A hipoaktív szexuális vágy zavarát (hypoactive sexual desire disorder – HSDD) 1980-ban jegyezte be a szexuális diszfunkciók közé az Amerikai Pszichiátriai Társaság. Lényege a nevében rejlik: aki ezzel küzd, huzamosabb ideig nem érez nemi vágyat, nincsenek szexuális irányultságú gondolatai, s ez nem kevés stresszel jár. A HSDD kritikusai szerint viszont különböző eredetű problémákra húztak rá egy gyűjtőnevet: a menopauzával, az alacsony önértékeléssel, a párkapcsolati gondokkal küszködők, az aszexuálisok és a kismamák is bekerültek a halmazba. Nem beszélve arról, hogy az efféle címkézés nem feltétlenül old meg egy (részben) pszichés problémát, viszont jó eséllyel súlyosbítja. Pontos adatok nincsenek: egyes felmérések szerint a nők 14 százalékát érinti ez a leírás, mások szerint több mint egyharmadát. A férfiakra vonatkozó számok még ködösebbek, de abban minden szakértő egyetért, hogy kevesebb férfi szenved a HSDD-től, mint ahány nő.
Kell ez nekünk?
Bármennyire tisztázatlan, hogy mi okozhatja a libidócsökkenést, piaci igény biztosan lenne a hatásos gyógymódra, hisz csak az Egyesült Államokban nők millióit érinti. Nagy kérdés, hogy a szexuális vágy hiányának meglehetősen összetett okait lehet-e pusztán kémiai úton orvosolni. „A Viagra nagyszerű dolog, mert képessé teszi az organikus problémával küszködő férfiakat a szexuális aktivitásra – mondja dr. Rusz Edit szexuálpszichológus –, de a nőknek szánt készítménnyel kapcsolatban szkeptikus vagyok.” A szakember szerint valóban rengeteg nőt érint a HSDD, de annak elsősorban lelki okai vannak, s azokra a terápia lehet a megfelelő gyógymód. Mint mondja, a nőknél a szexualitás általában szoros összefüggésben áll a partner iránti érzésekkel: ha egy nő nem kívánja a szexet, de tudatosan felidézi a partnere kedves gesztusait, akkor fel tudja ébreszteni lélekben a vágyait. A férfi erre képtelen. Rusz Edit szerint nem ritka, hogy egy nő hiába szereti a partnerét, pár év együttlét után a szexuális életükben blokk képződik, a nő lényegében aszexuálissá válik, ám épp ezt a blokkot lehet terápiával oldani. „A hormonoknak a vágyban nincs nagy szerepük, arra jók, hogy a nő teherbe essen, hogy befogadó legyen a petefészek. Ha valaki bevesz egy hormonkészítményt, a libidója nem fog varázsütésre növekedni. A szexuális vágy nem kiszámítható dolog, nem tényszerű elemek összefüggéseiből áll össze.” Rusz Edit ennek ellenére úgy véli, hogy a gyógyszer erős placebohatása mégiscsak orvosolhatja a szexuális zavarokat. Csakhogy helyettük más zavarok forrása lehet: a férfi azt gondolhatja, hogy egy ilyen készítmény szedése az ő férfiasságát, hódítási képességeit kérdőjelezi meg.
| ||
Dr. Kelemen Csaba nőgyógyász szerint is sok oka lehet a libidó csökkenésének. „A HSDD gyűjtőfogalom, csak akkor beszélhetünk róla, ha minden egyéb lehetséges okot kizártunk.” A szakember elmondta: komoly szakmai viták folynak arról, hogy mindez testi eredetű-e, vagy százszázalékosan pszichés okokra vezethető vissza, mindenesetre kizárt dolog, hogy pusztán gyógyszeres úton, pszichoterápia nélkül orvosolható lenne a libidócsökkenés. „A nők gyakran szégyellik az ilyen jellegű problémáikat, nem szívesen beszélnek róluk a nőgyógyászukkal. Legfeljebb akkor szoktak panaszkodni, ha a fogamzásgátló szedésének hatására csökken a nemi vágyuk. Ilyenkor átállnak egy másik szerre” – mondja Kelemen Csaba, hozzátéve, hogy a hatóanyag-összetétel alapján nagyjából fel lehet mérni, hogy kinek melyik hormonális fogamzásgátló a legjobb választás, a libidóra gyakorolt esetleges hatásukat illetően viszont olyanok, mint régen a szemüvegek: fel kell próbálni, és csak azután derül ki, hogy melyik a jó.
Az Addy nevű új csodaszert eredetileg nem „női Viagrának” (lásd Semmi köze hozzá című keretes írásunkat) szánták. Egy német cég, a Boehringer Ingelheim termékében a flibanszerin nevű hatóanyagot antidepresszánsként próbálták alkalmazni, de a gyógyszerhatóság számára nem volt meggyőző, és nem engedélyezték. Ám miután néhány tesztalany „vágyfokozó mellékhatást” tapasztalt, a második körben már a HSDD „ellenszereként” próbálkozott a cég az amerikai gyógyszerészeti hatóságnál (FDA), ami ezt a készítményt is elutasította. A németek minden bizonnyal jó üzletnek gondolták, hogy a fiaskó után két évvel, 2012-ben a flibanszerin jogait el tudták adni a Sprout Pharmaceuticals (SP) nevű kis amerikai cégnek, melyre már amúgy is ferde szemmel nézett a gyógyszerhatóság. Az SP tulajdonosainak, Cindy és Bob Whiteheadnek korábban azért gyűlt meg a baja az FDA-vel, mert tódítottak egy általuk forgalmazott hormonkészítmény pozitív hatásairól. De a kínos eset és a vele járó retorziók nem szegték kedvüket, tavaly – immár Addy néven – megpróbálták engedélyeztetni a flibanszerint, amit ismét kidobott az FDA. Csakhogy Whiteheadék nem nyugodtak bele a döntésbe. Annak ellenére sem, hogy köztudottá vált, a szernek számos negatív mellékhatása van (hányás, rosszullét, ájulás), cserébe viszont – a placebohatást kiszűrve – csak minimális, úgy 0,5 százalékos potencianövelést idéz elő. Az SP a közösségi és a hagyományos médiában harsány kampányba kezdett, és sikerült néhány befolyásos feminista szervezetet is maga mögé állítani. Nem az ijesztő mellékhatásokat, illetve a szerény hatásfokot cáfolták, hanem az FDA-t kiáltották ki hímsovinisztának és szexistának. A hatóság végül engedett, tavaly augusztusban bejegyezte az Addyt; októbertől már kapható az Egyesült Államokban.
Mi lesz ebből?
„A törzskönyvezési hatóság mindig a hatékonysági és a biztonságossági tényezőket mérlegelve dönt arról, hogy egy új készítményt elfogad-e. Tudomásom szerint eddig még sosem fordult elő, hogy bárki nyomást tudott volna gyakorolni az FDA-re” – mondta a Narancsnak egy neve elhallgatását kérő gyógyszeripari szakember, aki szerint a cégek inkább a politikai döntéshozókat, az orvosokat vagy a biztosítókat próbálják meggyőzni a már bejegyzett és biztonságosnak ítélt termék forgalmazása érdekében. A szakértő szerint azért is különös az FDA eljárása, mert egy olyan szert, aminek a mellékhatásprofilja az Addyhoz hasonlóan kedvezőtlen, mostanáig nem engedélyeztek. „Persze, bele lehet írni a betegtájékoztatóba, és el lehet mondatni a recept felírásakor, hogy egy gyógyszert milyen körülmények között szabad használni, csakhogy az emberek többsége különösebben nem figyel erre. Mi lesz itt, ha például tinédzser lányok fogják marékszámra szedni?” – magyarázza. Ráadásul a Sprout Pharmaceuticals hatalmas rizikót is vállalt, ugyanis ha gond lesz a gyógyszerrel, márpedig szinte biztos, hogy lesz, ha egészségkárosodást vagy akár csak rosszullétet okoz, akkor perek tömege indulhat, és milliárdokra bírságolhatják a céget. „Ez a kalandormentalitás egyáltalán nem volt jellemző a gyógyszeriparra, legalábbis mostanáig” – jegyzi meg a szakember, hozzátéve, hogy reméli, az ilyen alacsony hatásfokú, ugyanakkor igen veszélyes készítmény engedélyezése nem egy új korszak nyitánya a gyógyszerhatóság munkájában.
| Semmi köze hozzá A közbeszédben csak női Viagraként ismert Addynak kevés köze van a legismertebb férfipotencia-növelőhöz: míg az egy izomlazító, ami serkenti a véráramlást a barlangos testben, addig az Addy hatóanyaga, a flibanszerin az agyban lévő ingerületátvivő anyagokra hat. Serkenti az örömérzetért felelős dopamin és a pozitív izgalmi állapotot előidéző noradrenalin termelődését, illetve akadályozza ugyanezt a szexuális vágyat csökkentő szerotoninnál. Egyelőre csak tippelni lehet, hogy siker vagy bukás lesz az Addy, ám a Viagra eladási statisztikáiból kiindulva (s feltételezve, hogy az Addy mégis „működik", vagy egy újabb gigantikus kampány révén elhitetik az emberekkel, hogy beválik) a Sprout Pharmaceuticals hatalmas bevételre számíthat. 1998 óta a Viagrából majdnem 3 milliárd fogyott, 2012-ben több mint 2 milliárd dollár volt a gyártó Pfizer bevétele. Noha a Viagra szabadalmi védettsége ekkor lejárt és megjelentek az olcsóbb másolatok, a kék tabletta 2014-ben is 1,7 milliárd dollárt hozott a Pfizernek. |
