Mókuskerék: K. úr újrakezd

  • Keresztury Tibor
  • 2001. január 18.

Tudomány

Kacag, nevet, a könnye is kijön, pedig - a sör nevű üveges folyadék érdekes bukéját aprócska, óvatos kortyokkal tesztelvén - be van szarva rendesen. A színlelt jókedv inkább társainak szól - végigélt már velük egy pár komoly elhatározást így szilveszterkor, és pont annyi sunnyogást, farolást január másodikán. A magyarázkodást, hogy miért kell éppen az új évhez ragaszkodni ennyire, mikor a dolog jövő héten, de akár holnap is, érted, holnap, ugyanannyi joggal elkezdhető. Mondhatni, alanyi jogon. Miért kell a dolog s az új év kezdetét szigorúan összemosni, ilyen mereven tekinteni? Mit számít már az a pár nap tíz, húsz év után? Semmit, tényleg semmit, veregeti meg a vállukat ilyenkor, aki a kopfban kacagott, de ezen a ponton már egyáltalán nem nevet, mivel elgondolkozott. Attól, hogy megcsinálta újra, nála ne keressen senki felmentő ítéletet. Ki vagyok én, gondolja, hogy mindenki nekem magyarázkodik.
Kacag, nevet, a könnye is kijön, pedig - a sör nevű üveges folyadék érdekes bukéját aprócska, óvatos kortyokkal tesztelvén - be van szarva rendesen. A színlelt jókedv inkább társainak szól - végigélt már velük egy pár komoly elhatározást így szilveszterkor, és pont annyi sunnyogást, farolást január másodikán. A magyarázkodást, hogy miért kell éppen az új évhez ragaszkodni ennyire, mikor a dolog jövő héten, de akár holnap is, érted, holnap, ugyanannyi joggal elkezdhető. Mondhatni, alanyi jogon. Miért kell a dolog s az új év kezdetét szigorúan összemosni, ilyen mereven tekinteni? Mit számít már az a pár nap tíz, húsz év után? Semmit, tényleg semmit, veregeti meg a vállukat ilyenkor, aki a kopfban kacagott, de ezen a ponton már egyáltalán nem nevet, mivel elgondolkozott. Attól, hogy megcsinálta újra, nála ne keressen senki felmentő ítéletet. Ki vagyok én, gondolja, hogy mindenki nekem magyarázkodik.

Persze, persze:

az abbahagyás

nem szilveszterkor kezdődik el. Abbahagyni bármit - heroint, dohányzást, ivást, lopást, hazudozást, áfa-csalást, paráználkodást, játékgépezést - csak folyamatában lehet: ha valamiről, erről van a nagyon gyorsan magába szállt, betojt kacagónak személyes tapasztalata. Készülni kell rá sok-sok hónapot, trenírozni, mint egy lovat, a szervezet lágy részeit. Ez többnyire akként zajlik, hogy az ürge szántszándékkal, erőszakkal, napról napra arra gondol, hogy romokban hever az élete. Nem kicsikét, hanem úgy igazán, rendesen. Ezt néha erőltetni kell, mert nehezen hihető, hisz voltaképp minden működik: a család sem költözött el egyelőre, ő is él még, a jelekből ítélve úgy tűnik, de azért a gázszivárgás folyamatos. Elhinni, hogy komoly baj van, miközben erre látszólag és konkrét módon semmi nem utal - valahol itt dől el a dolog, megtenni a kezdő lépést ehhez képest csak másodlagos. Elhinni ezt végre, minden körülmény dacára, s nem remélni önmagadtól többé oly könnyen kicsalható, halasztó hatályú felmentő ítéletet - hát az nem valami vidám dolog. Folyik a jéghideg verejték végig a hátadon, az ablakot is fel kell tépni többnyire, letesztelni a kölyköket, megvan-e mind, s szuszognak-e rendesen. Ha szuszognak, akkor már csak túl kell élni ezt az éjszakát - aztán megy minden a szokásos rend szerint, mint a karikacsapás.

Ha van érdemi, jó külső kapcsolat, a következő napot első lendületből a pszichiátrián kell kezdeni. Ha nincs, akkor a kocsmában - a végeredmény majdnem ugyanaz. Fő, hogy lehessen a rémületet valahogy fenntartani, minden energiát mozgósítva prolongálni, állandósítani a kétségbeesést, kicsikarni azt az érzést, hogy még egy ilyen éjszaka nem elviselhető. A legjobbakat félni terápia után, a kórházi folyosón vagy magányos iváskor lehet: mindenkinek csak javasolhatom. Ha ez is megvolt, jöhet a mindennapos aprómunka a kitűzött dátumig - és itt jön be a szilveszter a képbe, mert az kell hozzá sajnos, bármilyen viccesen hangzik is, valami kötött, demonstratív, valami nehezen mozdítható. Aztán kilépsz a januári, metsző alkonyatba elsején délután, és körülnézel: jé, de furcsa a világ. Tiszta vagyok.

Egy év, két év, öt év - a kitűzött terminus - végén

túlhabzó lelkesedéssel

várnak vissza a kollégák, akik majd csak holnap kezdik el. Édes öregem, fogadnak szeretettel, csakhogy itt vagy újra köztünk, édes öregem. Képzeld, elváltam, képzeld, félresiklott az életem, képzeld, nem ittam, nem szúrtam, nem szívtam a múltkor két álló napig. És ez megint egy döntő pillanat. El kell menni a gratulálás után a régi helyszínekre újra, nélkülük, teljesen egyedül, visszanyerni alapszinten az időközben elfeledett sűrű, termékeny kétségbeesést, hogy amikor belül szólnak, a vállalkozás újra, azonnal elkezdhető legyen. Elmenni, és regisztrálni: épp így ült az ürge a játékgép előtt egy-két-öt álló éve is, fejvakarva nézvén a piros színű call manager feliratot a monitoron, s a pultoslány akkor is éppen így nem tudta megmondani, mi a teendő ilyenkor, azon túl, hogy ütjük; hogy tehát az a felirat mi a faszt jelent. Csodálni a buszállomás melletti lepusztult ivóban, ahogy a fénysebesség ütemében részegedik le a műszak, a megfáradt buszosok, őszintén átélve azt a nagyon nagy örömet, hogy nem sofőrök vagyunk. Élvezettel konstatálni, ahogy egy egyedül érkező, magányos vendég a sarokban mélyen eltöpreng, benyúl a táskába, s az előtte álló steppelt dzsekije hátára ragaszt egy Mérgező! feliratú öntapadós halálfejes matricát, majd - mint aki végzett mára - fizet, s észrevétlenül távozik. Menni a körúton állomásról állomásra, büszkén, hogy megcsináltuk, tántoríthatatlanul, mégis készen arra, hogy bármikor rossz legyen - fenntartván a készenlétet, a begyakorolt képességet arra, hogy az összeomlás bármikor naprakész helyzetben találjon, s a dráma - mint egy jó hírt hozó laza e-mail - mindenkor fogadható legyen.

Persze felmerül a kérdés,

miért kell egyáltalán

ilyen remek évek után újra elkezdeni. Fogas kérdés. Jogos. Nem is fogjuk sokáig megválaszolatlanul hagyni, ne féljetek, emberek.

Keresztury Tibor

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.