Az erőltetett gazdasági növekedés és a klímaváltozás hatásai miatt példátlanul sok, mintegy egymillió fajt veszélyeztet a kihalás - erre figyelmeztettek a tudósok egy hétfőn közzétett jelentésben, amely a modern civilizáció természetkárosító hatásait foglalta össze.
A jelentés arra a következtetésre jutott, hogy az emberi közösségek jövőjéhez szükséges ökoszisztémákat az összeomlástól csak a globális gazdasági és pénzügyi rendszer széleskörű megváltoztatása óvhatja meg. A jelentést 130 ország, köztük az Egyesült Államok, Oroszország és Kína is támogatta.
„Az élet alapvető, összekapcsolódó hálózata a Földön egyre kisebb lesz, fennmaradása egyre küzdelmesebb. Ezt a veszteséget az emberi tevékenység okozza, amely közvetlen fenyegetést jelent az emberiség jóllétére a világ minden régiójában" - hangsúlyozta Josef Settele professzor, a jelentés társszerzője hétfőn Párizsban, a Biodiverzitási és Ökoszisztéma-szolgáltatási Kormányközi Tudományos Testület (IPBES) tanácskozásán.
Az 50 ország 145 szakértője által jegyzett tanulmány sarokköveként szolgálhat az egyre sokasodó kutatásoknak, amelyek arra utalnak, hogy a világnak egy poszt-növekedési gazdasági modellt kell elfogadnia, ha el akarja kerülni a légszennyezés, az élőhelypusztulás és a szén-dioxid-kibocsátás egymást kölcsönösen felerősítő, életet fenyegető kockázatait.
A Globális értékelés (Global Assessment) címet viselő jelentés szerint a Föld becsült nyolcmillió növény-, rovar- és állatfajából mintegy egymilliót veszélyeztet a kihalás, nagyon sokat évtizedeken belül.
A szerzők szerint elsősorban a nagyüzemi földművelés és halászat okolható a fajkihalás ilyen elképesztő mértékéért, amely akár több tízszerese-százszorosa is lehet az elmúlt tízmillió év átlagának.
A jelentés leszögezte, hogy súlyosbítja a veszteségeket a klímaváltozás, amelyet nagyrészt a fosszilis tüzelőanyagok elégetése okoz. Robert Watson brit környezettudós, az IPBES elnöke azt mondta: a természet megőrzésére, helyreállítására és fenntartható használatára csak akkor van esély, ha a társadalmak hajlandóak szembeszállni a status quo megőrzése mellett elkötelezett érdekeltségekkel.
Hozzátette: a jelentés szerint még nincs késő a változtatáshoz, de csak akkor, ha az máris elkezdődik a helyitől a globális szintig mindenhol. Ezen „alapvető, a technológiai, gazdasági és társadalmi tényezőket is érintő, rendszerszintű átszervezést értünk” - hangsúlyozta.
Az átfogó jelentés 15 ezer tudományos cikk hároméves felülvizsgálata nyomán értékelte a globalizált ipari társadalom növekedésének mélyreható hatását az elmúlt fél évszázadban. A jelentés szerint az őshonos fajok átlagos populációja a legtöbb jelentős szárazföldi élőhelyen legalább 20 százalékkal csökkent, legnagyobb részben az 1900-as évektől.
A veszélyeztetett listán szerepel a kétéltű fajok több mint 40 százaléka, a zátonyképző korallok majdnem 33 százaléka és a tengeri emlősök több mint egyharmada. A rovaroknál nem ennyire tiszta a kép, de becslések szerint tíz százalékukat fenyegeti kihalás.
„Egyik határtól a másikig futunk, hogy olcsó (kihasználható) természetet találjunk a bolygó minden táján. A legfontosabb üzenet az, hogy a szokásos üzletmenetnek véget kell vetni” - figyelmeztetett Eduardo Brondizio antropológus, az Indianai Egyetem professzora, a tanulmány társszerzője.
„A fiatalság issza meg a levét"
A természetfotós nem tudja hova tenni az elégedetlenkedőket és a gyűlöletkeltő plakátokat sem. Úgy látja, a nemzeti parkjaink nagyobb figyelmet érdemelnének annál mint, amit most kapnak, továbbá hogy a környezetvédelmet felülről kellene irányítani.
