A húsvéti csúccsal az óriáskígyók járnak a legjobban: bár a média az ünnepnek ezt az aspektusát kevésbé forszírozza, és Jézus feltámadásához sem kapcsolódik egyértelműen, rengeteg nyuszi végzi anakondák és madagaszkári boák halálos ölelésében. Óriáskígyók számára a nyúl ideális méretű táplálék. De mi legyen a karácsonyi ajándékként kudarcot vallott kutyákkal?

Nemcsak csecsemőt raknak a kukába, kiskutyát is. Furcsa, hiszen a kutyakölyköt felnőttek szokták ajándékozni gyerekeknek, akik örülnek neki. Ha kiderül, hogy nem akarnak kiskutyát, nem rúghatják ki a szüleiket kutyástul, szóval egy ilyen akcióhoz mérhetetlenül hülye szülőkre van szükség. Olyanokra, akik nincsenek tisztában azzal, szeretne-e a gyerek kutyát, ráadásul nem szeretik a kutyát, mégis hazavisznek egyet - meglepően nagy számban fordulnak elő ilyenek. A részletesebb lélekrajz már annak ismeretében bontakozhat ki a témában jártas pszichiáterek előtt, hogy a kiskutyát nejlonba tekerve, mintegy a kidobással egybekötött aktív eutanáziaként helyezik-e el, vagy nyitott dobozban teszik a kuka mellé, ahogy a Gazdit keresünk legutóbbi részében bemutatott, alig kinyílt szemű mutyikat.

Valószínűbb persze, hogy

kerül a kiskutya, akit apu egy aluljáróban vásárolt, két legyet ütve egy csapásra: megoldotta az ajándékozást, és támogatta a szegényeket. A Fehér Kereszt állatvédő szervezet szerint az utóbbi négy-öt évben ugrásszerűen megnőtt a kidobott kutyák aránya. Régebben válogathattak a meghirdetett kutyákra jelentkezők között, ma már az is gyakran előfordul, hogy senki nem érdeklődik. A kínálatot a legjobban azok a szegények növelik, akik kifejezetten eladási céllal elletik a kutyájukat, gyakorlatilag folyamatosan, minden tüzeléskor. Az anyaállatot még ideális táplálás esetén is borzalmasan igénybe venné a sorozat, hát még kenyéren és vízen - legfeljebb néhány évig húzza. Az aluljáróban fekvő elgyötört állat viszont nagyobb szánalmat kelt, a maga módján ez is marketing. Papa vagy mama megsajnálja az egyik kis kölyköt, aki szinte biztosan szopornyicás és/vagy bélférges, majd hazaviszi. A kiskutya gyakran már a Stille Nacht-ot sem éri meg.

kiküszöbölésére nem biztos, hogy a pányva az egyedül üdvözítő módszer. Ha nem szorítjuk erősen, ráadásul a kutyát megijesztő váratlan robbanástól mi is megijedünk, szegény állat pórázostul is világgá szaladhat. A legjobb, ha évente egyszer leszedáljuk a kutyát. Ettől még nem lesz gyógyszerfüggő, de könnyebben elviseli az évi rendes borzalmat, ami neki nagyjából olyan, mint a vörös lovaggal való találkozás Robin Williamsnek A halászkirály legendájában. Visszhangos tülkölés-trombitálás, durranások, üvöltözés, maga az apokalipszis - az altató-nyugtató fajtája és adagolása végett forduljunk bizalommal állatorvosunkhoz, egy év múlva. Ha év közben szeretnénk elveszteni hű társunkat, vigyük ki sétálni a Duna-partra augusztus 20-án. Igen, bármennyire hihetetlen, évről évre számos idióta honfitársunk cselekszik így. A bámész tömegben lelte már halálát több pincsi, más, kevésbé szerencsétlen kutyákat a nép a Dunába szorít. A falun élő kutyatartó sincs elvesztési lehetőség híján. Alaphelyzet: az ember kutyával megy a falusi utcabálba, ahol a csöndes vidéki élethez szokott állat vagy a rezesbandától, vagy a petárdáktól esik pánikba, hogy ne gonduljunk rögtön a legrosszabbra, a járási Zámbó Jimmy-imitátor-verseny győztesének felléptére.

fontos eleme a kutyák halálra kínzása. Ez a kifinomultabb alkoholisták specialitása, akik tudják, ha ugyanezt az asszonnyal csinálják, azt bünteti a törvény. És agyonverik, miután jól megkínozták, kinyomták a szemét vagy megskalpolták. Igen, előfordult már, talán épp most is zajlik egy projekt. Mondjuk, akasztás.

Ilyenkor, az ünnepek után nagyjából az éves átlag kétszerese a menhelyek forgalma, a Fehér Kereszthez például napi 20-25 telefonhívás is érkezik, egy telefon gyakran egy egész alom kutyát jelent. Macskamenhely Magyarországon nincs, csak öreg mamák, akik tízesével fogadják be a cicákat, a kóbor macskák látványa egyébként sem rázza meg annyira az embereket. Sok férfi a nőkkel kapcsolatos frusztrációit vetíti át a macskákra, ezért utálja őket, a közhit szerint pedig a kóbor macskák egész jól elvannak, elvégre évről évre látjuk őket, amint a zörgő mínuszokban leállított autók motorháza alatt próbálnak melegedni. Csak nem ugyanazokat a példányokat látjuk - egy városi kóbor macska várható életkora másfél év. A többi

közt előkelő helyen áll a vakáció kezdete, amikor a család nyaralni indul, de a karácsonyra kapott kiskutya már nem kell, ő az Osztapenkónál kiszáll. A vakáció végén újabb csapat válik hontalanná; a szünidőben befogadott kis állatra már nincs idő a tanulás mellett. Nyakunkon a félévi bizonyítvány, dolgozatok, felelés, és egyébként is, mindjárt itt a karácsony.

-winkler -