„Ha nincs ellenanyag, nincs védettség”

Sarkadi Balázs orvos, biokémikus az oltóanyagok hatékonyságáról

Akad a magyar oltási programban egy vakcina, amelyről a szakmai közleményekben bemutatott kutatási eredmények és az EU-engedélyezés híján éppen egy hazai vizsgálat deríthetné ki, mennyire hatékony immunválaszt vált ki.

Magyar Narancs: Milyen mechanizmusok nyomán alakul ki védettség egy vakcina be­adása után?

Sarkadi Balázs: Amikor megkapjuk a vakcinát, komplex védekező rendszer indul működésbe. Ennek alapja olyan immunsejtek létrejötte, amelyek felismerik azt a behatoló vírust vagy baktériumot, amely ellen a védettséget szeretnénk kialakítani. Ennek két fő formája van: a sejtes immunválasz és a humorális, más néven antitestalapú immunválasz. Mind a kettőhöz szükségesek úgynevezett „antigén-prezentáló” sejtek: a szervezetünkbe kerülő idegen anyagok, az antigének bejutnak olyan sejtjeinkbe, amelyek képesek ezeket feldolgozni, majd az immunrendszernek prezentálni, mintegy „bemutatni” azokat.

MN: Hogyan reagál a szervezetünk erre a prezentációra?

SB: Első menetben az történik, hogy az antigén-bemutatás után aktiválódnak az immunsejtjeink, és elindul mind a sejtes, mind pedig az antitestképződésen alapuló immunválasz. Ezek együttesen védenek egy újabb támadás ellen: ehhez elegendő észlelni az antigént – a szervezetet esetleg újból megtámadó vírust vagy baktériumot. Nincs más dolgunk tehát, mint egy fertőzés vagy vakcinálás után megmérni, milyen formában és mennyiségben jelennek meg azok a sejtek és antitestek, amelyek pontosan a behatoló ágenssel szemben adnak védettséget. Ennek tesztelésére ma a leg­egyszerűbb, általánosan használható módszer az antitestek mérése. Akár a betegség, akár a vakcina után alakul ki az immunválasz, az első hónapokban először IgM, majd IgG típusú (úgynevezett neutralizáló) antitestek képződnek. Az utóbbiak hosszabb távon is védelmet biztosítanak, jelen esetben a koronavírus ellen. Legkönnyebben a védő típusú IgG szintjét lehet meghatározni – rá lehet keresni a sejtes immunválaszra is, de az jóval bonyolultabb eljárást igényel. A neutralizáló antitestek esetében jelenleg nem tudjuk pontosan, hogy mennyinek kellene lennie belőlük ahhoz, hogy ez valódi védettséget nyújtson, de ha egyszer jelen van az antitest, és jól mérhető a szintje, az egyértelműen arra utal, hogy védettek leszünk a vírustámadás ellen. Hosszabb távon ezek az ellenanyagszintek a sejtes védekezés szintjével együtt lecsökkenek. Megmaradnak azonban az úgynevezett memóriasejtek, amelyek emlékeznek erre a támadásra és az antitesttermelésre, így ezek az „emlékek” évek vagy évtizedek múlva is újra előhívhatók. Hiába csökken tehát az antitestszint a vérben, egy újabb támadásra nagyon gyorsan képes az immunrendszerünk újra válaszolni.

MN: Ha jól értem, akkor három különböző szinten kellene mérni az immunitást: vizsgálni lehet az antitestek, a védekező sejtek és a memóriasejtek jelentétét is?

SB: Valamennyi felsorolt tényező kimutatására léteznek módszerek. A memóriasejtek elkülönítése ugyan kissé bonyolult: ezekről pontosan nem is tudjuk, mifélék, csak azt, hogy milyen sokáig élnek, és hogy könnyedén újra aktiválódnak.

 

Fotó: Bényi Ágoston

MN: Az oltási program jelenlegi fázisában mindenekelőtt az IgG (immunglobulin G) antitestek szintjét érdemes nézni, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy hatásos volt-e a vakcina?

SB: Igen, egyelőre ez az, amit biztonsággal meg tudunk határozni, és a mostani egyre több adat is arra utal, hogy ezzel összefüggést mutat a védettség. Még most sem vagyunk teljesen biztosak ebben, de úgy tűnik, hogy a neutralizáló ellenanyagszint jól mutatja, hogy kialakult a védettség. Leginkább azonban azt tudjuk mondani, hogy ha nincs ilyen ellenanyag, akkor nincs is védettség.

MN: Van különbség az immunitás kialakulásának mechanizmusában a három alapvető koronavírusvakcina-típus – az mRNS-vakcinák (Pfizer, Moderna), a vírusvektorvakcinák (Szputnyik V, AstraZeneca) és az inaktivált vírusvakcinák (Sinopharm) – között?

SB: Az mRNS vakcina viszonylag új felfedezésen alapul. A vakcinában lévő szintetikus RNS bejut először az antigén-prezentáló, ún. bemutató sejtekbe: ha ezek bemutatják az általuk elkészített vírusfehérjét, akkor ennek nyomán elindul az immunválasz. Úgy tűnik, hogy az antigén RNS sejtbe juttatása rendkívül hatékony, ráadásul könnyen lehet a hordozó RNS-t előállítani. Ezt a technológiát eddig nem is nagyon ismertük, csupán néhány éve fedezték fel, hogy így is lehet vakcinát létrehozni, és a mostani járvány alkalmából rendkívül gyorsan tudták kifejleszteni az ezen a logikán alapuló védőoltásokat. Ráadásul ezek a vakcinák nagyon eredményesen tudják mind a sejtes, mind az ellenanyagszintű immunválaszt létrehozni, és eredményesen is védenek a betegség ellen. A másik fontos vakcinatípusban – ilyen az AstraZeneca is – egy úgynevezett vírusvektorba, egy hordozó vírusburokba van becsomagolva a SARS-CoV-2 vírus örökítőanyagának egy része. Úgy tűnik, hogy ez is széles körben, igazoltan jól működő, hatékony módszer: megtörténik az antigén bemutatása, és ennek nyomán kialakul a megfelelő immunválasz. Ez egy kicsit már régebbről ismert technológia, bonyolultabb is az előállítása – gond csak ott jelentkezhet, hogy immunreakciót válthat ki maga a vírusvektor is, tehát az, amibe „becsomagolták” az antigént.