Vagy 300 archív műszaki eszközt és 12 modellt mutatott be a Műegyetem K épületének aulájában berendezett kiállítás. Mindez csepp a tengerben, apró ízelítő a két évszázados múlttal büszkélkedő Országos Műszaki Múzeum tizenötezer darabos gyűjteményéből.
A helyszín már messziről vonzza a tekintetet: a kiállítás szó szerint az utcára nyílik, mi több, kihallatszik belőle a szép muzsikaszó, a ritmikus gépzaj - ludditák és romantikus széplelkek rémálma, szocreál költők és rútlelkű indusztriális zenészek ihletője.
Gépek hajnala
A kiállítás természetszerűleg a technikatörténet legismertebb, illetve a közönség érdeklődését - vélhetően - leginkább megragadó tárgyakra koncentrál: sorban felvonulnak a magyar technikatörténet aranykezű, gyémántagyú mestereinek szellemei - ők mindannyian, akiknek nevét óvodák, általános és szakközépiskolák viselik, s nem érdemtelenül. S persze ott a nemzetközi élvonal, a nagy klasszikusok meg a közelmúlt jelentős innovációi - hogy az idősebbek nosztalgiázhassanak egy picikét.
Ha a déli félteke ciklonjainak és fürdőkádbéli miniörvényeinek forgását követjük, éppen James Watt eredeti gőzgépének makettjével találjuk szembe magunkat, melyen jól láthatók az ipari forradalom nagy, szent szörnyetegének fontosabb szabadalmai - gépészmérnököknek kötelező, a többieknek melegen ajánlott. Azután persze jönnek véreink kreálmányai, mindenekelőtt a Csonka-motor egy modellje - nem kell megijedni, a robbanómotor működését imitáló élethű modellt áram hajtja, így csak magunkban skandálhatjuk a mondókát, szív, sűrít, gyújt, kipufog (jut eszünkbe, erről sláger is született, így legalább mindenki megtanulja a fázissorendet - kár, hogy a vektoriális szorzás szabályait még senki sem foglalta rímbe és dalba). A porlasztó feltalálójaként világhírűvé lett Csonka János (plusz Bánki Donát, aki ugye még uszoda is) után csakis Zipernowsky következhet és az ő egysínű vasútja - tudják, említett alkotó felelős Déri Miksa és Bláthy Ottó Titusz nevű kollégáival egyetemben a transzformátor feltalálásáért. Megjegyeznénk: eme innovációt mások is maguknak vindikálták - s egyébként is, egy jó ideig úgy tudta mindenki, hogy mindent háromszor találtak fel, előbb Kínában, alkalmanként Mezopotámiában, mint, legalábbis Nemere I. és forrásai szerint, a szárazelemet, utóbb azután Európában, de lehetőség szerint először egy orosz: Lomonoszov, Popov, Ciolkovszkij és tsai.
Lopott robot
A technikatörténet misztifikációi iránt érdeklődőknek ezúton ajánlanánk Endrei Walter, illetve Gazda István közkedvelt könyveit és tanulmányait, magunk részéről maradjunk annál, hogy a dinamót (egy voltmérőre kötött tanpéldánya a helyszínen manuálisan is turbóz-ható) speciel Jedlik Ányos alkotta meg, s csak később a gizda Gauss, aki - s már ezt is a Mozart-ölő Salieritől plagizálta - a halálba szekálta a mi Bolyai Jánosunkat. Míg a tudománytörténet titkolt, sötét eseményei peregnek az agyunkban, hirtelen elénk tárul egy echte múlt-múlt századi labor, originál berendezési tárgyakkal. A szerző, mint egykori vegyésztanonc, mélyen megérti, hogy ezt csak a kiválasztott (utóbb arzén és antimon által stigmatizált) kevesek képesek ép elmével követni, a többségnek sajnos már a középiskolai kémiaórákon is legfőképpen a szemét szaktanár halálán járt az eszük, ezért még most sem képesek felhőtlenül örülni annak, milyen szép egy retorta, pedig ennek segedelmével, más alkímiai ágensek mellett, príma matéria, konkrétan zugpálinka is gyártható. Aki eddig nem tudta, mi a különbség Erlenmeyer- és a gömblombik között, hogy mire jó a pipetta (jelentem: sav, lúg és rézgálic óvatlan szájba jutattására), illetve a büretta (legfőképp vegyészhallgatók szopatására), és hogy kábé mi is lapulhat a színes löttyökkel töltött kémcsövekben (réz-szulfát, kobalt-nitrát, nikkel-szulfát, továbbá kannás, kőolajbázisú szörp csekély hígításban), most talán egy kicsit maga is megérzi a (kajából, piából egyébként is jól ismert) vegyszerek fanyar ízét.
Nem inga, magára
A geodéziai eszközök, csillagórák és (a sarlatán Eco óta) az ingák már régen a tiszta, absztrakt áhítat tárgyai, ám a technikatörténet közelmúltja sokkal direktebb kapcsolódási pontokat is kínál a lamer technikafogyasztók (általában és konkrétan vásárlók) számára. Hogy a részben gépesített gőzmosás vagy az elektromos porszívó is az ántivilágban jelent meg, eddig is tudtuk - ám erre még csak a háziasszonyok pörögnek. A világ minden találmánya ti. arra a szent célra született meg, hogy idővel szórakoztatóelektronikai eszköz váljék belőle - mely persze sokak számára egyben munkaeszköz is. Mintha a szülők gyermekkori fényképét látnánk, úgy állunk kissé elfogódottan a korai gramofonok és fonográfok előtt, figyeljük a harmincas években gyártott acélszalagos magnetofont és társaikat. Megindultan fedezzük fel gyermekkorunk kedvenc néprádióit: az Orion cég Pacsirta típusú készülékét és endékás unokatestvérét, mely a Beethoven névre hallgat. Ismerősek a hullámhosszokat jelentő számok (19, 25, 31, 41, 49 - vigyázat ezek nem a heti nyerőszámok!), és megint elgondolkodhatunk azon, hol a péróban is van Beromünster, melynek neve minden néprádió esetében szigorúan a jobb felső sarokban található. De pördülünk egyet, s már ugrottunk is két évtizedet: előttünk a '79-es eneszkás csúcstechnika, doboznyi méretű koncentrált jóság: egyszerre rádió, tévé és kazettás magnó (elődje a néprádió tetejére, oldalára applikált lemezjátszó és szalagos magnó) - ez az a cucc, melyért minden kisiskolás megőrült/ölni tudott volna a Kádár-kor alkonyán. S ezután persze végigélhetjük az informatikai forradalom korai tétova lépéseit - előbb egy 1982-es szövegszerkesztő világító zöld monitorral, irtóztató diszkbemenettel, viszont a maival tökéletesen megegyező billentyűzettel. Sajnos csak a falra ragasztott illusztrációkon látható az áldott emlékű nyolcvanas évek két fetisizált darabja, a korszak dizájnját tán leginkább jellemző ZX Spektrum, no és a Commodore 64, külön meghajtóegységgel és dzsojsztikkal - csak a profiknak. A kiállítás sikere (tán az átlagosnál lényegesen sűrűbben előforduló gépész- és villanykari hallgatók miatt) előre borítékolható volt, s bár a múlt héten e helyütt bezárt a tárlat, a tömörített változat június 17-étől ismét kicsomagolható a Textilmúzeumban.
Barotányi Zoltán
