Lapzártánkig nyolcan kerültek kórházba az év talán legnagyobb visszhangot kapott sorozatos megbetegedése során, ketten pedig a hatóságok őrizetében várják, hogy tisztázódjon, mekkora szerepet játszottak a Tiszafüred környéki járványos lépfene-megbetegedésekben. E cikk megírásakor az ÁNTSZ hivatalos közleménye alapján annyit tudunk, hogy az egyik környékbeli nagyállattartó telepén jelentkeztek a megbetegedések - először szarvasmarhákon. A gyanú szerint a gazda észlelte is, hogy betegek a jószágok, ám nem orvost hívott hozzájuk, hanem illegálisan levágatta őket, majd kimérte a húsukat, amivel a hatályos állat-egészségügyi és élelmiszerekre vonatkozó törvények és előírások egész sorát szegte meg. Az eddigi vizsgálatok igazolták a gyanút: a Nébih Állat-egészségügyi Diagnosztikai Igazgatóságának vizsgálata a helyszínen fellelhető fagyasztott húsból kimutatta a lépfene-baktériumot. Ami igazán rémisztő, hogy a fertőzött húsból kerülhetett a közétkeztetésbe, ráadásul a feldolgozó cég is tudott róla, hogy ellenőrizetlen termékből főznek az iskoláknak és az idősotthonoknak. Egyelőre az összes megbetegedést a telep dolgozói, illetve rokonaik körében regisztrálták: a debreceni Kenézy Gyula Kórházban ápolt nyolc lépfenegyanús személy a körülményekhez képest jól van, sőt a legkorábban bekerülteket néhány napon belül akár haza is engedhetik. Rajtuk kívül úgy ötvenen kaphattak megelőző jelleggel antibiotikum-kezelést: a szakemberek úgy vélik, hogy az állatok levágása óta eltelt mind hosszabb idő miatt újabb fertőzésre csekély az esély, ám a lépfene sajátos jellege, a később ecsetelendő spórásodás miatt utólag is előfordulhatnak megbetegedések. Annyi biztos, hogy a félelem már pánikreakciókat is kiváltott: a hírek szerint ötven, a szakemberek által teljesen egészségesnek nyilvánított tiszafüredi gyerek nyaralását mondta vissza a zánkai gyermektábor.
Alépfene igen randa, akut betegség, melyet a Bacillus anthracis nevű Gram-pozitív, aerob (azaz oxigénkedvelő) baktérium okoz - nemzetközi neve éppen ezért azonos a róla elnevezett metálzenekaréval. Az anthrax legtöbb fajtája halálos, a kérődző háziállatra éppúgy, mint az emberre. A kórokozó veszélyességét növeli, hogy kedvezőtlen, sőt reménytelennek tűnő körülmények közé kerülve úgynevezett endospórákat képez, és ebben a formában akár évtizedeket, sőt évszázadokat is túlélhet, ami a legrémisztőbb parazitás horrorokat idézi, pláne, hogy lépfene-endospórákat minden kontinensen találhatunk, még az Antarktiszon is! Fő gazdatesteit úgy fertőzi meg, hogy a vadon élő vagy domesztikált növényevő áldozatok legelés közben szimplán belélegzik, megeszik a spórákat, vagy beledörzsölik őket egy nyílt sebbe, ezután a szervezetbe jutott kórokozók villámgyorsan szaporodni kezdenek. A húsevők értelemszerűen az elfogyasztott zsákmányállataiktól kapják el, igaz, nem egyenlő mértékben veszélyeztetettek: kutyák, macskák kevésbé, de az ember kicsit jobban. Egzotikus esetként említhetjük, hogy idén április elején lépfenében pusztult el a debreceni állatkert hím oroszlánja, s utána három hétre karantén alá került a Nagyerdei Kultúrpark. Az ember sokféleképpen szerezheti be a betegséget: vagy direkt kontaktussal, amikor a fertőzött vér vagy hús, bőrhibákkal, kisebb sebekkel érintkezik, belélegezve vagy a hús fogyasztása közben (a sütés-főzés jelentősen csökkenti a fertőzés esélyeit, de az endospórákkal szemben azért nem mehetünk teljesen biztosra). A járványügyi szakemberek állítják, hogy a lépfene sosem ugrik át közvetlenül a fertőzött emberről, élő állatról egy másikra. Már csak azért sem, mivel a már említett spórák terjesztik, ezeket viszont cipővel, ruhával is átvihetjük. Az anthraxban elhunyt állat porhüvelye is komoly fertőzésforrás - úgy is, ha éppen óvodásoknak/kisiskolásoknak, esetleg nyugdíjasoknak akarják feltálalni, bízva acélos szervezetük legendás ellenálló képességében.
Fej vagy gyomor?
Ahányféleként fertőz a lépfene bacilusa, annyiféle klinikai tünetet produkál. Az emberek között kialakuló járványok, sőt még az egyedi esetek is meglehetősen ritkák, pontosan ezért keltett világszerte feltűnést a mostani magyarországi megbetegedéssorozat. Az eddig előfordult tragédiák is tipikusak. 2008 novemberében Nagy-Britanniában egy dobkészítő betegedett meg, majd vesztette életét: ő nem megfelelően kezelt állatbőrből gyártott ütőhangszert. Az emésztésen, pláne véráramon át keresztül bejutó anthrax ritka, mint a fehér holló, de 2009 végén egy különösen morbid eredetű és tragikus végkimenetelű járványt regisztráltak Skóciában, jellemzően heroinfüggők között, ez 14 halálos áldozatot szedett. A gyanú szerint még Afganisztánban üthették be a "cuccot" lépfenével fertőzött állatokból származó csontliszttel.
A fertőzés halálos jellege világosan következik a baktérium két erős virulenciafaktorából: poliglutaminsavat termel, ami meggátolja, hogy felzabálják a fagociták, illetve egy speciális, háromkomponensű toxint állít elő, melynek összetevői (egy védő antigén és két enzim) egyenként nem is lennének vészesek, de együtt halálosak. Ráadásul a lépfenebacik számára a gazdatest halála sem a vég. A tetemben ugyan gyorsan legyőzik és felzabálják őket a konkurens anaerob baktériumok, de a táplálékhiány és az oxigénszint csökkenése számos bacilust alakít át alig kiirtható spórákká, melyek a halott (például frissen levágott) állatból juthatnak ki. Ha ilyenkor az orvos (akár állatnál, akár embernél) elkésik az antibiotikum-adagolással, akkor hiába irtja ki a lépfene baktériumait, az általa termelt nagy mennyiségű toxin így is megöli az áldozatot. A fertőzött állatok sokszor minden nyilvánvaló tünet nélkül pusztulnak el, a kezelést ezért már gyanú esetén is el kell indítani. Az embernél a belélegzéssel elkapott fertőzés tünetei kezdetben egyszerű megfázásra hasonlítanak: torokfájás, kisebb láz, izomfájdalmak, levertség. De néhány nap után ezek a szimptómák komoly légzési nehézségekbe torkollnak, amit sokkos állapot, végül halál követhet - tipikusan nyolc nappal a fertőzés után. Az Országos Epidemiológiai Központ honlapja szerint a viszonylag enyhébb lefolyású, most Tiszafüreden is tapasztalt bőranthraxfertőzést követően a bőrön rovarcsípéshez hasonló, viszkető, apró piros csomók jelentkeznek, melyekből pár nap elteltével hólyagocskák fejlődnek, az utóbbiak kisvártatva 1-3 centi átmérőjű, közepén feketésen elszíneződött, nem fájdalmas karbunkulussá (pokolvar) olvadnak össze, ugyanakkor a környékbeli nyirokcsomók is megduzzadnak. Ahogy már említettük, azonnali antibiotikum-kezelés szükséges, ellenkező esetben nagy a veszélye a fertőzés véráramon át történő továbbterjedésének. A kezeletlen bőranthraxesetek 20 százaléka halálos.
A lépfene-endospórák kivételes ellenálló képessége és könnyű laboratóriumi előállíthatósága kívánatos biológiai fegyverré is tette e betegséget. Becslések szerint vagy egytucatnyi ország indította be a maga lépfeneprogramját, és ez néha tragikus eredménnyel járt - gondoljunk csak a japánok harmincas-negyvenes évekbeli szörnyű lépfenekísérleteire, melyek során hadifoglyok ezreit ölték meg különböző mandzsúriai táborokban. 1979. április 2-án az akkori Szovjetunióban, Szverdlovszk környékén szabadult ki egy kísérleti biofegyvertelepről lépfenefertőzés, amely számos (utólag nehezen megbecsülhető számú) civil áldozatot követelt. Egy 1992-es orosz-amerikai vizsgálat szerint potenciálisan egymillió embert tettek ki a fertőzés veszélyének, végül legalább 94 ember kapta el a lépfenét, s közülük 68 meg is halt - bizonyítva, mennyire hatékony volt a hadicélú szovjet kórokozó.
De a közelmúlt legnagyobb bioterrorizmus-esete is a lépfenéhez köthető: 2001 őszén, szeptember 18. és október 9. között, azaz kevéssel a New York-i támadást követően egy ismeretlen személy a lépfene különösen virulens Ames-törzsébe tartozó endospórákkal fertőző leveleket küldött szét: többek között két szövetségi szenátornak, számos szerkesztőségnek, médiacégnek és hírszolgálatnak. A szándékoltan (?) rossz angolsággal írt leveleket óvatlanul felbontó és elolvasó emberek közül huszonketten fertőződtek meg, és öten (például a postázókban dolgozók) meg is haltak. A hatóságok minden idők egyik legnagyobb és legösszetettebb szövetségi nyomozását követően sem jutottak kielégítő eredményre, bár a vizsgálódást folytatók 2008 augusztusában nyilatkozatot adtak ki arról, hogy az egyetlen elkövető a néhány héttel korábban gyanús körülmények között, paracetamol-túladagolásban elhunyt mikrobiológus, Bruce Edwards Ivins lehetett. Ám a korábban a szövetségi kormány biovédelmi programjában dolgozó kutató ellen akkor és azóta sem került elő semmilyen közvetlen bizonyíték.
Egy fertőzés keresztmetszetePéter István Jász-Nagykun-Szolnok megyei főállatorvos múlt pénteken tartott sajtótájékoztatóján kiderült, hogy a felelős és belátó vállalkozók csak több szarvasmarha megbetegedése, sőt elhullása után értesítették a hatósági állatorvost. A lépfenebetegséget július 2-án állapították meg, ezt követően jöhettek az ilyen esetben szokásos hatósági intézkedések: az állományt forgalmi korlátozás alá vették, és hozzáláttak a még elő jószágok vakcinázásához (ez azóta le is zárult!). A fellelt vágási maradványt megsemmisítették, a szükséges fertőtlenítéseket elvégezték - kár, hogy addigra már az illegálisan levágott állatok fertőző húsának egy része családi felhasználásra került (ebből is látszik, hogy a gazemberség mellett legalábbis a hülyeség is játszik az ügyben). A másik részét a Tiszafüreden és környékén több konyhát is üzemeltető Füredi Hableány Bt.-hez szállították: alighanem rajtuk keresztül kerülhetett be a közétkeztetésbe a hús. Az önkormányzat azonnali hatállyal felmondta a Hableánynál kötött, a nyári szünidőre, 88 gyerek étkeztetésére szóló szerződést: addigra már kiderült, hogy a diákok is fogyaszthattak a fertőzött húsból. A fertőzés tényét a hivatalos szervek is megerősítették. Pintér Erika, Tiszafüred polgármestere az atv.hu-nak arról beszélt, hogy a város külterületén állatok és emberek fertőződtek meg lépfenétől, ugyanakkor Sinkó-Káli Róbert megyei tiszti főorvos szerint az állatok tartásával, feldolgozásával összefüggő betegség sűrűn lakott területet nem érint, és amúgy is a Tiszafüred melletti Kócsújfaluhoz köthetők az esetek. Az első hat beteg közül három telepi dolgozó, egy ottani idénymunkás és az utóbbi két tizenéves fia. A lépfene körüli pánik mindenesetre hirtelen felrakta hazánkat is a legfenyegetőbb járványos megbetegedések térképére - reménykedjünk, hogy alaptalanul. És természetesen ebből is politikai ügy lett, de megnyugodhatunk: egy ilyen közegészségügyi malőrből (hivatkozzon bármire is a miniszter) a világon mindenhol botrány származna. Jellemző, hogy hét végén az LMP, az MSZP és a Jobbik is közleményt adott ki, amelyben mindhárom párt Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter érintettségét firtatta. Mi tagadás, Fazekas pont ebben a körzetben országgyűlési képviselő, és a pártok arra is utaltak, hogy az érintett telephely tulajdonosa Fazekas egyik komoly támogatója lehetett a kampányban. Az LMP követelte, hogy a járványos megbetegedésért felelős újsütetű (a közlemény szerint semmiféle állattartói gyakorlattal sem rendelkező) gazdától vonják meg a kedvezményes állami földhaszonbérletet - ehhez Lengyel Szilvia vidékpolitikai szakszóvivő szerint csak a "szoros barátság és a kölcsönös támogatás" miatt juthatott az érintett agrárvállalkozó. Fazekas Sándor szerint a tiszafüredi eset emberi gondatlanságból ered, az ügyet pedig jelentették az Európai Unió nyilvántartó rendszerének, ahová szerinte százával érkeznek hasonló jelzések más tagországokból. Azt is elismerte, hogy az érintett szarvasmarha-állomány Magyarországról származik (és nem Romániából, ahogy az első kommunikációs terelés során állították), jelenleg pedig állatorvosok vizsgálódnak az ügyben, emellett a helyi kormányhivatal és a rendőrség dolga, hogy kivizsgálják az ügyet. Nincs tehát semmi látnivaló, mindenki menjen a dolgára! |
