Törik és szakad

A minapi tragikus olaszországi gleccseromlás újabb adalék ahhoz, mivel járhat a jégnyelvek folyamatos gyengülése és visszahúzódása.

A július 3-i észak-olaszországi gleccseromlásban tizenegyen vesztették életüket az Alpok déli nyúlványának számító Dolomitok legmagasabb hegycsoportjának, a 3349 méter magas Marmoladának a lejtőin. Egy tornyosuló gleccserjégből álló formáció, úgynevezett serac omlott össze, a leszakadó darabok jégcsuszamlást okoztak, s az áradat hatására letört a gleccser legalsó, 2800 méter magasan található része is: becslések szerint egy 80 méter hosszú, 25 méter magas darab, körülbelül 65 ezer köbméter jéggel. A havat, sziklákat, jeges törmeléket magával sodró törmelék­ár túrázókat temetett maga alá, közülük csupán nyolc embert sikerült élve kimenteni (az áldozatok egy részét csak DNS-vizsgálattal sikerült azonosítani). A katasztrófa kiindulópontján, Punta Rocca közelében, a Marmolada csúcsához vezető útvonal mentén, mintegy 3300 méteres magasságban július elején itt szokatlanul magasnak számító hőmérsékletet, 10 Celsius-fokot mértek. Egyes kutatók szerint a globális klímaváltozás helyi hatásai, a folyamatosan olvadó gleccserek szerkezetének gyengülése is hozzájárulhatott a tragédiához. S az előrejelzések szerint a közeljövőben más alpesi gleccsereknél is bekövetkezhet hasonló omlás.

 

Hegygerincen át

Gleccsernek a saját súlya révén, gravitációs alapon mozgó jégnyelvet nevezzük – s az Alpok gleccserei több tekintetben is egyediek. Az ún. alpesi gleccser akkumulációs zónája, ahol az összegyűlő hó szakaszos olvadási-fagyási fázisokon keresztül gleccserré alakul, tipikusan a hegyek oldalán, illetve a hegygerinceken található. A hegység jellegzetes alpi gleccserei völgyekben vannak, és a Földünkön fellelhető völgyi gleccserek túlnyomó részét az Alpokban találjuk. Az akkumulációs zóna sajátja, hogy itt a jég és hó mérlege pozitív, azaz rendre több hullik fagyott csapadékból, mint amennyit a természeti hatások elvisznek. (E hatások közt tartjuk számon a hómezők szél okozta erózióját, olvadását, vagy éppen a hó folyékony halmazállapotot átugró szublimációját.) A bajt pedig az okozza, ha a hőmérséklet, illetve a csapadékviszonyok változnak – és az Alpok esetében pontosan erről van szó.