Karnevál Velencében és Fiuméban: A fagy halála

szerző
- borz -
publikálva
2003/9. (03. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A szilveszteri mulatságok kifutása után máris ránk zúdulnak a karneváli ajánlatok, a 3 in 1 villámlátogatásoktól (1 nap Velencében, 2 éj a buszon) a trieszti Miramare kastély vagy a páduai Szent Antal érintésével kultúrprogramot is tartalmazó 3-5 napos, bibionei központú utazások. A középső árfekvésben a 2 karnevál: Velence és Rijeka tűnt a legvonzóbbnak, nem utolsósorban azért, mert Abbáziában volt a szállás.

A szilveszteri mulatságok kifutása után máris ránk zúdulnak a karneváli ajánlatok, a 3 in 1 villámlátogatásoktól (1 nap Velencében, 2 éj a buszon) a trieszti Miramare kastély vagy a páduai Szent Antal érintésével kultúrprogramot is tartalmazó 3-5 napos, bibionei központú utazások. A középső árfekvésben a 2 karnevál: Velence és Rijeka tűnt a legvonzóbbnak, nem utolsósorban azért, mert Abbáziában volt a szállás.Az egy hónapnál is hosszabbra nyújtott velencei karneválról - amely a téli és a húsvéti ünnepek közti idegenforgalmi holt szezont hivatott kitölteni, hogy még véletlenül se maradjon olyan hete az évnek, amikor nem hömpölyögnek tömegek a Santa Lucia-San Marco útvonalon - már mindenki mindent tud a női magazinokból. Ez az a ritka esemény, ami hajszálra olyan, mint a tévében, meglepetés kizárva. Bár az érdekes, hogy miközben a Szent Márk téren és a hozzá vezető utcákon egy gombostűt sem lehet leejteni (már a galambok is leléptek, mivel nincs hová leszállni), három sikátorral beljebb békésen ejtőzhetünk a napon egy mellékcsatorna-parti trattoria asztalánál, a szemközti ablakokból kilógatott, szivárványszínű békezászlókat számolgatva. Velencének ezek a civil fertályai normális életjeleket mutatnak, de királynői arcán már nem kendőzhető el az enyészet. Végighajózva a Canale Grandén egy öreg, ócska vaporettóval, amit alighanem csak a festékrétegek tartanak össze, lakatlan, bedeszkázott, a szó szoros értelmében rohadó palotákat látni; persze, mondhatnánk, Velence már évszázadok óta haldoklik, de

haldoklás közben zavartalanul üzemel,

turisták millióit fogadja, nagyszabású rendezvényeket tart, filmeknek szolgál díszletül...

Fiume, e hozzánk oly közel álló adriai város is látott már szebb napokat. A kikötőnek nagyon betett a háború, fellendítéséért magunk is iparkodunk, de beletelik még némi idő, mire az új Kossuth Fiume felé lendített karral ismét kiadhatja a jelszót: Tengerre, magyar! (Tévedés ne essék, nem Horvátország lerohanására gondolok.) A rijekai karneválnak, tisztes múltja ellenére, közel sincs akkora híre, mint a velenceinek. A világ legszebb szabadtéri színpadán zajló teátrális jelmezbemutatóval szemben itt egy commedia dell´arte jellegű, többé-kevésbé spontán népi felvonulás a farsang csúcspontja. A kikötőből induló menet végigvonul a rakparton és a vele párhuzamos korzón, míg a részben szintén maskarás nézők a járdákon sorakozva, a keresztutcákon ide-oda ingázva vagy a kocsmák, kávéházak teraszáról követik az eseményeket. Az egész valahová a szocialista május elsejék, a Love Parade meg a velencei karnevál közé lőhető be; közösségek - falvak, városok, munkahelyi kollektívák, gazdakörök, dalárdák, munkásegyletek és hasonlók - vonultatják fel saját készítésű jelmezeiket és élőképeiket. Az már Velencében is kiderült, hogy a látványos, nagy kosztümöknél mennyivel szórakoztatóbbak az ezek bámulására érkezett civilek: a Napóleonnak öltözött német nyugdíjasok, háziállatmezes gyerekek, utcai arcfestést rendelő nagymamák vagy a gondolázó japánok pávatollas álarcban, akiknek külön felbérelt tenor énekli a Santa Luciát, miközben a fél város integet nekik röhögve a hidakról. A fiumei maskarások az amatőrizmus minden báját, humorát és bumfordiságát magukon viselik, amit csak fokoznak a spontán előálló helyzetek. Az ötven, különböző korú, nemű és testsúlyú Chaplin mene-tét váratlanul megakasztja, hogy az egyik, erősen ittas Chaplin beleesik a sárba, s mire felsegítik, már beérte őket

harminc Teréz anya,

s mindezek most összekeveredve ropják a községi lánglovagok tűzoltóautójából harsogó zenére. De a teli szájjal vigyorgó szfinx mögött már jönnek is az egyiptomiak, kötélre fűzött szerecsenekkel és sáskahaddal, amelyet fehér munkaruhás rovarirtók riogatnak szappanhabot fújó vegyszeres csövekkel. Oldalkocsis motorkerékpárral és felturbózott roncsautókkal, büdös füstöt és petárdákat eregetve arab terroristák hajtanak be a bibliai zsidók szambázó seregébe, és körbeadják a vállról indítható rakétákból előrekerült pálinkásbutykost. A szolgálaton kívüli traktorból, szippantóskocsiból, betonkeverőből és más haszonjárművekből kiállított "kamionok" utánfutóin görög templomok, török háremek, föníciai gályák hozzák a zenét, a kétliteres kólát meg a kannás bort. A kánkántáncos fiúkat körüllengő és más kisded csoportokat kísérő fűszag egyéb hangulatfokozók jelenlétére is utal.

Esik az eső. De a hungarocellből, szivacsból, befestett lepedőkből, kartonból, zsákokból és hasonló nemes anyagokból applikált jelmezeknek nem árt némi sár, ahogy az össznépi jókedvet sem zavarhatja meg a hideg víz és a csípős tengeri szél. A szomszédos Abbáziában már virágoznak a mandulafák, híres parkjában a valószínűtlen szépségű kamélia, és a karnevál minden nézője és résztvevője tudja, hogy mi győztünk, a télnek mostantól semmi esélye.

- borz -

szerző
- borz -
publikálva
2003/9. (03. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...