A plakáton a Cité des Sciences et de l'Industrie sötétségbe borult komplexuma felett járőrözik a három egységből álló birodalmi TIE fighter kötelék a bejáratnál, a hangzavarnak tűnő ordibálás odabent, a félhomályban wookie-halandzsává változik.
Ha eldobjuk a kezünkbe nyomott térképet, és következetes humanoid logikával követjük a si-koltozó gyerekhadat, nagyobb élményben lehet részünk, mint ha az előírt útvonalat követnénk. Mást nem is tehetünk, mert a mindentudó kis fehér robot R2-D2 és aranyszínű protokollgép társa, továbbá két életnagyságú, a lázadók flottájához tartozó űrhajóváz zárja el a térkép által megjelölt utat.
Az első bolygószobába toppanva a Tatooine sivatagi arénája tárul elénk, már akinek lucasnyi a fantáziája, és életet lehel a podracer-pálya drukkereinek makettjeibe. A rabszolgatartó Watto üvöltözik, a sokak által a filmtörténet legröhejesebb kreatúrájának tartott Jar Jar Binks gügyög. A szervezők tényleg kitettek magukért, mindent kiírtak franciául, angolul és spanyolul, sőt Braille-írással is kitapintható a lézerkardok működésének pontos leírása. Átszáguldunk az első részek világán, és megcsodálunk egy-két olyan hajmeresztő vadságot, mint Yoda mester vagy Dooku gróf bronz mellszobra - vitrinben. Tán nem véletlen, hogy a szomszédos, relikviákkal zsúfolásig tömött ajándékboltban még csak hasonlót sem lehet látni.
Lassan interaktívvá válik a kiállítás, ami annyit tesz, hogy fogdoshatjuk a műanyag védőburkolatot, amiben néha felvillan a lézerkardra emlékeztető bot tompa neonfénye. Aki maradandó anyagi károsodást akar szenvedni, több színben is megvásárolhatja, úgy negyvenezer forint körüli áron.
Aztán egy újabb sokk. A kimaradt jelenetek makettmodelljeinek sorába ütközünk, s nyelvtudás nélkül is érthető, miért hagyták a fenébe az azonosíthatatlan szurdokot és lényeit az Industrial Light & Magic mindentudó szakemberei.
A fércgalaxisból továbbutazva ismerős hörgésre leszünk figyel-mesek, Vader nagyúr életnagyságú bábuja szörcsög ránk, mellette a megtorpant személyiségfejlődés mementójaként hever darabokra szedett metálfekete bukósisakja. Felajzott apuka robog el mellettem, kamaszkorú lányait vonszolva maga után. "Ez a Dagobah rendszer, az Erő forrása" - magyarázza csemetéinek, majd vad demonstrációba kezd: bal kezével hadonászva emeli ki a mocsárba ragadt X szárnyú vadászgépet. A két megtermett wookie mellett elhaladva jut eszembe, hogy a Renoir/Renoir kiállításon sem láttam ennyi biztonsági őrt. Pedig ott nem 1977-ből származó lézerkardok és űrlények, hanem százéves tablók lógtak a falakon. Igaz, nem volt zene sem, ráadásul John Williams muzsikája manapság is ugyanúgy lázba hozza a jónépet, mint évtizedekkel ezelőtt. Rohanok a felhevült apuka után, akinek a feje eltűnik a hatodik epizód, A jedi visszatér termei felé közeledve. Kíváncsian hajolok le én is, valóban szellemes, ahogyan az űrhajóról szörnytorokba zuhanó, üvöltöző embereket láthatjuk Jabba és fura kinézetű haverjai szemével. Rögtön kiderül a turpisság, egyperces jeleneteket ismételnek a filmből, mindazonáltal az ér-kező újabb kíváncsiak fejeinek alig marad szabad hely, mindenhol szoronganak a mutatványokért tíz euró ötven centet fizető nagycsalá-dosok és megszállott rajongók. Az Endor következik, sokak szerint az űrsaga legelcseszettebb teremtményeivel. Így, a vitrin mellett profinak tűnnek, de közelebbről látszik, hogy a zuhanyzóból kilépő csuromvizes szörnyecske sokkal bájosabb. A galaktikus kirándulás fénypontja kétségkívül a Harrison Ford által alakított Han Solo feketeszénbe hűtött eredeti testlenyomata, ilyet még makettben sem lehet rendelés nélkül beszerezni.
Két tudatlan kissrác kezéből lézerkardot formálva hadonászik a szomszédos bluescreen előtt, a száguldó naszádok torkolattüze néha felvillan mögöttük. Váratlanul kipihent szülő ugrik közéjük, és jól kiosztja a meglepődött gyerkőcöket. Minden erőre szükségem van, nehogy az elhullott padawanokért bosszút állva és a sötét oldal nyomásának engedve nekiessek az agresszív családfőnek.
