A koronavírus-fertőzés természetéről, jellemző tüneteiről és lefolyásáról a járvány kezdete óta egyre bővül a tudásunk, ma már sok tekintetben egészen máshogy látjuk a hatását, mint akár néhány hónapja. Mostanában például egyre több járvánnyal foglalkozó szakember véli úgy, hogy a Covid-19 a keringési rendszert érinti, éppen ezért a tünetei az egész szervezetben jelentkeznek, ráadásul hatásuk maradandó is lehet. Talán ezzel lehetnek kapcsolatban a betegség gyakorta jelentkező idegrendszeri tünetei is, például a jelek szerint a szag- és ízérzékelés időleges elvesztése.
Ahogy a megfertőzöttek számát (a jelentős látenciát is figyelembe véve) tízmilliókban lehet mérni, úgy válik egyre fontosabbá, mi lesz az elméletileg már meggyógyult, de magukat még betegnek érzők sorsa. És azoké, akik hónapok múlva is tüneteket és pozitív teszteket produkálnak.
Ezek a tünetek többnyire nem a súlyos esetekre jellemző légúti panaszok körébe tartoznak (légzési nehézségek, szúró fájdalommal, sokszor köhögéssel, lázzal párosulva), bár a légszomj vagy a csökkent tüdőkapacitás, esetleg a hidegrázás a körükben is előfordul. Sokkal jellemzőbbek azonban az idegrendszeri panaszok: a kóros kimerültség, a hallucinációk, a szag- és ízérzékelés zavarai (például fantomszagok érzése), memóriaproblémák, amelyeket a betegek metaforikusan, az elmére leszálló ködként jellemeznek. Súlyosabb esetekben a beteg szinte delíriumba kerül, esetleg különös ernyedtséget, zsibbadást tapasztal, amit jobban megfogható fizikai tünetek, mint például légszomj vagy szívritmuszavarok kísérnek. A hosszan kitartó utóhatások nem feltétlenül és nem is kizárólagosan azokat érintik, akik súlyosabb tünetekkel estek túl a Covid-19-fertőzésen, esetleg még kórházba is kerültek állapotuk miatt. A Covid hosszú távú hatásait megszenvedők (angol megnevezéssel: long haulerek, mely kifejezés a hosszú repülőutak és távolsági fuvarok nevéből ered) között felülreprezentáltak azok, akik könnyű tünetekkel vagy szinte tünetmentesen estek át a fertőzésen. Éppen ezért ők zömmel nem is az idősek és a krónikus betegek közül kerülnek ki.
Jóga és pálinka
A long haulerek először magukra hagyatva küszködtek tüneteikkel, tekintve, hogy az orvosok is sokáig értetlenül álltak ezekkel szemben, sőt ma sem fogadja túl sok megértés a panaszaikkal orvoshoz fordulókat. Inkább csak félénken megfogalmazott tanácsokat kapnak – egy lapunknak nyilatkozó long Covid-beteg szerint leginkább allergiát sejtenek a tünetek (konkrét esetben a visszatérő hidegrázás) mögött, ennek kúrálására pedig a szokásos allergiagyógyszereket, jógát (!), illetve estére egy stampedli pálinkát javasolnak. Utóbbi azért is érdekes, mert a hosszú ideig elhúzódó, kiújuló Covid-fertőzést, illetve a long haulerek által jelentett idegi, kognitív, illetve fizikai-élettani tünetek jelentkezését vizsgáló kutatók némelyike éppen az alkoholfogyasztást (meg a fizikai megerőltetést és a lelki stresszt) emlegeti a kockázati források között.
A Facebookon is számos long hauler csoport található, ahol az érintettek megosztják saját kórtörténetüket, egzotikus vagy épp tipikus tüneteiket, az egészségügyi rendszerben bejárt odisszeájuk tapasztalatait. Ők sokszor úgy érzik, hogy a panaszaikat negligálják orvosaik, és az utóhatásokról nem vesz tudomást az egészségügyi intézményrendszer. Az utóbbi hetekben, hónapokban ugyanakkor számos olyan kutatás látott napvilágot, amelyek tényként kezelik a mind tömegesebb Covid-utóhatások létét, és éppen ezek természetét és elterjedtségét igyekeznek tisztázni. A kutatóknak azonban sok nehézséggel kell megküzdeniük – az első ezek közül, hogy az utótünetek korántsem képeznek jól elhatárolható halmazt, amelynek elemei egymással is logikailag jól feltárható kapcsolatban állnának. Mivel maga a poszt-Covid-szindróma mint állapot pontos definíciója is hiányzik, nehéz a jelenséggel kapcsolatos orvostudományi tapasztalatokat is összefoglaló metaelemzéseket készíteni.
A Morbidity and Mortality Weekly Reportban olvasható tanulmány szerint a 292 megvizsgált Covid-fertőzéses eset több mint harmadában a fertőzöttek az után sem nyerték vissza régi egészségi állapotukat, hogy a vírus kimutatását követő 2–3 hét elmúltával papíron kigyógyultak a betegségből. Ráadásul mindez nemcsak az idősek között jelentkezett, hanem a legfiatalabb megvizsgált betegcsoportban is: a 18–34 évesek negyede állította, hogy egészségük nem állt helyre teljesen még akkor sem, amikor negatív tesztekkel igazolták, hogy már lezajlott a betegségük. Brit kutatók (preprint cikkük még a peer review, azaz az alapos szakmai bírálat előtt áll) azokat a betegeket vonták be a követéses vizsgálatba, akik szimptómákat mutattak azt követően is, hogy felgyógyultak a vírus okozta komolyabb lefolyású fertőzésből. Idén április és szeptember között 201 fős, átlagosan 44 év életkorú (70 százalékban nőkből, 31 százalékban megfertőződött egészségügyi dolgozókból álló) betegcsoportot vizsgáltak. A poszt-Covid-tüneteket mutatók között feltűnően alacsony azok száma, akik már a koronavírus-fertőzés előtt is kockázati faktorként emlegetett egészségügyi jellemzőkkel bírtak: csupán ötödük volt erősen túlsúlyos, ahogy a magas vérnyomás, a szívbetegség vagy a cukorbaj is csak néhány százalékukat jellemezte. Ehhez képest mégis súlyos szimptómákkal küszködtek még jóval a fertőzés elmúlta után is. A leggyakoribb ezek közül az állandó kimerültség, amiről szinte mindegyikük beszámolt, de hasonló általános tünet az izomfájdalmak jelentkezése, a légzési problémák, a légszomj és a visszatérő fejfájás. Túlnyomó részük a szívvel és a légzőrendszerrel kapcsolatos tüneteket produkált, majd háromnegyedük az emésztőrendszerhez kapcsolódó tüneteket is mutatott; 42 százalékuk elnyújtott kórtörténete során legalább tíz vagy több különböző tünetet is produkált. Jelentős részüknél volt kimutatható kifejezett szervi károsodás: egyharmaduknál ez a szívet, szintén egyharmadnál a tüdőt érintette, de sokaknál károsodott a hasnyálmirigy, a vese, a lép és a máj is. Összességében a megvizsgáltak kétharmadánál egy-egy szerv károsodott, de negyedüknél egyszerre több is. A mind jobban szaporodó tudományos kutatási eredmények tükrében nyugodtan állítható, hogy sokak számára maga a Covid-fertőzés csupán egy hosszú betegség első, szinte bevezető fázisa, amit egyelőre még időbeli terjedelmüket és lefolyásukat nézve is beláthatatlan betegségállapotok követnek.
Gyógymód nélkül
A hosszú Covid-szindrómában szenvedők száma a fertőzés rohamos terjedésével egyre gyarapodni fog, de a tudományos kutatások messze nem tartanak ott, hogy a sok szervet érintő utóhatások keletkezésének pontos mechanizmusát tisztázzák. A szakemberek még arra sem tudnak választ adni, hogy a Covid okozta, nagyobb időtávon jelentkező szimptómák, szervi károsodások milyen arányban gyógyulnak vagy gyógyíthatók.
A kínált gyógymódok tekintetében is nagy a bizonytalanság, már ha egyáltalán a kezelőorvos hajlandó a Covid valódi (és nem lelki, pszichoszomatikus eredetű) utóhatásaként értelmezni a tüneteket. Egyes tanulmányokban már az is felmerült, hogy a Covidból való kigyógyulás idejét, illetve a poszt-Covid-szimptómák jelentkezését befolyásolhatja a tobozmirigyben leginkább a nyugodt alvás közben termelődő melatoninhormon szintje. Sajnos, a külső melatoninbevitel jótékony hatását egyelőre még nem igazolta kellő számú kontrollvizsgálat.
A világ sok más részéhez hasonlóan Magyarországon sem létezik Covid-utókezelés; globálisan is jellemző, hogy nemrégiben a texasi Houstonban nyílt meg az első, kifejezetten poszt-Covid-tünetekkel küszködők gyógyítására szolgáló intézmény. Nálunk az ellátórendszerből (még akár pozitív teszteredményeik dacára is) kiesőknek akkor van esélyük rá, hogy orvosi alapon foglalkozzanak az állapotukkal, ha például bekerülnek a betegségen már átesetteket érintő, a súlyos állapotú Covid-betegek gyógyítását segítő, nekik vérplazmát szolgáltató antitestprogramba. Más kérdés, hogy az ehhez szükséges vizsgálatok azt is igazolják, hogy nem minden beteg szervezete termel antitesteket a fertőzés ellen, ami részben magyarázhatja is nem javuló állapotukat.
A betegek számára csekély vigasz, hogy valószínűleg nem is a Covid az első és az egyetlen fertőző betegség, amely hosszú távú, részleteiben máig sem tisztázott utóhatásokkal jár. A Lancet című orvosi folyóirat friss cikke szerint hasonló szervi, illetve az idegrendszert, a hangulatot és a kognitív képességeket is érintő tüneteket jelentettek Nagy-Britanniában az 1889 és 1892 között pusztító, és friss feltételezések szerint szintén egy koronavírustörzs által okozott „orosz nátha” nyomán: a járvány utóhatásai még vagy egy teljes évtizeden át jelentkeztek.
