„Akkor is működni fog, ha nem spirálisan teszem bele a szögeket, hanem összevissza?” – kérdezi egy 8 éves forma fiú, miközben egy kartonhengert forgat a kezében. „Meglátjuk, úgy milyen hangja lesz. Legyen ez egy kísérlet!” – érkezik a válasz. Egy hasonló korú lány már a díszítésnél tart, filccel cicaarcot rajzol a hengerre.
A Szimpla Teremben vagyunk, Budapest belvárosában, egy novemberi szerda délután a Bölcs Kavics csoport Hang-workshopján, ahol tíz gyerek és három felnőtt ül körbe egy asztalt, az asztal közepén kis tálakban rizsszemek, pisztáciahéj, lencse. A kis csapat átszellemülten ügyködik, ki-ki a maga alkotásán: egy dél-amerikai hangszert, esőcsinálót, más néven esőbotot készítenek kartonból, kis szemű száraz magvakból és szögekből – a szögeket azért kell a hengerbe szúrni, hogy forgatáskor a leszóródó szemek megakadjanak, pattogjanak, lassabban peregjenek le, doboljanak a szögeken.
Mindenki elkészítheti azt az esőhangot, ami a szívéhez legközelebb áll: ha több a rizs, lágyabb az eső, ha inkább pisztáciahéjjal pakoljuk tele a hangszerünket, durvább, markánsabb lesz a hang, mint egy kezdődő zivataré. Lelkesen próbálgatják a gyerekek a töltelék összetételét, aztán jöhet a festés, díszítés, a végeredményt mindenki hazaviszi.
Élmény, anyag
„Az a tapasztalatunk, hogy mindig felvillanyozza a gyerekeket, ha ők maguk kísérletezhetnek, ők alkotnak a két kezükkel. Minden érdekli őket, ha komolyan vesszük a kérdéseiket, és ha bármihez hozzányúlhatnak” – mondja Fatér Anna, a Bölcs Kavics egyik alapítója.
A kétrészes Hang-workshop első alkalmával játszottak még „atmoszférafelismerést” – éjszakai erdő, tyúkól, tengerhullámzás barlangban –, rajzoltak csukott szemmel hangtérképet az alapján, honnan hallják a különböző hangokat, beszélgettek arról, miért hallunk olyan furcsa hangokat az uszodában a víz alatt, illetve miért nem hallanánk semmit sem az űrben. Kádár Annától megtudom: a következő alkalommal az állatok hallásában mélyednek el – különös tekintettel a denevérre, delfinre –, de készítenek dobozgitárt is.
| ||
A Bölcs Kavics csapat – Fatér Anna iparművész, Kádár Anna múzeumpedagógus, Vargha Noémi fizikus és Tillmann Hanna képzőművész – havi 4-5 alkalommal tart 8–12 éves gyerekeknek művészeti-tudományos foglalkozásokat azzal a céllal, hogy szokatlan képzettársításokkal, játékos formában, élményeken keresztül inspirálják őket kreatív alkotásra, kérdezésre, a világ megismerésére. Terítékre kerülnek fizikai jelenségeket bemutató kísérletek, a rajz-, technika- és fizikaórák legjobb pillanataira emlékeztető feladatok, van workshopjuk a robotikáról, a programozásról, ezeket szerepjátékokkal színesítik vagy mesei keretbe ágyazzák.
A természeti hangok és az állatok hallásának átbeszélése után például a foley artistokról néznek videót (ők azok, akik egy stúdióban ledobják a dinnyét, ha pofonhang kell egy filmhez), az űrhöz megnézik Méliès 1902-es Utazás a Holdba című alkotását és így tovább, de az is érdekli őket, milyenek lehetnek az absztrakt fizikai kísérletek költői szemmel. A lényeg éppen az, hogy nem osztják fel a beszerezhető ismeretanyagot tantárgyakra vagy tudományágakra, az átjárásokat, átfordításokat, a közös halmazt keresik. Ez magával hozza azt is, hogy a párbeszédre építenek, frontális oktatási helyzet csak nagyon ritkán fordul elő.
„Azt szeretnénk, hogy a gyerekek felszabaduljanak, és megtapasztalják azt, hogy nem csak egy irányból lehet ránézni a világ jelenségeire” – mondja Kádár Anna. „Ideális esetben egy megfigyelés után saját élményeket szerzünk, amire aztán kreatív alkotással reflektálunk.
A perspektívaváltások önmagukban nagyon inspirálóak, mindig azt keressük, hol találkoznak egymással a különböző diszciplínák.” Fatér Anna szerint nagy előny, hogy „minket nem köt semmi, sem tantárgy, sem tanmenet. Szeretnénk meghaladni az ismeretek humán-reál felosztását. Azzal foglalkozunk a workshopjainkon, ami lázba hozza a Bölcs Kavicsot alkotó négy embert, a »tananyag« a mi dialógusainkból áll össze, gyereknyelvre lefordítva. Ez gyakran felszabadítja a gyerekeket is: előfordul, hogy egy alapvetően humán érdeklődésűnek elkönyvelt lány kinyílik és rájön, hogy érdekli a természettudomány vagy a programozás, ami szintén hagyományosan a fiúk terepe szokott lenni”.
A bölcs kavicsosok nemcsak a tudományok felosztását és a tudományterületekhez kötődő nemi sztereotípiákat akarják oldani, hanem magát a tudományosságot is közelebb hozzák az élethez. „A gyerekek gyakran úgy gondolják, hogy a tudósok elvont feladványokkal pepecselnek egy szobában, holott ennek az ellenkezőjét is közvetíthetjük nekik: ezért sokat használunk minden háztartásban elérhető alapanyagokat, készítünk tortazselét, főzünk áramot vezető gyurmát” – mondja Fatér Anna. „Egészen kis gyerekkel is tök bonyolult dolgokat lehet csinálni, ha megfelelően tálaljuk.” A programozás workshopjukon például a Massachusetts Institute of Technology által gyerekeknek fejlesztett programmal, a Scratch-csel készít mindenki másfél óra alatt saját számítógépes játékot.
| ||
„Ez olyan, mint a legózás, és ugyanolyan jók benne a 9 évesek, mint a felnőttek.” A programozást kétkezi barkácsolással alapozzák meg: kartonból, jancsiszöggel mindenki elkészítheti a saját egyedi karakterét, de volt már olyan is, hogy gyerekek öltöztek be – mindkét esetben fényképet készítenek és abból animálják meg a játék főszereplőjének alapmozgásait. Ezt a workshopot már felnőttekkel is kipróbálták játékos önismereti gyakorlatként az Anilouge animációs filmfesztiválon: mindenki kidolgozta a saját szuperhősét az alapján, ő miben jó, miben igényel segítséget, kik lehetnek az ellenségei, mit szeretne elérni.
Hekkelni az oktatást
A Bölcs Kavics ötlete 2014-ben pattant ki Fatér Anna és Tillmann Hanna fejéből. Ipar- és képzőművészekként tartottak már workshopot kábítószer-problémákkal küzdő fiataloknak, de főként gyerekeknek, például a GYIK Műhelyben. A Magyar Nemzeti Galériában 1975 óta működő Gyermek- és Ifjúsági Képzőművészeti Műhely heti rendszerességgel tart vizuális kifejezési formákra épülő foglalkozásokat óvodás- és iskoláskorú gyerekeknek, és bár nem akarnak „képzőművész-előkészítővé” válni, a tanárok igyekeznek segíteni és figyelemmel kísérni a tehetségeket. A döntő elhatározás mégis egy egészen más jellegű szervezet, a HacKIDemia mentorképzése után született meg Annában és Hannában – és itt tegyünk is egy rövid kitérőt Kalifornia és a Szilícium-völgy felé.
A HacKIDemia oktatási start-upot 2012-ben alapította a Google-ből kiugrott Stefania Druga egy szilícium-völgyi think thank, a Singular University egyik eseménye után. Céljuk, hogy a jövő tudósait, gondolkodóit, társadalomformálóit már egészen fiatal, akár óvodáskorban megtalálják, inspirálják, fejlesszék a gyerekek kreatív problémamegoldó képességét, ellássák őket a legújabb oktatási eszközökkel, ezt egészítették ki mentortovábbképzésekkel is. Pár év alatt kísérleti oktatási hálózatként 80 workshopot tartottak 40 országban Bukaresttől Las Vegasig – közte Magyarországon is, az egyik ilyenen ott voltak a leendő bölcs kavicsosok is.
„Láttuk, hogy milyen jó móka hatévesekkel eperből DNS-t kivonni, semmi bonyolult nincs benne és nagyon élvezik a gyerekek. Az egyik alkalom után egy ital mellett azon keseregtem, miért nem lehet ilyet itthon csinálni, amire Hanna azt mondta, hát akkor csináljuk meg.” Fatér Anna egyébként az Iparművészeti Egyetemen kívül Bécsben tanult art and science mesterszakon. Ilyen képzésből nem sok van Európában. „A csapat egyik fele formatervező, grafikus, festő, performance-művész, a másik fele biológus, fizikus, nekik kell együtt dolgozniuk kiállításokon, tudományos kutatásokon. Az első beszélgetések elég viccesek voltak, meg kellett tanulnunk úgy kommunikálni, hogy a másik megértse.”
A Bölcs Kavics egy kísérlet, hasonlóan a kisfiú összevissza szöges esőcsinálójához, egyelőre nincs kőbe vésve, merre fejlődjön tovább, milyen irányba bővüljön. Workshopjaira alapvetően a szülők fizetik be a gyerekeket, de hívják őket iskolákba, dolgoznak együtt fesztiválokkal, egyéb szervezetekkel, mint például a Fiatal Írók Szövetsége vagy a Valyo Kikötő, és néha külföldi megrendeléseket is kapnak. Nemrég egy nemzetközi Duna menti projekt keretében Bulgáriában, Szerbiában és Budapesten tartottak foglalkozásokat a víz témájában. A következő években szeretnének hátteret adni a működésnek, szponzorokat találni, pályázni. Hosszú távú cél, hogy minél több gyereknek elérhetővé tegyék a Bölcs Kavicsot, azaz a kritikai gondolkodást, az alkotás és a felfedezés élményét.
