Magyar Narancs: Ismét felkapott lett Jékely Zoltán 1973-ban írott, Lidércnyomás című verse, amelyben így ír: „Petőfi szobrán egy ocsmány varangy ül”. Tényleg csak ízléstelen módon használta a politika a költőt?
Mink András: Abban biztosak lehetünk, hogy minél hangosabban és sűrűbben kurjongatta Petőfi Sándor nevét egy politikai tábor, annál nagyobb hazugságot próbáltak elfedni vele. Leginkább persze a nyilasok és Rákosi rendszere élt vissza ikonikus személyével, de a varangy szinte mindig ott ült Petőfi szobrán. Klebelsberg Kuno, Révai József vagy Aczél György kifejezetten hivalkodón és önkényesen használta. Petőfi éppen a rendszerváltás után szerepelt kevesebbet a kultúrpolitikában, amikor egy darabig tisztesnek mondható parlamentáris demokráciában éltünk, és nem történelmi alakoktól – Szent Istvántól, Kossuthtól és a többiektől – vártuk, hogy megoldják a problémáinkat. Hiába, hogy a franciáknál kultusza van az 1789-es forradalomnak, az senkinek nem jut eszébe, hogy időnként megkérdezze, mit tenne vagy mit gondolna most Danton vagy Robespierre. Nálunk Petőfi hitelesítő pecsétjére minden rezsimnek szüksége volt. A lényeges kérdés az, mit hazudtak róla és mit hallgattak el. A legitimációhoz persze az is kell, hogy a költő politikai nézeteiről fogalmunk legyen. Csakhogy az jóval komplexebb, és be van zárva az időbe. Petőfi egy olyan korban élt és alkotott, amikor a modern politika alapvető eszméi megszülettek, ő pedig a verseiben, prózáiban és közéleti megnyilvánulásaiban mindegyikre lelkesen vetette rá magát. Mélyen foglalkoztatta a nemzet és a szabadság kérdése, az is, hogy a nemzetek különböző szabadságeszményei megférnek-e egymás mellett. Radikális volt, de korántsem annyira intranzigens, mint azt a róla kialakult kép alapján állítják. Az biztos, hogy 1848-tól mindig azon az oldalon találjuk, amelyik sarkosabb véleményt képviselt. Ő volt az első irodalmi alkotó, aki ezeket a gondolatokat hatásosan és közérthetően megfogalmazta, de hamarosan kiderült, hogy a nála fellelhető eszmék nem mindig összeilleszthetők. Ezért szeretném hangsúlyozni az életútjának befejezetlenségét.
MN: A legendaképzés a halála után hamar megkezdődött, nem kis részben Jókai Mórnak köszönhetően. Milyen volt az ő Petőfi-képe?
MA: 1882 októberében, amikor a belvárosban, a mai Március 15. téren felállították a Petőfi-szobrot, Jókai úgy beszélt a kiegyezés vívmányairól, mint a költő megvalósult álmáról: „A népszabadság, melyet ő még mint gyémántot keresett és megtalálva annak tartogatott, ma már közönséges és hasznos úttöltő kavics.” Független nemzetről, erős hadseregről beszélt, holott pusztán belső autonómiát nyertünk, a közös sereg vezényleti nyelve a német volt, honvédségünk pedig jóval gyengébben felszerelt volt az osztrákokénál. Jókai azt is mondta, hogy „van még egy népeitől szeretett s népeit szerető király s az Magyarországé”. Hát, megnéztem volna, a republikánus Petőfi hogyan ünnepli Ferenc Józsefet, akinek a parancsára végezték ki az aradi tizenhármat és Batthyány Lajost.
MN: Kosztolányi Dezső „az első magyar proletárnak” nevezte Petőfit, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula és a népi írók a parasztság felszabadítójaként láttatták. Végül is mit jelent Petőfinél a „nép” fogalma?
MA: Azokat, akik addig nem rendelkeztek politikai jogokkal. Hogy Petőfi gondolt-e mást a parasztságról és az akkor még partikulárisan létező munkásságról, mint amit a 19. századi demokratikus nacionalizmus diktált – miszerint mindenkit be kell emelni a törvényhozásba –, azt nem tudhatjuk. Sokan úgy vélik, Az apostol cselekménye és kérdései arról tanúskodnak, Petőfi 1848 nyarán azzal szembesült, nem is megy olyan könnyedén, hogy az elnyomásban élő nép felemelkedjék, kiteljesedjék, és polgárrá váljon. A naiv bizalom elpárolgott, de nem vetette el az eszmét, megoldáson gondolkodott. Ekkor kellett szembesülnie azzal is, hogy a szerbek, a románok, a szlovákok, a horvátok nem pontosan ugyanúgy képzelik az állampolgári egyenlőséget és a szabadságot, ahogy azt a magyarok fölkínálják nekik.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
