Egy globális kutatás szerint a tavalyinál jobb évre számítunk, mégsem vagyunk optimisták

  • narancs.hu
  • 2025. január 18.

Tudomány

Az orosz–ukrán háború végét csak 27, a közel-keleti konfliktus feloldását pedig 22 százalék várja 2025-re – derül ki az Ipsos felméréséből.

Az új évben majd jobb lesz – így lehetne összefoglalni az Ipsos 33 országban végzett közvélemény-kutatását azzal kapcsolatban, mit várnak az emberek a 2025-ös évtől. Igaz, a jobb nem feltétlenül jelenti azt, hogy valóban optimisták lennénk a világ, illetve a saját országuk jövőjével kapcsolatban. 2024-re sikerült elérni a pandémia előtti szintet, és már „csak” az emberek 65 százaléka értékeli úgy, hogy rossz éve volt az országának, fele pedig úgy, hogy személyesen neki vagy a családjának – írja összefoglalójában a hvg.hu.

A gazdasággal kapcsolatban különösen borúlátóak a magyarok, még a régiónk többi országában élőkhöz képest is.

Romániában és Lengyelországban – a globális trendnek megfelelően – nagyjából az emberek fele tekint pozitívan a jövőbe, a magyaroknak azonban csak a 35 százaléka. Árnyalja a képet, hogy a régiónkban a megkérdezettek nagyjából 80 százaléka szerint az új évben az árak gyorsabban emelkednek majd, mint a bérek, többet fogunk adózni, magasabb lesz az infláció és a munkanélküliség.

Az Ipsos felmérése szerint a környezetet illetően sem várnak sok jót a megkérdezettek. A 80 százalékuk az átlaghőmérséklet emelkedésére számít, és ennél csupán kicsivel alacsonyabb azoknak az aránya, akik az extrém időjárás okozta katasztrófák gyakoribbá válására is számítanak.

Nagyjából minden második megkérdezett számít csak arra, hogy a kormánya lépéseket tesz ezért, szigorú törvényekkel szabályozva a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését. Magyarországon ez az arány 40 százalék, Romániában és Lengyelországban pedig valamelyest még kevesebb.

A társadalommal kapcsolatban a magyarok igencsak pesszimisták, de a többi ország várakozása sem túl rózsás.

Azt, hogy a nők azonos munkáért azonos fizetést fognak kapni, a világon az emberek fele, nálunk a válaszadók 27 százaléka várja, amivel a felmérésben szereplő összes ország közül a legborúlátóbb jóslatot produkáltuk.

Míg világszerte az emberek egyharmada tartja elképzelhetőnek az egymás iránti tolerancia növekedését, Magyarországon csak az emberek 15 százaléka valószínűsíti ezt, de a franciák, a belgák és a hollandok közül még ennyien sem bíznak ebben.

Globálisan az emberek kétharmada számít arra, hogy erősödni fog a migrációs nyomás. A régiónk ebből a szempontból kiemelten érintett: Romániában, Lengyelországban és Németországban is 70 százalék felett van azoknak az aránya, akik ezt elképzelhetőnek tartják. Magyarországon – az évtizede tartó migrációs riogatás ellenére – csak az emberek 46 százaléka vélekedik hasonlóan, sőt a megkérdezettek kétharmada az ország lakosságszámának csökkenésére számít.

Különösen nagy a félelem a háborúkkal kapcsolatban is. A válaszadók csaknem fele valószínűnek tartja, hogy nukleáris fegyvert vetnek be valahol a világban, az orosz–ukrán háború végét csak 27, a közel-keleti konfliktus feloldását pedig 22 százalék várja 2025-re. Utóbbiaknál még abban is többen bíznak, hogy az idén meglelik a rák ellenszerét (40 százalék), vagy hogy életet találnak egy másik bolygón (34 százalék).

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”