Kukkantsuk be Demeter Szilárd PIM-igazgató irodájába, és érezzük át a hangulatot!

  • narancs.hu
  • 2019. március 5.

Fekete Lyuk

A Magyar Távirati Irodának hála, betekintést nyerhetünk abba, milyen körülmények között dolgozik Prőhle Gergely utódja, a frissen kinevezett Demeter Szilárd.

A Magyar Távirati Irodának hála, betekintést nyerhetünk abba, milyen körülmények között dolgozik a Petőfi Irodalmi Múzeum új igazgatója, Demeter Szilárd, aki egy hete együttműködési szerződést írt alá a Honvédelmi Minisztériummal, hogy közös erővel kutassák fel Petőfi sírját a segesvári csatatéren.

Demeter nemrég adott hosszú interjút a 24.hu-nak, amiben nemcsak hosszan elmélkedett az erőszak hasznosságáról, a verekedésről, de arról is beszélt, hogy régebben sokat olvasott Magyar Narancsot, és "lopott" is az újságból.

Igazgatói hitvallásához tartozik, hogy a PIM politizáljon. Igazgatói pályázatában, amiből itt szemezgettünk, azt írta: "A PIM legyen az irodalmi közbeszéd alakítója. Ha úgy tetszik: politizáljon. Álljon bele az európai és magyar értékek védelmébe." Igaz, a 24.hu-nak már ezt mondta, amikor az volt a kérdés, hogy az írók foglalkozhatnak-e a PIM keretei között közéleti kérdésekkel: "A PIM vezetőjeként annyit kérek: a politikát tartsuk a politika terében, az irodalmat pedig az irodalom terében. A PIM-ben ne orbánozzanak, hanem irodalomról beszéljenek." Tehát a PIM (és vezetője?) politizálhat, csak az írók ne orbánozzanak.

Nézzük, hogy néz ki a gyakorlatban "a magyar értékek védelme": tágas, konferenciaszobának is alkalmas iroda, a koncentrációt segítő, magányos és ingerszegény környzezet, és mindenekelőtt derűs hangulat!

Ezeket a szubjektív benyomásokat az MTI március 5-i fotósorozatából szűrtük le, a távirati iroda ugyanis nem kevesebb, mint tizenöt portrén keresztül enged betekintést az új igazgató munkájába.

false

 

Fotó: MTI

false

 

Fotó: MTI

false

 

Fotó: MTI

false

 

Fotó: MTI

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.