Évente több százan hűlnek ki, fagynak meg az országban. A statisztikák szerint nemcsak a hajléktalanok veszélyeztetettek. Sokan intézményes megoldást sürgetnek, de gyakran elég volna ránézni az utcán fekvőre, hisz ha időben kérünk segítséget, megelőzhető a baj.
n "Tudom, hogy egyetlen hajléktalan ember halála is komoly felelősség, de sajnos előre tudható, hogy az országban minden évben nagyjából háromszázan fagynak meg vagy hűlnek ki" - mondta lapunknak Vecsei Miklós hajléktalanügyi miniszteri biztos. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint az így elhunytak száma a nyolcvanas évekig nem érte el az évi százat, az évtized második felére azonban kétszázra nőtt, az elmúlt tíz év átlaga pedig évi 280 fagyhalál. A miniszteri biztos szerint ha ehhez hozzávesszük a csonkolt lábú, érszűkületes vagy egyéb betegségek miatt veszélyeztetett, utcán élő embereket, egyértelművé válik, mennyire komoly problémáról van szó. Két nagy "halálozási hullám" van: az egyik a hideg beálltakor, a másik a tél végén, a "végkimerülés állapota" idején - részletezi Vecsei Miklós.
A jelenség mindenki számára látható része a hajléktalanok kihűlése;
ez "nyilvános",
és "jó a sajtója". A lakásukban egyedül elhunytaknál gyakran az önkormányzat sem ismeri a halál szociális hátterét. A 39 éves József tíz napja fekszik a Péterfy kórház toxikológiai osztályán; a Keletiből vitték be a rendőrök, "mert ittam, aztán elestem a lépcsőn" - mesélte. Hajléktalan, a telet az utcán tölti, szállón sosem lakott. A leghidegebb éjszakákat végigbuszozza. "Hogyne félnék a fagytól, attól minden normális ember fél." Józsefet egy korábbi kórházi tartózkodásakor rábeszélték egy ingatlancserére, és csak később tudta meg, hogy az utcára cserélte komfort nélküli lakását - így lett hajléktakan.
Zacher Gábor osztályvezető főorvos kórházi tapasztalatai szerint a kihűlés egyértelműen a hajléktalanokra veszélyes. Az alacsony maghőmérséklettel bekerülő betegek 85 százaléka hajléktalan, s emellett számtalan nem "EU-konform" betegségük is van: rühesség, tetvesség, tbc, bőrbetegségek, fekélyek, vérszegénység, a gyakran az alkoholizmushoz köthető májelfajulás, gyomorproblémák. Osztályról a kezelés után senkit nem küldenek utcára: megvárják, míg állapotuk javul, és egészségügyi vagy szociális intézménybe próbálják elhelyezni, esetleg a kettő közé tartozó, szanatóriumi funkciót ellátó úgynevezett "lábadozó" osztályokra. A Gyógyító Ellátás Információs Központjának adatai szerint tavaly télen 192 kihűléses beteget kezeltek kórházban, ebből több mint ötvenen haltak meg.
Kihűléskor hőt adunk át a környezetünknek; ez az egyszerű fizikai folyamat felgyorsul nagy hőmérséklet-különbség esetén, nedves, szeles időben, vagy ha az ember hőszabályozó mechanizmusa felborul. Elvileg egy nyári éjszakán is bekövetkezhet a lehűlés, ha például a strandi iszogatás után egy szál fürdőgatyában tölti valaki a szabadban az éjszakát, persze nem ez az általános. "A gyakorlatban a szervezet tűrőképessége a döntő: nálunk 19 fokos volt a leghidegebb maghőmérséklet, de a 23-25 fokos nem ritka" - részletezte a főorvos. A melegítés többféleképpen történhet: a nyelőcsőben vagy a végbélben mért maghőmérsékletet óránként egy fokkal lehet emelni, ezt kisebb lehűléskor egyszerű betakarással, sugárzó, vagy áramló hővel tudják segíteni. Ilyen például a melegítő paraván vagy paplan, ami az apró lyukakon keresztül kiáramló meleg levegővel fűt. Eszméletlen, önállóan nem lélegző betegnél lélegeztetőgépen keresztül befújt levegő is melegíthet, vagy egy katéteren keresztül a hasüreget, hólyagot öblítik egyre melegebb fiziológiás sóoldattal. Az újramelegítés során leggyakrabban a megváltozott anyagcsere helyreállásakor léphet fel szövődmény, és a kialakuló szívritmusproblémát sokszor nem lehet helyreállítani. Felmelegítés közben átlagban a betegek 35 százaléka hal meg, "de idén eddig nagyon rossz a statisztikánk: a bekerült nyolc betegből hatot elvesztettünk" - mondja Zacher főorvos.
A miniszteri biztos szerint sok "elsőteles" van utcán; nekik nincs túlélési stratégiájuk, a hideg váratlanul éri őket, ezért
közvetlen életveszélyben
vannak. Vecsei úgy véli, részben a szociális hajléktalanellátó rendszer is diszfunkcionális, hiszen az intézményekben gyakran a "jól fésült" embereket helyezik el, és a nehezen kezelhetők, antiszociálisak, lerobbant állapotúak az utcára szorulnak. "Hosszú távon pedig épp az ő ellátásuk lesz a feladatunk, mert a többiek, ha a gazdaság erősödik, kiléphetnek az intézményekből. Tizenöt éve, a hajléktalanellátás kezdetén tevékenységünknek még üzenete volt saját munkánk révén és az intézményrendszer kezdetlegessége miatt is. Azóta a szakmai tudás sokkal nagyobb, de egyre kevésbé merjük vállalni, hogy fontosak a hajléktalan emberek, hogy érzelmeink vannak. A hajléktalanellátás határterületeként emlegetjük a lakhatási, munkavállalási kérdéseket, pedig az igazi határterület az a szakadék, ami a mi munkánkat meg a társadalmat elválasztja" - mondja a miniszteri biztos.
"A társadalom sok olyan embert hagy közterületen, akiknek nem feltétlenül a hajléktalanság az elsődleges problémájuk, hanem például idősek, pszichiátriai betegek, sérült vagy fogyatékos emberek, és az ő ellátásukat a hajléktalanintézményrendszer nem tudja megoldani" - állítja Kártyás Irén, a fővárosi Menhely Alapítvány igazgatója. Az általuk fenntartott diszpécserszolgálathoz tavaly mintegy 1500 utcai bejelentés érkezett, leggyakrabban magánemberektől, de kért már segítséget a MÁV és a metró forgalmi ügyelete, valamint a rendőrség is. A diszpécserek szükség esetén mentőt hívnak, információval szolgálnak, vagy küldik az alapítvány krízisautóját. Ez utóbbi az "életvitelszerűen" utcán tartózkodókat is rendszeresen támogatja: tavaly több száz helyszínen járt, hogy teával, ruhával, élelmiszerrel segítse a rászorulókat. (Idén kezdik meg működésüket a regionális diszpécserközpontok, így már az egész országban segítséget, tanácsot lehet kérni.) Kártyás Irén úgy látja: a főváros közterületein élők fizikai és mentális állapota katasztrofális. "A helyzet mindaddig rosszabbodik, míg nem jönnek létre azok a speciális intézmények, amelyek képesek az utcán élők problémáinak kezelésére." Az is fontos szerinte, hogy az utcai szociális szolgálatok számában, működési feltételeinek biztosításában lényegi változás történjen. "Hiába nevesíti a törvény az önkormányzatok kötelező alapfeladataként az utcai gondozóhálózatok létrehozását, ha ehhez nem biztosít forrásokat. A fejlesztés határidejét ráadásul elhalasztották 2008 végéig" - jegyzi meg keserűen.
A szociális törvény "élet és testi épség veszélye esetén" az önkormányzatokra testálja az ellátás biztosítását - bírósági eljárás ennek elmaradása miatt viszont még nem indult. Az Alkotmánybíróság 2000 novemberében döntött arról, hogy a "lakhatáshoz való jog" nem alkotmányos alapjog, de "az állam köteles az emberi lét alapvető feltételeiről - így hajléktalanság esetén az emberi életet közvetlenül fenyegető veszélyhelyzet elhárításához szállásról - gondoskodni". Vecsei Miklós szerint ugyan jogszabályi úton is ki lehet követelni bizonyos ellátásokat, "de ennél jóval hatékonyabb, ha mindenki érti és érzi, miért fontos ez, el tudja fogadni, és szükség esetén tenni is hajlandó érte".
Bácskai Erika és munkatársai a Fagyhalál Magyarországon 1998-99 telén című tanulmányukban a KSH adatai alapján megállapították: a vizsgált 368 haláleset
háromnegyede férfi
volt, és az összes elhunyt több mint kétharmada nem érte meg a nyugdíjkort. A halálesetek harmada községben, másik harmada városokban, további egyharmada a nagyvárosokban (beleértve Budapestet is) történt. Bácskaiék tíz halálesetet részletesen is vizsgáltak: négy esetben a halált megelőző közvetlen helyszín a kocsma volt. Szerintük a fagyhalálok felében nagy valószínűséggel kizárható a hajléktalanság. Az otthonukban kihűltek vagy megfagyottak elsősorban nők és idősebb, egyedül élő emberek voltak. Gurály Zoltán és munkatársai egy tavalyi kutatásukban kimutatták: a kihűléses halálesetekkel kapcsolatos adatgyűjtés és -szolgáltatás nem egyértelmű, így a statisztikai adatok akár tévesek is lehetnek. A KSH adatait Zacher Gábor sem tartja feltétlenül pontosnak: "Például mikor kimutatták, hogy rohamosan csökken az öngyilkosok száma, ez abból is származhatott, hogy a nálunk megforduló 8500 betegről nem szolgáltatunk adatot. A mi adataink évek óta nem mennek el, mert nincs adminisztrátor, aki kézzel egyenként ki tudná tölteni az adatlapokat" - mondja.
Gurályék ajánlásokat is megfogalmaztak egyrészt az adatgyűjtés és -továbbítás területén, másrészt olyan átfogó felmérések elkészítését javasolják, amelyek vizsgálják a kihűlt, megfagyott emberek szociális, egészségügyi körülményeit is, valamint országos felmérést végeznének a fűtetlen vagy rosszul fűtött lakásokról. Emellett megfontolandónak tartják az energiaszolgáltatók jogszabály-módosítással történő kötelezését arra, hogy mielőtt megszüntetik a fűtést, az áram-, illetve gázellátást, jelezzék szándékukat a helyi szociális ellátóintézményeknek. A kutatók támogatnák a lakásfenntartási támogatástól független fűtési támogatás bevezetését is, amennyiben a háztartás fűtési kiadásai meghaladják összjövedelmének egytizedét. A gyermekvédelemben már elterjedt jelzőrendszer kialakítását is javasolják, amikor a közvetlen környezet (orvos, nővér, postás vagy a szomszéd) jelezhetné a kritikus lakáskörülményeket a helyi szociális ellátásnak. A javaslatokat a miniszteri biztos is támogatja; szerinte "ha valamikor meg lehet fogni a lecsúszást, akkor az ez a pillanat. Nem kell a nagyvárosba, fővárosba jönni az ellátás miatt, ha az helyben is megoldható." Pozitív példaként említette, hogy tavaly Nyíregyházán a Guszev-telepen 200 vaskályhát biztosítottak, és rendbe rakták a kéményeket is. "Sajnos ilyen célra, kitört ablak, kidőlt ajtó pótlására alig lehet támogatást igénybe venni" - mondja.
"Hihetetlen energiát vesz ki az emberből egy utcán töltött éjszaka, rövid időn belül már mindegy a számára, hogy mi történik, csak annak az egy éjjelnek a megúszása a fontos" - Vecsei társadalometikai kérdésnek tartja, hogy mennyire sikerül a szolidaritást erkölcsi elvárássá emelni, "és ezzel elérni, hogy tudomásul vegyük: bizonyos alapjogok születésünktől fogva járnak, és elidegeníthetetlenek". Zacher főorvos szerint manapság már odamennek az utcán fekvőkhöz, "de gyakran csak azért, hogy kirabolják". Elméletileg agyvérzés, szívinfarktus miatt bárki kerülhet hasonló helyzetbe, és a gyors segítségnyújtás létfontosságú lehet. A segíteni szándékozóknak jó tudni: a testhőmérsékletet a szabadon lévő bőrfelületeken nem lehet mérni, csak a ruha alatti részeken. Ha az illető már nem kommunikál, mindenképpen érdemes segítséget hívni. A főorvos bízik a társadalmi szolidaritásban: "Tavaly például egy interjúban ruhaadományt kértem, mire olyan sokat kaptunk, hogy szükség esetén abból ma is tudunk adni. Természetesen mindig lehetnek, akik megfagynak, de nem mindegy, hogy hányan."
Virág Tamás
Mi lesz télen?
A tárca idei két pályázatán 300 millió forintot lehetett elnyerni működési támogatásra és intézményfejlesztésre; ebből 100 millió az utcai szociális munkára jutott. A támogatás révén átmeneti szállón 20, nappali melegedőn 50 férőhely létesül, és 24 hellyel bővül az éjjeli menedékhelyek férőhelyszáma.
A téli időszak megnövekedett költségeire kiegészítő forráshoz jutott 17 utcai szociális szolgálat. A kivételesen hideg időszakban, a krízishelyzet kialakulásának megelőzésére, a nappali melegedők éjszakára 250 férőhelyet biztosíthatnak. A társadalmi szolidaritás erősítésére televíziós műsort is támogatnak. Idén először rendezték meg a "hajléktalanok éjszakáját".
