A fent leírt jelenség a koró, a marihuána fogyasztásának egy kizárólag Ázsiában elõforduló nemkívánatos mellékhatása, mely 1982-ben járványként söpört végig Nyugat-Bengálián, de a kínaiak is ismerik suk jang (zsugorodó pénisz) néven. Hogyan értelmezzünk egy ilyen beszámolót, amikor a marihuána köztudottan nem hallucinogén drog? Milyen szerepük van a kulturális tradícióknak a kannabisz hatásmechanizmusában? Van-e egyáltalán esély arra, hogy objektív módon írjuk le egy olyan szer kémiai és pszichológiai hatásait, melyre ennyire különbözõ reakciók lehetségesek? Mitch Earleywine, a Dél-kaliforniai Egyetem kutatója
"A tudomány álláspontja"
alcímet adta könyvének, és elõszavában Demetrovics Zsolt is azzal ajánlja, hogy az olvassa el, aki "kész arra, hogy áttekintse a marihuánakutatás eddigi tudományos eredményeit, mérlegelje ezek üzenetét, s aki akár hajlandó újragondolni álláspontját, ha az nem vág egybe a tudomány álláspontjával". Earleywine professzor ugyanis nem vádolható részrehajlással, kellõ alapossággal mérlegel minden tényt, szigorúan csak a kutatási adatok alapján von le következtetéseket. És valóban, szinte minden második mondat mellett ott találjuk a megfelelõ hivatkozást; a szerzõ saját bevallása szerint minden releváns publikációt áttekintett, és az olvasóra bízza a véleményalkotást.
A könyv valójában a professzor egyetemi szemináriumának tankönyvként is használható jegyzete. A fejezetek végén található tömör összefoglalások, a hivatkozások formája és a mû stílusa egyaránt az amerikai tudományos irodalom már nálunk is meghonosodott szabályait követi. Ezt az alapréteget kellemesen színezi a professzor száraz humora. Bár a poénok egy részének ártott az élõszóból írásba ültetés, határozottan szórakoztató olvasni. A kender története a kötélgyártástól a "rekreációs célú" használatig, a marihuána amerikai pályafutása a kezdetektõl napjainkig, a jelenlegi amerikai fogyasztási szokások, illetve drogpolitika alapos ismertetése hasznos és fontos magyar nyelvû forrássá teszik a kötetet.
Bár Earleywine a saját szakterületén rendkívül magabiztosan és elegánsan mozog az adatok, elméletek és különbözõ iskolák között, a történeti bevezetõ több sebbõl vérzik. Nem tudom, hogy Amerikában komoly szakember leírhat-e olyan mondatokat, hogy "5000 évvel ezelõtt jelentõsen más volt a világ és a gyógyszerek is. Példának okáért az egyiptomiak ekkoriban vezették be a 365 napos naptárt. Egy kínai udvari zenész ekkor faragta az elsõ bambuszfurulyát, és a Kheopsz-piramis még viszonylag újnak számított." Nem az õ területe, de ez akkor is kínos. És még kínosabb, ha utána odaírjuk, hogy "(Grun, 1982)" - és aztán hátralapozva kiderül, hogy a professzor úr egy 1982-es népszerûsítõ mûvecskébõl (The timetables of history) szerzi ismereteit az ókori Kelet kultúrájáról.
Egy merészebb magyar
fordítás talán segíthetett volna kiküszöbölni az ilyen hiányosságokat. A leghajmeresztõbb bakit viszont a saját tárgyánál, a kapu-elmélet cáfolatakor követi el a professzor, amikor a marihuána és más drogok fogyasztása közötti korreláció kiszámításáról beszél. A fejezet végén, az összefoglalás után nagyvonalúan odaveti, hogy kalandvágyóbb lelkek talán kíváncsiak lehetnek a pontos számításokra, ezért õ most elmagyarázza a Pearson-féle szorzási eljárást. Oszt, szoroz, gyököt von, és végül megállapítja, a korreláció 0,23. A magyar szerkesztõknek kellett lábjegyzetben felhívniuk a figyelmet arra, hogy Earleywine tévedett egy helyi értéket, de ez a tízszeres különbség egyáltalán nem érinti mondanivalója lényegét.
Igen érdekes pszichológiai fejezetek elemzik a fû hatását a gondolkodásra, az emlékezetre, az érzelmekre, a szexualitásra, a spirituális élményekre és az egészségre. Nagyjából megkapjuk azt, amit vártunk - a fûnek nincsenek igazán káros hatásai, de apróbb problémákat azért okozhat, nem addiktív, de pszichológiai alapon rá lehet szokni, és sokkal kevésbé kártékony, mint a legális kábítószerek. Találkozunk néhány ritkán hallott, érdekes ténnyel is, például a kutatások szerint nem igaz, hogy a fû rontaná a sofõrök vezetési képességeit, és veszélyesebbé tenné az autózást. De hogy a másik oldal is kapjon egy érvet: nem igaz, hogy a fû - ellentétben a cigarettával - nem károsítja a tüdõt, mivel a hosszú slukkok nagyobb kátránylerakódással járnak, és idõvel a marihuána is növeli a tüdõrák kialakulásának veszélyét. Earleywine - talán nem minden kajánság nélkül - mindjárt megoldási javaslatot is tesz: érdemes lenne erõsebb hatóanyagú kannabiszt elõállítani, amibõl kevesebbet kell szívni a hatás eléréséhez. A túladagolástól sem kell félni, mivel ez a marihuána esetében lehetetlen: egy 73 kilós embernek a mostani jointokból összesen kilencszáz darabot kellene elszívnia a halálos adaghoz.
A részletkérdések boncolgatásakor azonban nagyon hamar kiderül, hogy a tudomány valójában keveset tud a marihuánáról. Egyetlen olyan kérdés sincs, amit teljes bizonyossággal meg lehetne válaszolni, a kutatások eredményei ellentmondóak, nem tudjuk pontosan, hogy hat a fû az emberre, mit csinál az érzékeléssel, a gondolkodással és az emlékezettel. Sokszor tûnik úgy, mintha a tudomány helyett egyelõre érdemesebb lenne egy tapasztalt marihuánafogyasztót megkérdezni bizonyos kérdésekrõl.
Bármit írjon is elõszavában a szerzõ és a magyar szerkesztõ, Earleywine nagyon egyértelmûen tereli az olvasót a fû dekriminalizációjának elfogadása felé. Az utolsó fejezetben, mely a lehetséges drogpolitikával foglalkozik, ki is mondja, hogy a fû illegális volta kizárólag társadalmi és morális okokon alapulhat, pszichológiai és addiktológiai szempontból nem indokolt. A világ egyik legszigorúbb drogpolitikájának kritikája szinte minden mondatából kiérzõdik.
Zsuppán András
Mitch Earleywine: Marihuána, Edge 2000-NDI, 2800 Ft
