„Én feljövök érte a síri világból” – no, de hol nyugszik Petőfi?

Tudomány

170 éve lesz, hogy Petőfi eltűnt a segesvári ütközet után. Azóta sem tudjuk, hol lelte halálát.

A Petőfi Irodalmi Múzeum új főigazgatója (a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal együttműködésben) fejébe vette, hogy az egykor Segesvár mellett lezajlott csata helyszínén végzett régészeti feltárások nyomán felkutassa: hol is nyugszik Petőfi Sándor, akinek 1849 nyarán veszett nyona.

Ha meg is kezdődnek a kutatások, alighanem sziszifuszi munka vár a régészekre: a homályos és egymásnak ellentmondó emlékek alapján már a múlt század végén sem lehetett egyértelműt állítani arról, hol és hogyan halt meg Petőfi, s hogy vajon hová temethették.

A még megbízhatónak tekinthető tanúk utoljára az 1849 július 31-én lezajlott, magyar részről vesztes ütközetben látták a rendhagyó katonai pályafutást felmutató, ám ekkor már a sereghez hivatalosan nem tartozó költőt, aki a magyar arcvonalak felbomlása és a honvédhaderő rendezetlen visszavonulása nyomán maga is menekülőre fogta a dolgát.

A budapesti Petőfi téren álló Petőfi szobor egyik legrégebbi fényképe (1894)

A budapesti Petőfi téren álló Petőfi szobor egyik legrégebbi fényképe (1894)

Fotó: Fortepan

 

A jórészt utólag, az önkényuralom enyhülése idején keletkezett visszaemlékezések igen zavarosak és sokszor egymásnak is ellentmondóak, így ezt követően már csak kérdések maradnak Petőfi sorsával kapcsolatban.

  • Vajon tényleg megölték a menekülőket üldöző orosz lovas kozákos, dzsidások?
  • Vagy tényleg sebesülten talált menedéket egy környékbeli gazdánál, aki eltemette?
  • Tényleg őt ismerte fel a cs. kir. haderő őrnagya a csata után a halottak között?
  • De ha így volt, miért változtatta meg a következő évtizedekben többször is a véleményét?
  • Tényleg nem keresték Petőfit a harcok elültével a barátai – tényleg igaz, hogy az utókor által többnyire rosszindulatúan elparentált feleség, Szendrey Júlia próbálta egyedül felkutatni?
  • Hogyan válhatott az 1850-es évek önkényuralomtól sínylődő Magyarországa egyben a szélhámos ál-Pefőfik paradicsomává?
  • Honnan származik a Petőfi Oroszországba, Szibériába hurcolásáról szóló legenda, aminek az ez idáig utolsó, már nemét tekintve sem stimmelő „barguzini” ál-Petőfit köszönhetjük?
  • És vajon a történetek fényében és meggyőző bizonyítékok híján mennyire lesz könnyű dolga a Petőfi sírja után kutakodóknak?

 

Még jóval több részlet olvasható e heti print számunkban Még forog benne címen! Igyekszünk minden kérdésre válaszolni, még ha több olyan si akad, amire nem lehet, hiszen nincs bizonyíték.

Vegyen friss Magyar Narancsot az újságárusoknál vagy fizessen elő rá itt.

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.