A 2022 nyarán Magyarországon tapasztalt, többnyire forró és száraz idő magyarázata elsőre módfelett egyszerű: túlságosan sokáig áramlott fölénk a többnyire Észak-Afrikából, néha Ázsia és Európa határvidékéről érkező meleg és száraz levegő. Ráadásul a nagyobb léptékű, több kontinenst érintő időjárási folyamatok kedveztek annak, hogy a meleg levegőt Európa közepére pumpáló magas légnyomású légköri rendszerek, anticiklonok hosszú időn át makacsul felettünk maradjanak. Ehhez az is kellett, hogy az Atlanti-óceán északi medencéjében menetrendszerűen keletkező atlanti ciklonok eltérüljenek szokásos pályájukról, és ahelyett, hogy Nyugat-Európa, majd a kontinens belseje felé nyomulnának, inkább Európa északi régiói felé vegyék az irányt.
Itt jön a képbe egy olyan a légköri jelenség, amely a Föld felszínén közvetlenül nem is észlelhető: a troposzféra (az alsó légkör) és a felette található sztratoszféra határán, úgy 9–12 kilométer magasságban a Földet nyugat–keleti irányban akár óránkénti 180 kilométeres sebességgel körbeszáguldó sarkköri futóáramlás (polar jet stream, esetünkben az északi) meggyengülése és irányának eltérülése. Ez a viszonylag keskeny, igen gyors mozgású légköri folyó amúgy is hajlamos a kanyargósságra, azaz korántsem párhuzamos a sarkkörrel – iránya szakaszosan észak–déli is lehet. E futóáramlásnak fontos szerepe van a sarkvidéki hideg és a nedvesebb, melegebb, délről érkező levegő találkozásából létrejövő és csapadékot szállító mérsékelt övi ciklonok keletkezésében és mozgásában. Így a sarkköri futóáramlás gyengülése és pozíciójának áthelyeződése nem kedvezett annak, hogy a mérsékelt övi ciklonok frontrendszerei elérjék a kontinens belsejét.
Ehelyett nekünk a déli, délnyugati, de néha keleties áramlással érkező forró levegő jutott, ami viszont több tekintetben is rossz hatással volt a csapadékképződésre. A meleg, eredendően száraz levegő ugyanis jóval több nedvességet tud felvenni anélkül, hogy telítetté válna, sőt emelkedés közben sem hűl le annyira, hogy vízcseppek csapódjanak ki belőle, jégszemek fagyjanak ki, majd ebből csapadékot adó és elektromos aktivitást is mutató zivatarfelhők álljanak össze. A magasnyomású légköri rendszerekben ráadásul még egy sajátos légrétegződés is kialakul, ami gátolja a felmelegedett levegő felemelkedését, és így nagyobb gomolyfelhők kialakulását. A légkörben ragadó, ki nem csapódó vízgőz pedig erős üvegházhatással bír, s gyengíti a felszínt lehűtő éjszakai hőkisugárzás hatékonyságát, ez pedig a kellemetlenül meleg trópusi éjszakák gyakoribbá válásához vezet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
