Megtalálták egy középkori kolostor maradványait a Háros-szigetnél a Dunában

  • narancs.hu
  • 2022. július 15.

Tudomány

A XIII. századi kolostort még IV. Béla alapította, most búvárrégészek a víz alatt találták meg a romjait. 

Búvárok találták meg egy középkori kolostor maradványait a Dunában a Háros-szigetnél – írja közleményében a Budapesti Történeti Múzeum – Vármúzeum (BTM). 

Néhány évvel ezelőtt két helytörténész, Lévai Pál és Farkas Balázs hívta fel a BTM munkatársainak figyelmét arra, hogy érdemes lenne újra kutatást végezni a Háros-sziget mentén, egykor ezen a helyen állt ugyanis a premontrei monostor. 

A monostort 1264-ben alapították, még IV. Béla uralkodása alatt, melyről több oklevél is fennmaradt. Az épületet később a Pálos Rend kapta meg, pusztulása pedig a török korra tehető. Először a XIX. században építettek a területre egy vadászházat, majd a XX. században a Magyar Honvédség kapta meg és raktárépületet emeltek fel a területre, amely a maradványokat és környezetét is teljesen átrajzolta.

A XIX. században Rómer Flóris magyar bencés szerzetes, régész, művészettörténész bejárta, feltérképezte, részletesen leírta és lerajzolta az egész területet, írásában megemlítette, hogy a Duna felé falakat lát. 1959-ben Zolnay László régész, a történelemtudományok doktora is megvizsgálta a területet, ő már a felszínen nem látott falakat, viszont egy kutat be tudott azonosítani, melyről Rómer Flóris is említést tett.

A kutatás több bejárást követően 2019-ben folytatódott, amikor is geofizikai vizsgálattal pásztázták végig a nyitott területeket, ahol erre lehetőség adódott, majd tavaly egy szonáros búvárrégészeti kutatás során egy omladékmezőre lettek figyelmesek.

 
 
Fotó: Keppel Ákos/BTM
 

A mostani kutatás célja az volt, hogy kiderítsék, hogy pontosan miből is állhat ez az omladékmező, találhatóak-e benne középkori maradványok. Az akció sikeresnek bizonyult,

egy sekélyvizes merülés során sok faragott követ találtak, de vannak újabb kori leletek is.

Az viszont már most megállapítható, hogy az omladék mai formáját az újkorban nyerte el.

Az első merülést Puskás Norbert végezte, hogy egy általános képet kapjanak a víz alatti területről. Már ez alkalommal kiderült, hogy ez az omladékmező nagy számban tartalmaz faragott köveket, ún. kváderköveket (kocka vagy téglalap alakú), falazó köveket sőt, olyan lapos faragott köveket is, melyeken ún. csapolás is fellelhető, lehetséges, hogy valamilyen épülethez tartozó ajtó- vagy ablakkeretnek lehetnek a töredékei, de ezt majd további vizsgálatok során fogják tudni pontosítani a szakértők.

 
 
Fotó: Keppel Ákos/BTM
 

A második merülés során Tóth János Attila búvárrégész az omladékmező oldalát vizsgálta meg és számos faragott követ, lehetséges középkori nyílászárókat és modern kori téglákat is talált. Kedvező módon kváderköveket a part mentén és a vízben is fel lehetett fedezni. Következő lépésként a felső réteget kellene eltávolítani, mert

nagy valószínűséggel a felszín alatt találhatóak meg a középkori monostor izgalmas leletekben gazdag maradványai.

A Budapesti Történeti Múzeum csapata szeretné további geofizikai és szonáros kutatással feltárni a következő rétegeket is, melyre remélhetőleg jövőre lesz lehetőség. 

 
Fotó: Keppel Ákos/BTM
 

 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk