"Állandóan a testedet monitorozod. A vécén iszonyú para lehúzni a bugyit: van-e folt vagy nincs. Elment-e vagy sem. Minden idegszáladdal megfeszülsz, nehogy kipottyanjon belőled valami, aminek benn kellene maradnia." Dóra öt lombikciklust csinált végig sikertelenül. Makkegészséges volt, minden eredménye kitűnő, de sosem tapadt meg. Az ötödik után úgy döntött: ez volt az utolsó. Senki sem tudja, miért nem lehetett saját gyermeke.
Későn kezdte ugyan, de a klinikán "fantasztikusnak" mondták az eredményeit, és egészen a legutolsó lombikig biztatták. "A sikertelen inszeminációkra csak legyintettem, hogy ez biztos tévedés. Úgy éreztem, biztos voltam benne, hogy menni fog."
Kissé kiborult, amikor a második lombik előtt vettek észre egy kisebb miómát: fölöslegesen ment el egy próbálkozása a tébé által finanszírozott ötből. A ciklusok közt legalább három hónapot ki kell hagyni; Dóra nehezen viselte ezeket az időszakokat, amikor minden akörül forgott: sikerül-e a következő. A közben szedett bivalyerős hormonális gyógyszerek sem javítottak kedélyállapotán. "A harmadik lombik után kezdtem bekattanni, az ötödik után súlyos depreszszióba estem, csak pszichológus segítségével másztam ki belőle. Többnyire azzal vigasztaltak: jobb is, hogy elment az a gyerek, biztos beteg lett volna."
A gyerek szót csak most használja, mert sem a személyzet, sem ő maga nem ekként gondolt a visszaültetett petesejtre. "Annyira klinikai és medikalizált környezetben zajlott, hogy az egésztől eltávolodtam érzelmileg, inkább várakozó álláspontra helyezkedtem."
Dóra számára az is nehéz volt, hogy mindkét meddőségi klinikán kevés információt kapott. "Rajtad múlik, de nem tudod, mi múlik rajtad. Ha csak valami égbekiáltó baj nincs, rábeszélik az embert: de meddig szól ez arról, hogy a klinikák minden beavatkozásért pénzt kapnak az államtól? Becsszóra kell mindent elhinni. Nem tudtam ellenőrizhetően meggyőződni arról, hogy az én kondícióimmal melyik intézetben érdemes a leginkább próbálkozni."
Bűvészkedés a számokkal
Habár Magyarországon tizenkét meddőségi (IVF) klinika működik, hivatalos adatok nem állnak rendelkezésre arról, hogy mely klinikán milyen nő hány beavatkozás után vihet haza kisbabát. Az Egészségügyi Minisztérium 2004-es kimutatása szerint a legjobb eredményű egyetemi klinikán feleannyi beavatkozás kellett egy gyermek születéséhez, mint a legrosszabb eredményű intézetben. Volt olyan hely, ahol a negyven év feletti nők esetében egyetlen sikeres beavatkozás sem történt. Pikáns részlet, hogy a társadalombiztosítás által finanszírozott, de jórészt magánkézben lévő piacon a négy évvel ezelőtti adatok szerint épp az állami szereplők a sikeresebbek. Miközben tehát az állam jelentős összeggel támogatja az egyébként is jól jövedelmező piacot, nem szabályozza eléggé, legalábbis nem köti eredményességi mutatókhoz a támogatást. Más kérdés, hogy a 2004-es adatokat - az egységes adatközlési rendszer hiánya miatt - a klinikák úgy kozmetikázhatták, ahogy akarták. Van olyan intézet, amely eredményességével ma is messze túlszárnyalja az európai klinikákat, igaz, ezt saját maga állítja magáról a honlapján.
"Más számít sikernek az orvos, és más a beavatkozást vállaló egyének számára. Egy orvos elégedett lehet, ha egy korábban sikertelenül próbálkozó nőnél valamennyi ideig terhesség jön létre, míg a nő számára kizárólag a hazavitt gyermek jelenti a sikert" - mondja Sándor Judit. A Közép-európai Egyetem reprodukcióval foglalkozó jogászprofesszora szerint az emberekben él egy tévképzet a meddőségi klinikákról: csak oda kell menniük, és már vihetik haza a gyermeket - miközben a beavatkozás sikere egyáltalán nem garantált.
Az európai meddőségi klinikák 20-25 százalékos sikermutatóval dolgoznak, Magyarországon a lombikbébi-kezelések hasonló arányban végződnek klinikai terhességgel. (Hogy pontosan hány baba születik, arról nincs adat.) A nemzőképes korú párok körülbelül húsz százaléka meddő; az esetek nyolcvan százalékában ez szervi, húsz százalékában ismeretlen eredetű. Magyarországon évente átlagosan 7000 lombikbébi-beavatkozásra kerül sor, de sok gyermekre vágyó ember nem jut el meddőségi centrumba. Nem tud róla, nincs rá pénze, vagy szégyelli. Ha a nő ciklusa rendben van, de egy-másfél éve sikertelenül próbálkoznak, indokolt a vizsgálat.
A meddőségért hasonló arányban "felelős" a férfi és a nő. "Férfiak esetében a spermiumok hiánya, a túl kevés vagy nem eléggé mozgékony spermium gátolhatja a megtermékenyülést. További ok lehet a serdülőkor után jelentkezett mumpsz, a dohányzás, kábítószer- vagy alkoholfogyasztás, de a túlzásba vitt fogyókúrák sora is" - sorolja Urbancsek János professzor. A Semmelweis Egyetem asszisztált reprodukciós osztályának vezetője szerint nők esetében elsősorban hormonális vagy a női nemi szerveket érintő rendellenességek gátolják a teherbe esést: petevezeték-átjárhatatlanság, méhüregi problémák. Míg azonban a petefészek működési zavara jól befolyásolható gyógyszerekkel, átjárhatatlan petevezetékek vagy nagyon kedvezőtlen spermakép esetén csak a szervezeten kívüli megtermékenyítés marad. (Lásd Szótár című keretes írásunkat.)
A professzor húszéves tapasztalatai szerint hihetetlenül megnőtt az andrológiai eredetű, azaz a férfi nemi szervek működési zavaraira visszavezethető meddőség aránya. Egy reprezentatív holland kutatás kimutatta: az elmúlt ötven évben csaknem felére csökkent a normális hímivarsejtek száma. Ez Urbancsek szerint többek között a környezeti faktorok drámai romlásával magyarázható. Szerinte túlzás húsz-harminc százalékra tenni a pszichés eredetű meddőség arányát, de tény, hogy a gyermek "túlzott akarása" vagy az egyéb stressztényezők negatívan befolyásolják a sikeres fogamzást. "Ezért is javaslom azt a pácienseimnek, hogy semmiképp ne hagyják abba a munkát, éljék az életüket, és mellesleg járjanak a kezelésekre. Az is igaz, hogy sok párnál már akkor is létrejön a terhesség, amikor hosszú idő után rászánja magát, hogy eljöjjön hozzánk, és még csak időpontot kap. Átadja az orvosnak a felelősséget, ezáltal megnyugszik."
Szeletet a tortából
Habár a klinikákon kevés figyelmet fordítanak rá, tény, hogy a meddőségek jó része nem vezethető vissza szervi okra. Dóra döbbenetesnek találta, hogy hiába került egyre rosszabb állapotba a sikertelen kezelések miatt, a dolog pszichés oldalával senki sem foglalkozott. "Ördögi kör ez: a fogantatásnak az ellazult állapot kedvez, de a folyamatos kudarcoktól egyre jobban befeszül az ember" - emlékszik vissza Dóra.
Habár a folyamat egésze a férfi számára is stresszel jár (időre kell produkálni a spermát, különben kárba vész a nőtől többhetes hormonális kezelés után eltávolított petesejt), a gyakran éveken át tartó kezelések, a ciklusok közti feszült várakozás és a veszteségek feldolgozása a nő életét keseríti meg. Ráadásul a meddőség egy része a kutatások szerint depresszióra, pszichés zavarokra, traumákra, párkapcsolati konfliktusokra vezethető vissza. Egy 2004-es vizsgálat szerint a lombikbeültetések sikertelenségét gyakran az előtte és utána mért szorongásszint jelezte előre. Egy másik kutatás szerint a korábban depresszív tüneteket mutató nőknek kétszer nagyobb a meddőségi kockázatuk, mint az ilyen előzményeket nem mutatóké. Azok a nők, akik sikertelen beavatkozási kísérletek után az örökbe fogadás mellett döntenek, mégis gyakran teherbe esnek. Egy 2003-as vizsgálat szerint az adoptáló nők 25 százalékával ez volt a helyzet. Egyes vélemények szerint a gyermektelenségre rárepülő meddőségipar gyakran a párkapcsolati és pszichés problémák medikalizálásával, iparszerűen gondolja megoldani a problémát.
Tény, hogy meddőségi klinikát létrehozni nemcsak a tb-támogatás miatt, de a mind több meddő pár miatt is megéri - még akkor is, ha a fizetőképes kereslet korlátozott. Habár a társadalombiztosítás öt lombik költségeit állja, a gyógyszeres és egyéb költségek akár sok százezerre is rúghatnak. A SOTE-n például már a kezelések megkezdése előtt aláíratnak egy nyilatkozatot, hogy számoljanak azzal, hogy a gyógyszeres költség elérheti a százezret. Számos klinikán - okkal vagy ok nélkül - néhány hetente visszarendelik a nőt, alkalmanként akár tízezer forintért. A spermavizsgálat hat-tízezer forint, negyvenezer körül van a petevezeték átjárhatóság-vizsgálata, fizetni kell az ultrahangért, a vérvételért is.
Az asszisztált reprodukciós technikák tehát kizárólag a rendezett anyagi helyzetűek számára elérhetőek, még úgy is, ha az állam éves szinten több milliárdot fizet az iparágnak, és további félmilliárddal támogatja a hormontartalmú készítményeket. Igazságosabb lehetne, ha az állam csak három lombikkezelés költségeit állná, de azt a szükséges gyógyszerek árával együtt - így a szegényebb párokat sem fosztaná meg a mesterséges gyermekáldás lehetőségétől.
Tökéletes anyák
A meddőséget kezelő klinikák közt finoman szólva sem volt egység az adatszolgáltatás, azaz a piac átláthatósága tekintetében. 2005-ben országgyűlési határozat írta elő az intézetek eredményességi mutatóinak nyilvánosságra hozatalát. A klinikák közti versenyt a személyességig menő kisstílű harcok súlyosbították, melynek kínos részleteivel nem terhelnénk olvasóinkat. Tény azonban, hogy egy áprilisi egészségügyi minisztériumi, az IVF-klinikák vezetői közt történt egyeztetésen többen adtak hangot az egységes adatszolgáltatásra vonatkozó kételyeiknek. Egy nyári egészségügyi minisztériumi rendelet remélhetően rendezni fogja a vitás kérdéseket: a jövőben minden új pácienst, akinél elkezdődik a kezelés, egy héten belül jelenteni kell az Egészségügyi Minőségfejlesztési és Kórháztechnikai Intézetnek (EMKI).
Kosztolányi György professzor, a Humán Reprodukciós Bizottság (HRB) elnöke szerint egyes intézményvezetők vonakodását az is magyarázza, hogy érzékeny kérdésről van szó. "Ez nem olyan szolgáltatás, mint a vakbélműtét, amikor fontos az azonnali ellátás. A páciensek rákészülnek, tájékozódnak. Ha pedig a nyers adatok közzétételétől függne az állami támogatás, az arra ösztönözné a klinikákat, hogy a kedvező statisztikák előállítása miatt minél jobb betegeket vegyenek fel. Külföldön van arra példa, hogy a meddőségi klinikák nem fogadják a túlsúlyos vagy az erősen dohányzó klienseket."
A professzor szerint az új adatszolgáltatási rendszer kiküszöböli az egyes intézmények eltérő adatgyűjtését, és az adatbázisok összekötésével számon tartja majd, hány, az IVF-klinikán teherbe esett nő szülte meg kilenc hónap múlva gyermekét. "Az elmúlt tíz év átlagát tekintve nincsenek kiemelkedően rossz vagy jó klinikák. Az emelkedő sikerességi arány mögött azonban állhat egyfajta sikerprodukálási kényszer, ami nem feltétlenül cél a meddőség kezelésénél. Ehelyett érdemes figyelni a rosszabb prognózisú betegek érdekeire is."
Sándor Judit szerint az eddigi, túlságosan klinikai központú megközelítést fel kell váltania a betegközpontúnak. "Nálunk is meg kell honosodnia annak a szemléletnek, hogy az IVF-kezelés során a legfontosabb a nő vagy a pár egészsége, nem pedig a klinikák közti osztozkodás és érdekkonfliktusok kezelése."
Szótár
Inszemináció: a lombik előtt általában hat inszeminációt kell vállalni, melynek során a férfitől nyert spermiummal a méhen belül termékenyítik meg a petesejtet. Peteérés környékén az előkészített spermát a méhüregbe fecskendezik. Előtte a nő hormontartalmú gyógyszereket kap, hogy minél több petesejtje termelődjön.
In vitro fertilizáció (IVF, azaz lombik): Tű segítségével leszívják a nő petesejtjét, majd laboratóriumi edényben megtermékenyítik a hímivarsejttel. Az embriótranszfer, azaz viszszaültetés során az embriókat katéter segítségével a méhüregbe juttatják. Jó esetben megtapadnak a méhnyálkahártyában - ezt gyógyszerek segítik.
Ovulációindukció: Ha a nőnek nincs szabályos peteérése, gyógyszeres kezelésekkel segítik a petefészek működését. Ha a petesejtek éretté válnak, egy injekcióval mesterségesen váltják ki a tüszőrepedést.
