Nehéz vitatkozni a véleménybuborékok rabjaival

Lehez-e racionálisan érvelni makacsul összetartó véleményközösségek, áltudományos ezo-szekták ellenében – erről is beszélt nekünk Zemplén Gábor tudománytörténész. Ízelítő a Magyar Narancs friss számából.

Magyar Narancs: A természettudományokban is vannak sokak számára érzékeny területek – ilyen például az evolúciós elmélet, amelyet sokan világnézeti, vallási alapon elutasítanak.

Zemplén Gábor: A tudomány sokszor éppen akkor hoz fordulatot a gondolkodásunkban, amikor a korábbiaktól eltérő viszonyítási pontok felől ad új képet a világról. (...) A modern tudomány születésétől akadnak ilyen neuralgikus témák, például a távolhatás kérdése vagy az ember eredete. Kopernikusz heliocentrikus felfogását a maga korában talán senki sem vélte forradalmi jelentőségűnek, de pár száz év múlva már e szerint gondolkodtunk: ugyan most sem tapasztaljuk, hogy mozogna a Föld, de ezt tartjuk igazságnak. Ahogy nem feltétlenül látjuk, hogy új fajok jönnének létre a mi életidőnk alatt – leginkább csak azt, ha kipusztulnak –, de azt kellene igazságnak tartanunk, hogy a fajok igenis változnak az időben.

Jó kérdés, hogy mennyire kellene az egész társadalomnak úgy gondolkodnia minden tudományos kérdésben, mint a tudósoknak. Főleg, ha vannak olyan kutatási részterületek, ahol a tudósok is ellentmondanak egymásnak, kutatói közösségek is eltérően közelítenek problémákhoz. Nem hiszem, hogy önmagában veszélyes vagy rossz, ha egy magánember nem fogad el egy tudományos tényt. Kooperatív, hasznos tagja lehet egy közösségnek az is, aki furcsa dolgokat gondol. Vannak viszont olyan tudományos megállapítások, amelyeket tagadva veszélyesen fogunk viselkedni önmagunkra és a társadalomra nézve – ebből táplálkozik az oltásellenesség, amit rendkívül károsnak tartok. (…)

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Vannak olyan területei a tudománynak – például a magyar őstörténet –, amelyekről sokan vélik úgy, hogy laikus is képes lehet művelni. Sőt, még többet is ki tud deríteni, mint a „magas” tudomány elfogult művelői. Milyen esélyei vannak egy ilyen szubkultúrával szemben annak, aki a szakszerű történetírás, nyelvészet, régészet oldaláról szállna vitába? Érdemes-e egyáltalán vitatkozni?

ZG: Az utóbbi időszak fejleményei alapján kijelenthetjük, hogy ezek a véleménybuborékok elég stabilak tudnak lenni. Ha már kialakultak olyan populációk, amelyekben merev elutasítás dolgozik például az akadémiai nyelvészettel szemben, ott megszűnt az érvelés lehetősége. Hárítani tudnak mindent, ami szembemenne a világképükkel. De akkor mit lehet tenni? Az MTA szerint az új Nemzeti alaptanterv-tervezet egyik fő problémája, hogy nincsen benne emberkép. Az embe­rek picit eltorzítják az információt, amit hallanak, és hajlamosak olyan típusú információt megjegyezni, amely közelebb viszi őket a pozitív önértékeléshez. (...)

Az utóbbi években egész infrastruktúrák épültek ki, amelyek megerősítik az előítéleteket: azt hihetem, hogy a világgal kommunikálok, amikor a Facebook-hírfolyamomat nézem, de egyre inkább a saját ízlésközösségemmel találkozom, ami bármilyen típusú, nem standard gondolkodást meg tud erősíteni.

A teljes interjút a Magyar Narancs friss számában találja. Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy fizessen elő rá itt.