A szakmai gyakorlat majd minden felsőoktatási képzésen kötelező, végtére is felbecsülhetetlen jelentőségű, hogy a diákok élesben próbálják ki magukat, vagy legalább valamennyire érzékeljék, mit kezdhetnek majd a diplomájukkal. Ám az érdemi eredményekhez a hallgatói motiváció sokszor kevésnek bizonyul.
n "A szakmai gyakorlat célja, hogy a hallgatóknak legyen alkalmuk az előadások, a szemináriumok és laboratóriumi gyakorlatok, továbbá a szakirodalom feldolgozása során elsajátított ismeretek kiegészítésére, elmélyítésére, igazolására vagy ellenőrzésére" - fogalmaz az egyik egyetem honlapja. Már a definíció is árulkodó: nem biztos, hogy egészséges az a szisztéma, amely a szakmai gyakorlatot a tantermi foglalatosság kiegészítéseként értelmezi. "Ha bemagolod az anyagot, ugyanúgy el lehet végezni a főiskolát, mintha nem is jártál volna gyakorlatra" - legyint egy "Külkert" végzett marketinges. Ezt a szemléletet tükrözi, hogy a szakmai gyakorlatot a legtöbb helyen évente legfeljebb néhány hét alatt, a nyári szünet terhére kell abszolválni.
Ennek ellenére minden hallgató tudja, miért igazán fontos, hogy az életszerűségét és az elmélet alkalmazhatóságát tekintve kihívásokkal küzdő felsőoktatási képzések közepette némi praktikus ismeretre is szert tegyen - még ha ez látszólag a fénymásoló gép kezelésében merül is ki. Az itt szerezhető kapcsolatokon túl az álláskeresés során is jelent némi kezdőtőkét a szakmai gyakorlat. Elvben azok sem hoznak nagy áldozatot, akik - mint a vendéglátó-ipari vagy műszaki képzéseken - a nyári szünidőből kénytelenek még néhány hetet beáldozni, miközben a szerencsés tanárjelöltek a szorgalmi időszakban leadott óráik után megérdemelt pihenésüket töltik. Ráadásul jutalmuk éhbér vagy még annyi sem: a jogszabály szerint a vállalatok levonhatják a szakképzési hozzájárulásból az erre a célra beszerzett vagy bérelt munkaeszközöket. Ösztöndíjat szoktak ugyan biztosítani a vállalatok, de csak a fél évnél hosszabb gyakorlatokra.
Flashdance
Már csak az a kérdés, hogy valóban van-e szerepe a karrier alakításában egy mindenki számára kötelező elfoglaltságnak. A munkaadó cégek úgy látják, hogy van, sőt, mint az egyik szálloda képviselője hangsúlyozta, elemi érdekük, hogy a náluk dolgozó gyakornokok már diákéveik során rálátást nyerjenek a cég profiljára. "Persze könnyebben felvesszük azt, aki nálunk töltötte a gyakorlatát, feltéve, ha lelkiismeretesen dolgozott, és jó benyomást keltett a munkájával" - bizonygatja.
Noha az ilyen, szorosnak látszó összefüggéseket gyakornokoskodás és munkavállalás között jó néhány "hogyan házaltam hónapokon át az önéletrajzommal" típusú sikertörténet is cáfolja, a "kapcsolati tőke" komplex fogalmának jelentőségét mindenképp érdemes számításba venni. Már ahol ilyesmi kialakítható: tudniillik a legnagyobb presztízsű képzéseken is előfordulhat, hogy az általános szokásjog meglehetősen passzív elfoglaltságot ír elő nyári gyakorlat örvén. Az építészkarokon például jórészt a "kivitelezésben", vagyis építkezéseken kell a gyakorlatot teljesíteni (a tervezéssel együtt összesen 8-12 hétről van szó a hatéves képzés során), ami szinte kizárólag abból áll, hogy a jelölt a meredély széléről nézi, hogy működik a daru. "Senkinek nem jut eszébe arra kérni egy leendő mérnököt, hogy vasrudakat hegesszen, kivált, ha lány az illető. Miért is tennék, hiszen nem ez lesz a dolgunk" - vázolja fel a gyakorlat elméleti befogadásának paradoxonát egy műegyetemista.
Komoly esély van rá - főképp az irodai munkáknál -, hogy a diákoknak favágás jut osztályrészül a szakmai gyakorlat során. Hallgatói oldalról ez a leggyakoribb panaszforrás - állítja Kiss István pszichológus, pályaorientációs tanácsadó, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Tanszékének oktatója. ' sem vitatja, hogy a későbbi karrierre az van a legnagyobb hatással, ha a diák aktív részt vállalhat az adott vállalat tevékenységében, de talán mindennél fontosabb a puszta jelenlét, és az a tény, hogy megismerheti az általa választott hivatás hétköznapjait. "Ha kicsit is nyitva tartja a szemét, sehol nem pótolható ismereteket szerezhet a gyakornok akkor is, ha nem kifejezetten megterhelő, felelősségteljes munkát kap - érvel Kiss István. Végső esetben az is előnyt jelenthet, ha például végigkíséri egy-egy, általa kiválasztott szakember munkanapját."
A gyakorlat jellege és a munkaadó lelkiismeretessége mellett azért maga a diák is befolyásolhatja a karrierjét. Először is nem mindegy, melyik helyszínt választja a március tájékán lezajló jelentkezési időszak során. Itt a szájhagyomány a legmegbízhatóbb forrás: mielőtt választunk a dékáni hivatal faliújságján kifüggesztett, "akkreditált cégek" listájából, nem árt tájékozódni a felsőbb évesektől. A jellemzően állami - például az egészségügyi - szektorba készülődő fiatalok esetében is döntő lehet a munkahelyi atmoszféra, de még inkább a gyakorlatvezető személye és elhivatottsága. Megfelelő információszerzés után érdemes tehát lehetőség szerint felkeresni azt az embert, akit közvetlen főnökünknek szeretnénk, ahelyett, hogy megvárnánk, amíg beosztanak bennünket valakihez. Reménybeli felettesünk valószínűleg meghatódik, és ha nincs is ideje vagy módja felügyelni bennünket, nagyobb valószínűséggel ajánl maga helyett megbízható személyt, mint egyetemünk dékáni hivatala vagy diákönkormányzata, már csak azért is, mert jobban ismeri a helyi viszonyokat. A "lobbizás" természetesen a már említett kapcsolatépítés szempontjából sem elhanyagolható faktor.
Dr. Szörf
Bizonyos garanciával kecsegtet az a stratégia is, ha a hallgató a presztízs alapján választ intézményt; a nagy múltú vállalatok (ez elsősorban a magánszektorra vonatkozik) ugyanis már csak a jó hírük öregbítése érdekében is nagyobb eséllyel fektetnek energiát a gyakornokok képzésébe. A Richter Gedeon Rt. például gyógyszerészképzés mellett vegyész- és biotechnológiai felkészítést is bonyolít, így országszerte több egyetemmel is kapcsolatban áll. A cég oktatási osztályának vezetője, Somssich Andorné lapunknak kiadott közleményében úgy fogalmaz, hogy személyes érdekük körültekintően előkészíteni és lebonyolítani az egyetemisták nyári gyakorlatát, hiszen "a végzős évfolyamokról kikerülő munkavállalók akár vállalati dolgozók is lehetnek, tehát a nyári képzésnek fokozott minőséget kell nyújtania". Az ilyen cégeknél valóban "nincs lazsálás", bár a nagy létszámú munkaerőből kitűnni kisebb az esély. Ugyanakkor elképzelhető, hogy a hivatalos versenyprogram megkerülése bizonyul eredményes eljárásnak. Kiss István szerint a diákok túlnyomó része éppen a pályaorientáció terén a legbizonytalanabb. "Talán többet profitálhatnának a diákok, ha önállóan is keresnék a lehetőségeket, saját érdeklődésüknek megfelelően, esetleg hosszabb időre terjedően, és a gazdaság több területén, akár az újságírástól a helyi elektromosművekben való munkáig, de alaposan szemügyre vennék a lehetőségeket." Ráadásul semminek sem örül jobban a munkaadó, mint egy-két önkéntes gyakornoknak, aki dolgozni sem rest. Fent idézett építészhallgatónk fél éven át tevékenykedett egy ismerős cégnél, majd az ő aláírásukkal a nyári gyakorlat tervezői részét is kiváltotta. "Ez teljesen korrekt volt, hiszen a sokszorosát dolgoztam le annak, amit néhány hét alatt a legjobb esetben is teljesíthettem volna egy vadidegen helyen."
A legnagyobb bulinak a külföldön végzett nyári gyakorlat tűnik - legtöbbször az is, minden szempontból. Ezeket általában nemzetközi diákszervezetek bonyolítják, ők írják ki az ösztöndíjpályáza-tot és szerveznek gazdag programokat - színháztól vadvízi evezésig - a kiutazók szabadbidejére. Az ott töltött gyakorlat eredményessége sokkal kevésbé kiszámítható, mint itthon, hiszen kevesebb lehetőségünk van arra, hogy személyesen gondoskodjunk megfelelő tapasztalatanyagról. Ezért az ilyen, diákszervezetek bábáskodása alatt létrejött dzsemborikról a megszólaló hallgatók szerint mindenki tudja, hogy nem elsősorban a gyakorlatszerzésről szólnak. "Volt olyan gyakorlatvezető főorvos, aki állandóan rajta tartotta a szemét a hozzá beosztott diákokon - meséli egy medikus, aki két éve Nápolyban járt. - Utólag sajnálom is, hogy nem tartoztam közéjük: hasznos lett volna az a kevés gyakorlati ismeret a belgyógyászatról. De a mi mentorunk, ahogy meglátott minket, ránk kiáltott: >>Maguk mit keresnek itt? A többiek már a tengerparton vannak!<< Azzal aláírta a papírjainkat, és már mehettünk is szörfözni."
Eörsi Sarolta
