1959. január 21-én volt az első munkanapja a magyar számítógépek őspéldányának. Az M-3 névre hallgató, négy ruhásszekrény helyét is kitevő gépezet tíz évig működött: először Budapesten, majd Szegeden. A korszakalkotó masina történetéről, az Indexen emlékeztek meg a jeles nap alkalmából.
| ||
A visszaemlékezések a jövő múltja című informatikatörténeti kiállítás honlapján jelentek meg, ott szémolnak be arról, hogy bár az M-3 megépítésének híre az Esti Hírlapban január 21-én jelent be, azért komoly előzetes munka előzte meg. A gépet természetesen a Szovjeutnióból importálták, innen is az M (=Moszkva) elnevezés, és már 1957-ben megvolt az engedély. Hónapok alatt érkeztek meg a részegységeket tartalmazó ládák, majd a dokumentáció, ami alapján fel kellett építeni a géptermet, a szellőzőberendezést és a négy ruhásszekrény méretű tárolót.
Persze a dokumentáció arról már nem szólt, hogyan kell ezt az egészet működtetni: így aztán a magyar matematikusoknak és informazikusoknak maguknak kellett rájönni arra, hogyan kell beüzemelni a várva várt gépezetet. Végülis persze sikerült ezt megoldani, és büszkén hirdették, hogy az M-3-as másodpercenként 30 műveletet képes elvégezni! A munka persze ne mvolt egyszerű, hiszen például egy 40x40-es mátrix már nem fért bele a gép 1024 szavas memóriába.
Emellett a gép a mai elvárásokhoz képest elég pontatlan volt, és rengeteg gond volt vele: lerobbant akkor is, amikor épp az MTA bizottságának mutatták be, sőt valami félóránként meghibásodott, így a karbantartók legalább annyit küzdöttek vele mint a kutatók. A legjobb javítási eszköz egy gumikalapács volt, és leginkább a három műszakos folyamatos gép melletti munkára emlékeznek az akkori használók: mágnesdobok méhecskezümmögésére és a a telex erős kopogására ébredtek, amikor egy feladat elkészült.
