kiállítás - Múmiák testközelben

  • Svébis Bence
  • 2011. július 21.

Tudomány

A dinoszauruszok mellett talán a múmia még az az archeológiai lelet, mely a szokottnál nagyobb népszerűségre tett szert az idők folyamán. A balzsamokkal és egyéb eljárásokkal konzervált test nemcsak az embert, de az időt is megőrzi, s akár egy pillanatfelvétel, megállítja egy egykori elfeledett ponton.

A Szépmûvészeti Múzeum Egyiptomi Gyûjteményében õrzött négy múmiáról mind ez ideig keveset lehetett tudni, azonban az év elején indított Budapest Múmia Projekt keretében, a modern orvostudományt segítségül híva többek közt CT-, DNS-, szövettani és radiokarbon-vizsgálatoknak vetették alá a testeket, hogy feltárják kilétüket, s így közelebb kerülhessünk a múlt egy meghatározó mozzanatához. Ennek a nagy ívû, és még korántsem befejezett folyamatnak az eredményeit mutatja be a tárlat. Hortesznaht, Rer, a "szombathelyi" és a "kicsomagolt" múmia mellett a látogató megismerkedhet az egyiptomi mumifikálás hosszadalmas - mintegy 70 napig tartó - folyamatával és különbözõ hagyományaival, a test feltámadásának hitét õrzõ Ozirisz-legendával, egyéb szándékolt és véletlen mumifikálási folyamatokkal, mi több, magával a múmia szó etimológiájával is. Külön érdekesség néhány apróbb és egy grandiózus konzervált krokodil, melyekrõl azonban semmi információt nem közöl a kiállítás.

De a múmiáknak nemcsak a múltjával, hanem jelenével is megismertet a tárlat. A testeken végzett vizsgálatok eredményei mellett részletes leírásukat is megtaláljuk, de a látványos bemutatókat kedvelõk megtekinthetik a mintegy 8 perces, térhatású filmet is, melyben mindezeket részletesen elmagyarázzák. Aki viszont szorgalmasan végigolvassa a kiállítótérben elhelyezett szövegeket, az megtudhatja azt is, miféle festék volt a 16. század végétõl használt "múmiabarna", illetve mit keres a Merck gyógyszergyár 1889-es katalógusában a Mumia vera Aegyptica, vagyis az eredeti egyiptomi múmiapor.

Szépmûvészeti Múzeum, október 22-ig

*****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.