A klímaváltozás hétköznapjai: lehet, hogy a csokitól is búcsúznunk kell?

Tudomány

A klímaváltozás hatásait nem csak a legkiszolgáltatottabbak érezhetik meg – saját bőrükön érezhetik a Föld nagyobb luxushoz szokott lakói is.

A földi klíma megváltozása, ami a bolygónk legtöbb részén melegedéssel, néhol (de nem mindenhol!) pedig az éves csapadék csökkenésével és egyenetlenebb eloszlással jár, mindannyiunk életét érinti majd.

De az apróbb-nagyobb, mindennapi gondokon és a nehezen kalkulálható gazdasági, társadalmi, egészségügyi, urbanisztikai és még megannyi más hatáson kívül rendre szükség van olyan figyelemfelhívó példákra is, amelyek szemléletesebben mutatják be az éghajlati változások összetett és a továbbgyűrűző hatásait.

Ilyen, a sajtón körbefutó sztori volt a bő egy éve felröppent hír, mely szerint a 2050-re eltűnhet a Földről a kakaónövény és vele a csokoládé is, mivel az addigra az ipari forradalom előtti szintet 2 Celsius fokkal meghaladó felmelegedés és a termőhelyét érintő kiszáradás miatt már nem lesz hol termeszteni. Az eredeti, hangzatosnak tűnő cikk még Business Insider-ben jelent meg 2017 utolsó napján. De a kattintásmágnes cím („A csokoládé jó úton halad afelé, hogy negyven éven belül kihaljon”) által sugallt jövőképről hamarosan többen is (például a Snopes mítoszrombolásra szakosodott  szerzői) megállapították, hogy ebben a formában nem igaz, sőt, még a cikk ennél decensebb állításaival sem áll köszönő viszonyban.

A maják, az aztékok, az inkák

Annyit leszögezhetünk, hogy a jövőre vonatkozó klímamodellekben is van annyi bizonytalanság, hogy ne tudjuk pontosan megmondani, hogy egy adott régió éghajlata hogyan változik 30-40 éven belül. Ha minden igaz, a melegedést biztosra vehetjük, de annak lokális mértéke, pláne a csapadék helyi jövőbeli mennyisége és eloszlása már sokkal keményebb dió.

És különben is, honnan tudhatnánk, hogy a trópusok minden kakaótermesztésre alkalmas régióját ugyanúgy és ugyanolyan irányban érinti a klíma megváltozása? Ehhez persze nem érdektelen megnézni azt sem, honnan jön a kakaónövény és hol termesztenek manapság nagy mennyiségben kakaót a világban. Rögtön előre is vetnénk: bizony zömmel nem ott, ahonnan a növény származik.

A csoki(alapanyag) is fán terem

A csoki(alapanyag) is fán terem

 

 

Köztudott, hiszen hozzátartozik a hódítás mitológiájához, hogy az európaiak közül először a spanyol konkvisztádorok ízlelhették meg az indián őslakosok néha kissé merészen fűszerezett italát, bár a növény története már az ő érkezésüket megelőzően is vadregényes volt.  A kakaófa (Theobroma cacao) ugyanis vadon a magas hegyek (leginkább az Andok és annak leágazásai) lábainál és Dél-Amerika Egyenlítő menti nagy folyóvölgyeiben, az Amazonas és az Orinoco trópusi őserdőkkel borított vízgyűjtő medencéjében honos.

Valószínűleg a mai Ecuador, Kolumbia és Brazília határvidékén található a kakaónövény eredeti, kellő gazdagságát megőrző genetikai készlete is. Márpedig ez csakis így, azaz élő, eleven, zöldellő formában őrizhető meg, elvégre a kakaóbab magja nem tűri sem a szárítást sem a lefagyasztást.  Paleoklimatológiai vizsgálatok szerint az utolsó nagy eljegesedés idején ez az esőerdei övezet szolgált afféle menedékként a kakaónövény és közeli rokonai számára.

Innen a növény nyilván magától is elterjedhetett észak felé, de vihették is magukkal a kontinens lakói: egy tavalyi genetikai vizsgálat szerint a ma termesztett kakaófélék egy körülbelül 3600 éve egyetlen helyen, valahol Közép-Amerikában lezajlott háziasításnak köszönhetik létüket. Ami egyáltalán nem zárja ki, hogy ne történt volna meg a kakaófa munkára fogása már pár ezer évvel korában is, még Dél-Amerikában.

Kakaópor

Kakaópor

 

 

Azt már csak érdekességként írnánk le, hogy eredetileg nem is a magáért a kakaóbabért, azaz a növény erjesztett, majd szárított és megpörkölt magjáért keresték fel a csodafát, hanem a magokat („babokat”) a toktermésben körülvevő fehér pépes állományért, amit megszárítva rágcsáltak, vagy alkoholos italt erjesztettek belőle.

A kakaófa viszonylag alacsony tengerszint feletti magasságon nő, nedves trópusi környezetben, ahol egyenletesen sok csapadék esik és a környező növényzet diszkréten árnyékolja a növekvő cserjét. Ilyen körülmények persze nem csak őshazájában fordulhatnak elő, ezt bizonyítja, hogy már a növény őshazájától tisztes távolságra élő mezoamerikai civilizációk emberei is buzgón fogyasztották a kakaóbab főzetét – az aztékok például alkalmanként vaníliával, más fűszerekkel (például chilipaprikával!), mézzel, a gyanú szerint néha, kultikus célokból hallucinogén gombával megbolondítva.  A kakaóbabbal pedig fizettek elvégre ez volt a régióban az egyik elfogadott pénznem.

Babra megy a játék

Az európai gyarmatosítók azután mindenhová elvitték a növényt, ahol termesztésre alkalmas helyet találtak – így manapság a kakaóbab-termés kétharmada Nyugat-Afrikából, azon belül is 43 százaléka Elefántcsontpartról származik, de fontos termelő még Ghána, Kamerun és Nigéria is (és valamennyiüknél jellemző a sokakat felháborító és a fair trade mozgalmat is indukáló gyerekmunka).

Ilyen a kakaóbab

Ilyen a kakaóbab

 

 

Még a világranglista harmadik helyén is Indonézia áll – egyedül itt háromszor annyi kakaót termelnek, mint Brazíliában, pedig valahol, ugye, az a növény őshazája. Ha semmi nem változik a termelés körülményeiben, a termesztett fajták genetikai összetételében, akkor a klíma még melegebbé, de legfőképpen szárazabbá és szélsőségekben gazdagabbá válása éppen ezekben a termelés szempontjából kulcsfontosságú régiókban veszélyeztetheti a termelést.

Leginkább úgy, hogy szűkülnek az arra alkalmas termőhelyek, a hegy lábától pedig sokfelé több száz méterrel a lejtőkön felfelé szorulhat a termelés. És e ponton már játszanak az ökológiai szempontok is: magasabb tengerszint feletti magasságon, a hegyekben ugyanis már a termelés alá nem vont bioszféra rezervátumokat találni Nyugat-Afrikában, és ezek kiirtása, sőt bolygatása valóságos ökológiai katasztrófa lenne.

És ez lesz belőle

És ez lesz belőle

 

 

Ráadásul ennek haszna is kétséges: az ilyen lejtős termőhelyekről az eredeti növényzet kiirtása után a trópusi esőzések könnyedén lehordhatják a termőtalajt. A természeti változások nem csak a konkrét termőhelyeket veszélyeztethetik: ha csökken, vagy akár egyenetlenebb, szélsőségesebb eloszlású lesz a csapadék és ezzel együtt még melegebbé válik a klíma az Amazonas nyugati medencéjében, akkor azok az ökológiai menedékhelyek is károsodhatnak, ahol a kakaófa vad variánsai és azok rokonai találhatók.

Ez azért is tragikus, mert ha például olyan fajtákat nemesítenénk, amelyek jobban alkalmazkodhatnak a változó természeti körülményekhez, akkor nem, vagy csak nehezen találunk ehhez megfelelő vad alanyokat a természetben.

Persze akad is más, immár a biotechnológia sci-fi-szerű alkonyzónájában rejtőző megoldás is: esetleg a genomszerkesztés, a molekuláris olló alkalmazásának forradalmi módszerével vagy más, még csak most kifejlesztendő csúcs molekuláris biológiai eszköztárral is beavatkozhatunk a kakaónövény genetikai állományába, csakhogy a szárazságot, a forróságot vagy éppen a mogyorót jobban tűrő kakaónövényt állítsunk elő (ezen dolgoznak elvileg az UC Berkeley Innovative Genomics Institute és a Mars csokoládékonszern együttműködésében amerikai kutatók – sok sikert kívánunk nekik hozzá! ).

No, meg ez!

No, meg ez!

 

 

De van ennél jóval konzervatív megoldás is: még ha feltételezzük is a ma létező (azért jelentős szórással dolgozó) klímaforgatókönyvek érvényességét, még mindig csak annyi mondunk, hogy a mostani termőhelyeken nehezebb lesz annyit termelni, mint mostanában és ideje lenne új kakaót termő területek után nézni – elvégre Nyugat-Afrika úgysem a növény őshazája.

Vannak szakértők, akik Ausztráliát emlegetik, mármint azon régióit, ahol elegendő és elég sűrű a csapadék, hogy megteremjen a kakaó (ezek most leginkább északon találhatók, de idővel talán Kelet-Ausztrália is alkalmas lehet a termesztésre). És ne felejtsük el, a kakaóbab nem csak úgy kerülhet veszélybe, ha abszolút mértékben lehetetlenné válik a termesztése, hanem úgy is, ha a kórokozói szaporodnak el robbanásszerűen, mert mondjuk nekik egyáltalán nem jön rosszul a klímaváltozás.

Hiányozni fog a forró csoki?

Hiányozni fog a forró csoki?

 

 

Márpedig kakaóbajokból akad még más is: főleg patogén gombák, de akadnak vírusok, baktériumok, fonálférgek és parazita növények is. Ráadásul ezek inváziós fajként akár át is ugorhatnak termőhelyek közötti földrajzi határokat a melegedés és persze a globalizáció miatt.

Egyfelől tehát még szó sincs arról, hogy az általunk megvadított természet csontkezével máris kiverné a magyar gyerekek kezéből a Tibi csokit. Másrészt, ha minden a rosszabb és még rosszabb forgatókönyvek szerint alakul, úgy pár évtizeden belül jóval kevesebben majszolhatnak eredeti, fán termett kakaóból készült csokit. És még az is lehet, hogy akkor már ez lesz a legkisebb gondunk.

Eme írás szerzőnk, Barotányi Zoltán éghajlattal, klímakutatással, klímaváltozással és annak továbbgyűrűző hatásaival foglalkozó cikksorozatának első, remélhetőleg étvágygerjesztő darabja.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.