Gondoltam. Tanulj meg franciául. Bármily megdöbbentő, az unióban komoly vita folyik: az angol vagy a francia-e a fontosabb nyelv, leendő munkahelyed mindenesetre gyakorlatilag francia nyelvterület. És a franciák hajlamosak támogatni még egy-egy irreálisnak tűnő spanyol vagy portugál elképzelést is, ha cserébe kapnak egy kis nyelvügyi megerősítést. Idővel akár az Eiffel-torony tövébe is borogathatjuk a búzát, ha megfelelő lelkesedéssel támogatjuk őket. A franciák hálából mindent elnéznek, a spanyol-portugál részleg pedig hihetetlenül eredményesen alkudozgat az unióban.
Szóval tudsz franciául, felsőfokú nyelvvizsga nem szükséges, de ezen a nyelven kell felvételizned és dolgoznod is. Ne ijedj meg, az EU-szókincs néhány száz hülye kifejezésből áll, lehet, hogy kizárólag ezekből is megélsz. Nem árt, ha megy az angol, de a franciád legyen a jobb.
Tanuld meg az EU történetét. Első látásra talán kicsit száraz téma, magolás közben motiváld magad vizualizálással.
Képzeld el, hogy a 373 324 négyzetméteres palotában
zuhanyzós magániroda
vár. A hatalmas liftek LCD-kijelzője minőségben nem marad el egy Trinitron-képcsőtől. Squash-pálya, konditermek, szaunák. Gyakorlatilag ingyen ehetsz a bizottsági menzán, ahol egydül az önkiszolgálás emlékeztet a magyar közétkeztetésre: a kikészített nyers bélszínek közül a választottat lávakövön süti a szakács a kívánt ideig. Természetesen a szószok és a fűszerezés is a vendég elhatározásának függvénye.
Jó, ha már a
gimiben demonstrálod:
téged borzalmasan érdekel az Európai Unió. Részt veszel egy konferencia szervezésében, megpályázol egy nyári egyetemet, beverekszed magad egy csereprogramba - minél több ilyenen veszel részt, annál jobban néz majd ki az önéletrajzod. Természetesen az egyetemen is euro-monomániásan szakosodsz, számodra a történelem 1967-ben kezdődik, a többit nagy vonalakban, mint előzményeket kezeled.
Az egyetemi diploma alapkövetelmény, fajtája azonban nincs igazán megkötve. Mérnöki végzettség nem a legjobb, bár vészhelyzetben megteszi, ugyanakkor ez az egyik a minimális számú hiperzsíros állások közül bölcsészek számára. Történészek előnyben. Közgazdászoknak értelemszerűen nem okoz gondot a pénzügyi folyamatok megértése, a jogászok viszont a
dögunalmas témák
elviselésében szerzett nem lebecsülendő jártasságukat kamatoztathatják. Szinte észre se vetted, és már el is végezted az egyetemet, bekopogtatsz a Külügyminisztérium integrációs államtitkárságán (vagy más minisztériumok integrációval foglalkozó főosztályain), jó esetben felvesznek. Kezdheted a meglehetősen brutális képzési programokat, és ha csatlakozunk, benne leszel a körben, amiből kiválasztják majd a magyar rekrutákat.
Ha 2002-ben kerülünk az unióba, már csak vagy ezerötszázat kell aludni.
A másik lehetőség, hogy
kutatsz erősen a témában,
ott van például a Világgazdasági Kutatóintézet, kutató leszel, elmész három-négy ösztöndíjra, píéjcsdízel, tudományos karrieredet integrációs témájú cikkeid szegélyezik, persze a legjobb, ha mindezt a külügyi munka mellett csinálod. Ehhez gépnek kell lenni, de valamit valamiért.
Az eurobürokrataság azóta merül fel a pályaválasztási tanácsadóban, hogy egyáltalán téma az Európai Unióhoz való csatlakozás. A forradalmian új, nemzetidegen bürokraták az unió végrehajtó szervében, az Európai Bizottságban dolgoznak. Minden tagállam polgárai pályázhatnak az állásokra, de meg kell felelniük egy felvételi vizsgán, amelyen többek között fontos az unió és az egyes tagállamok történetének ismerete, bizonyos jártasság a különféle integrációs elméletekben, nem beszélve a nyelvtudásról.
Az Európai Bizottság,
ahova be akarunk férkőzni, azzal foglalkozik, hogy előkészíti az Európa Tanács döntéseit, és felügyeli a végrehajtást. Huszonhat ágazati szerv, minisztériumféleség között választhatunk. Van a külkapcsolatokért felelős főigazgatóság, közös belpolitika, mezőgazdaság, területfejlesztés, halászat; mindenki megtalálja a számítását, mert az apparátus duzzad és duzzad, nemrég például még csak 22 főigazgatóság volt.
A bizottság meghirdeti, hogy felvesz száz embert. Tízezer ember beadja az önéletrajzát, behívnak ezret. Bonyolult a kiválasztási mechanizmus, és néha csalásokra is fény derül: a közelmúltban mobiltelefonos-jamesbond szettes felvételizőkről rántották le a leplet. A legnagyobb hatásfokot persze ezen a felvételin is a tanulás garantálja: a finnek a csatlakozásuk előtt idejében elkezdték a nemzeti kontingens felkészítését. Kifejezetten a felvételire, hogy elég finn legyen a bizottságban. Mert bár a bizottsági alkalmazottak nem a hazájukat képviselik, korántsem mindegy, hogy az illető kényes akta milyen nemzetiségű bürokraták kezén megy át. A PHARE-progammal kapcsolatban például kifejezetten érezhető, hogy Spanyolország és Portugália ellenérdekeltek a lengyel- magyar fejlődésben; ha belépünk az unióba, már nem ők lesznek a támogatások kizárólagos haszonélvezői. És előfordulhat, hogy a zuhanyzós luxusiroda bűzhödt bugyrában gunnyasztó spanyol csinovnyik
megfekteti a geci magyarokat
egy ártatlannak tűnő útépítési pályázat örvén. Minden PHARE-program szerződését kötelező nyélbe ütni két éven belül. Kiküldjük a 600 000 ECU-ről szóló munkadokumentumot és a stratégiai tervet, költségvetés s a többi. Ellenérdekelt csinovnyik megkapja az aktát, és fél évig a füle botját se mozdítja - nem mond se igent, se nemet, fél évig ilyenre nem kötelezhető. Várunk. Kimegy három levél, kérem, legalább mondja meg, mi van. Levelek átfutási ideje egy hónap, akár tíz hónap is eltelhet, mire visszakerül a munkadokumentum, és végre kiírhatjuk a tendert. A tenderértékelést is kiküldjük (ki mennyiért tudja megépíteni az utat), és persze ezt is értékelgetik egy ideig. A legdurvább, hogy 500 ezer ECU felett a szerződést is ki kell küldeni. És a kis gonosz hispán eurobürokrata hogy, hogy nem, épp november végén tudatja, hogy télen nem lehet utat építeni. És mire kitavaszodik, le is járt a két év, megmérettünk és töketlennek találtattunk; a magyarok még ezt a kurva kevés PHARE-pénzt sem képesek elkölteni, mi lesz velük, ha rájuk szakadnak a csillagászati összegű strukturális alapok?
Hosszú távú célunk természetesen az, hogy idővel mi legyünk a kis gonosz hivatalnokok, és mi szívassuk a bebocsáttatásra várókat.
Winkler Róbert
