg a természetben ébren töltött idejük jelentős részét evéssel vagy a táplálék felkutatásával töltik, fogságban kifejezetten igénylik a változatos programokat, és vitathatatlanul élvezik, ha gondozóik munkát adnak nekik. Erre ugyanakkor szükség is van, mert az unatkozó elefánt kimondottan bosszantó jelenség: üres óráiban többnyire drága berendezési tárgyak tehetséges szétszerelésével foglalja el magát.
10. Az elefántok nem temetkeznek.
Bár néha kétségtelenül úgy tűnik. Elhunyt társuk mellett valóban sokáig ácsorognak (a természetben), mert nem tudják, hogyan lehetne megoldani azt a problémát, hogy egy fontos szem hirtelen véglegesen kiesett a szociális hálóból. Ilyenkor néha lombokkal takarják be a tetemet, ami sokkal inkább kényszercselekvés, mint valamiféle, a végtisztesség megadására irányuló rituálé. Az elefánttemetők legendája pedig még inkább tévedésre épül: a valóságban azért van annyi elefántmaradvány egy-egy helyen, mert az idős, rosszul rágó állatok jellemzően arra a területre szoknak át, amelynek gazdag a számukra is fogyasztható, puhának mondható növénykínálata.
Cikkünk megírásához Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője nyújtott nélkülözhetetlen segítséget.
