A kötet, mely mindeme kedv-teléseinkben kalauzunk lehet, nem elõzmény nélkül való. Volt már egy elsõ eresztés belõle, amihez viszont hozzácsapták a kiadó Látnivalók Magyarországon címû könyvének szükséges részeit, így afféle Kolumbusz tojása e "2. átdolgozott kiadás". Olyan bedekker, ami után bárki megnyalhatja mind a tíz ujját. Egy alapos Magyarország-útikönyv. Hisz természetesen nem juthatunk el az ország összes településére, sõt bátran megkockáztathatjuk, minden látnivalójához sem vonaton, de a mû nem marad adósunk az esetleges közúti elérhetõségekre vonatkozó iránymutatásokkal. Így egy alaposabb tanulmányozás után akár nyakunkba vehetjük az országot... Mint ahogy aligha tesszük. Kinek van ilyesmire ideje? E szomorú tény viszont a kötet többféle felhasználási módozatát hozza elénk, melyek közt éppúgy akad praktikus megközelítési lehetõség, mint szimplán élvezeti. A magam részérõl szemrebbenés nélkül kezdetnek az utóbbit ajánlom;
nem kell rögtön csomagolni
ahhoz, hogy jó legyen nekünk, különben is, kinek gyönyör a pakolás? El lehet ugyanis ezt az útikönyvet, mint egy regényt, egyvégtében ától cettig is olvasni. Az ország regényét, a honi vasút regényét. Mint egy mesét... Még akkor is, ha amit forgatunk, nem a kifejezés irodalmi értelmében szerelmetes földrajz, hanem idegenforgalmi ismeretterjesztés, nyilvánvalóan nem távolságtartó, de szükségképp neutrális szöveg, vonzó képanyaggal, ami a befogadói szándéktól, hevülettõl válik lebilincselõvé. A lineáris olvasás inkább a jövõre nézve hasznos. A leírtak hatása alatt a magamfajta például hajlamos lesz olyan terveket szõni, amit máskor elintéz annyival, hogy irány egy hétre az Adria. S ha az efféle révedezést turistaszezonban talán tett követi, máris elérkeztünk a praktikus felhasználásig; s akkor még mindig nem kell arra gondolnunk, hogy végül hogyan megyünk: vonattal vagy kocsin, biciklivel vagy busszal. A közölt információk mindenképpen függetleníthetõk ugyanis az ajánlott közlekedési eszköztõl. Amire, ha komolyan vesszük gyakorlati lehetõségeinket, szükség is van, hisz a mûvet nyugodtan tekinthetjük fikciós alkotásnak: mondtuk már, nincs az a szabadjegyes, aki akár csak fizikailag képes lenne bejárni ezt a kicsi országot vasúton. Máshogy se könnyû...
Ám nosztalgiának nincs ennél tökéletesebb. Leszállni minden állomáson és megállóhelyen, az út nehézségeit épp egy hosszabb viszonylat étkezõkocsijában kipihenni, kezet rázni a forgalmi szolgálattevõvel, keresztnevén szólítani a jegyvizsgálót. Lehetetlen, lehetetlen, pedig a könyv alapos ismeretében a "tudományos" vértezetünk meglenne hozzá. Semmi okunk ellenõrizni, oly nyilvánvaló: bemutatják itt nekünk mind az ezeret, tekintet nélkül nyomtávolságra, vontatási módra, személyszállítási kapacitásra. Fellép itt a "kis csühös" ugyanúgy, mint a szentendrei HÉV, az InterPici, mint a hathúszas libás, a nemzetközi expressz és az úttörõvasút, a vicinális és a kormányvonat. Fõ- és mellékszereplõk, fõ- és mellékvonalak.
Az alkotók célja természetesen nem nosztalgiáink, romantikus vágyaink balzsamozása volt, hanem egy praktikus, minden elképzelhetõ utazási körülmények, feltételek között haszonnal forgatható útmutató létrehozása. Honnan hova, hogyan, mivel, mennyiért, mikor, tényleg csak épp azt meg nem modják, hogy kivel. Minek következményeként a leányzó fekvése magától értetõdõen sikeredik vonzósabbra a ténylegesnél. A mindig pontosan közölt menetidõkbõl foghatnánk, tapasztalatok híján, elõször gyanút, hogy hátha mégsem annyira fenékig tejfel vasparipázni a rónán. De egyfelõl minden olvasónak lehetnek bõséges tapasztalatai a MÁV személyszállítási szokásai tekintetében, másfelõl a legedzettebb horrorfüggõk is simán dobnak egy hátast, ha ilyet olvasnak: "Noha Veszprémvarsányig csak 45 km-t tesz meg a vonat, bizony, másfél órát vesz az utazás igénybe." És higgyék el, most csak úgy felütöttem a kötetet e példamondatért, ha máshol sikerül kinyitnom, ugyanezt találjuk. Nem lehet ezen sokat szépíteni, mászunk és zötyögünk minden vonalon, tán még Pest és Bécs között is (na jó, ott nyilván kicsit kevésbé). Mindezt - épp a precíz közlés miatt - nem vethetjük a mû szemére, hisz szempontjai nyilvánvalóan meghatározzák hangsúlyait is. Szép is lenne egy olyan bedekker, mely az infernális klotyókkal, rosszul elmosott söröskorsókkal, kifordított Szovjetuniót és Lányok, Asszonyokat "Mi történt Hofi Gézával" kiáltást hallatva árusító újságosokkal, mogorva kalauzokkal és ordas késések plasztikus leiratával sokkolná az ország reménybeli felfedezõit. Egy jó könyv mércéje az is, hogy milyen paródiát lehetne írni róla. A Vonattal Magyarországon ellenben nem csak ebbõl a megközelítésbõl kis gyöngyszeme a hazai útikönyvkínálatnak. Földrajzi, történelmi, vasúttörténeti információi, könnyen emészthetõ stílusa mind-mind kiemelik az átlagból. Földönjáró darab, miközben amire valójában a világ egyetlen vonata sem képes, felemeli olvasóját egyenest a fellegekbe, elhiteti vele, hogy bírhatja megjárni a végtelent: e szûk határok közé szorított földrajzi egység véges vasúti és szellemi pályáinak tökéletes végtelen-ségét. Haza a magasban és a talaj szintjén, 1435 mm nyomtávolságon (legtöbbször).
- ts -
Well-PRess Kiadó, 415 oldal, ármegjelölés nélkül; felelõs szerkesztõ: Körtvélyesi Erzsébet, fõszerkesztõ: Pálfy Katalin
