Ha az ember megbetegszik, akkor (a háziorvosi fázis beiktatásával vagy kihagyásával) előbb-utóbb patikába indul, ám a látszólagos bőséges választék nem könnyíti meg a dolgát. Főleg mert a százezres nagyságrendben regisztrált gyógyszeripari brandekhez képest a valóban hatékony vegyületek csak pár százan vannak. Nem spórolhatjuk meg a munkát, hogy jövőnket leolvassuk a dobozról, bár ott idegen nyelven szerepelnek az összetevők, s nem is mindig derül ki, hogy használatuk után hány perccel lehet majd csocsózni vagy házaséletet élni.
Szomorú, fűz
| ||
A gyógyszeripar rövid, másfél évszázados története dacára szédületes fejlődést tett meg, de hát tudjuk, minden kezdet nehéz: az első hatékony, szintetikus láz- és fájdalomcsillapítót (nem számítva tehát a jól ismert, természetes eredetű kender-, mák- és kokatartalmú cuccokat) 1860-ban azonosították a fűzfa kérgében: ez volt a szalicilsav, melynek számos előnye mellett komoly hátránya, hogy rohadt keserű, továbbá szétcsapja az ember gyomrát. Éppen ezért az élelmes vegyészek idővel a sav nátriumsóját alkalmazták, ami a gyomrot ugyanúgy hazavágta, de legalább nem volt keserű. A megfelelő megoldást (számos zsákutca gondos bejárása után) a Bayer cég vegyészei fedezték fel: 1899-ben piacra került az aszpirin (acetil-szalicilsav), mely máig is a legnagyobb darabszámban forgalmazott gyógyszer a világon. (Csak érdekességképpen említenénk meg, hogy 1900 körül a Bayer cég együtt hirdette két újonnan bevezetett, gyógyszernek minősülő termékét, az Aspirint és a köhögéscsillapítónak javallott Heroint. Utóbbiról, melyet 1874-ben állítottak elő morfiumból a szorgos német vegyészek, akkoriban úgy gondolták, hogy kevésbé addiktív, mint az anyavegyület. Mint tudjuk, tévedtek.) Az aszpirinnel azonban továbbra is sok baj akadt, habár előnyei is számosak: kiváló fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és lázcsillapító, ám nem gyógyít, csupán a tüneteket redukálja, ráadásul sokak gyomrát továbbra is irritálja (ráadásul véralvadásgátló, így akár súlyos gyomorvérzéshez is vezethet használata - ugyanakkor a hatás jó oldala: csökkenti a szívroham vagy a stroke esélyét). Mindegy, a nyavalyások számára a kémia hamar kínált új vegyületeket, mint az ibuprofén vagy az ennél is elterjedtebb acetaminofén avagy paracetamol (a rövidítést adó pongyola leírás szerint para-acetil-aminofenol vagy pontosabban N-acetil-para-aminofenol) - ezt leljük fel a legnépszerűbb fejfájás- és lázcsillapítók dobozán, nem is szólva az ízesített forróitalokról. A paracetamol az aszpirinhez mérhető láz- és fájdalomcsillapító, ám nem okozhat belső vérzést - igaz, gyulladáscsökkentő hatása is kisebb. Ha tasakban, por alakban árulják, úgy fajlagosan sokkal drágább, mint a tablettás kivitel, ráadásul az adalék anyagul szolgáló aszkorbinsavat, illetve váladékoldót egyszerűbb és hatékonyabb más formában (és hidegen) magunkhoz venni - igaz, a vérfagyasztó ribizliíz semmivel sem pótolható.
Séta, fika
A baj ritkán jár egyedül, ennek megfelelően a megfázás tünetei között rendre felbukkan a torokfájás is, melynek enyhítésére különféle szopogatható tabletták, szirupok, esetleg gargarizálásra szolgáló gyanús szagú és színű folyadékok szolgálnak - a szirupfogyasztási szokásokból összeálló gyógyászati hagyomány kialakításában egyaránt részt vettek úgymond tradicionális szerek és újak, melyek minden percben ránk köszönnek a tévéből, amint éppen torkon ragadják a fájdalmat. A választék ilyen tekintetben korlátlan, választhatunk mondjuk a metilkrezol vagy a cetilpiridin vagy akármi más között - általában valami- (és több)féle bonyolult, aromás szerkezetű (benzolgyűrűvel megáldott) vegyületről van szó, ám a konkrét termék hatékonysága már nem ettől függ: minden esetben és egyénre szabottan, de mindenesetre erősen kétséges. Ha már benne járunk a náthában, akkor küzdenünk kell az orrdugulás, illetve a köhögés ellen is - ráadásul ez utóbbinak is két, diametrálisan eltérő fajtája létezik, melyek más és más hatású szereket igényelnek. A bedugult orr ellen a leghatásosabb vegyszer a népszerű és közkedvelt efedrin, melynek használatát azonban idővel korlátozták a gonosz hatóságok - az érösszehúzó hatású szer (melyet először a csikófarkból vontak ki) ugyanis ismert stimuláns, népszerű helyet vívott ki magának a doppingszerek között, továbbá fellelhető a hajdanán féllegális herbálekiben, ráadásul kémiai szerkezetét tekintve feltűnően rokon vonásokat mutat a metamfetaminnal, éppen ezért kereskedelmi mennyiséget semmiképpen sem vehetünk belőle (ahogy izopropil-alkoholból sem - igaz, ez nem is jó a náthára). Pedig az efedrin nélkülözhetetlen tartozéka volt a népszerű Mixtura pectoralisnak és a patikákban szintén helyben kevert orrcsöppeknek, ám mostanában gyanakodva, esetenként gyűlölködve néznek az emberre, ha ilyet szeretne venni. Az új szerek már nem is tartalmazzák - helyette egy kémiailag és hatásában rokon vegyület, a fenilefrin figyel az orrcsöppekben és a forró italokban (alkalmanként feniraminnal kiegészítve) -, nem kell félni, a szívre ez is enyhén rápörget. Mindenkinek tanácsolhatjuk: ha nem bíznak az agyonhájpolt márkákban, akkor kérjenek nyugodtan a patika saját készítményeiből - ezek olcsóbbak és gyakorta hatékonyabbak is, mint a gyógyszermultik sokszor pofátlanul drága cuccai. Ha a patikushoz fordulunk, meglehet, ledarálja a legutóbbi gyógyszerész-látogatótól betanult rizsát, ám ezt követően akár személyre szabott tanáccsal és termékkel is szolgálhat.
Köpni kell
A megfázás randa tünetei közül is kirí ocsmányságával a köhögés, melynek száraz és hurutos válfajához is lehet (bal)szerencsénk. Az amcsi gyógyszerhivatal, az FDA saját vizsgálataiban három köhögéscsillapító vegyületet talált egyszerre hatékonynak és biztonságosnak (lám, a reklámok kulcsszavai!) - ezek közül kettő, az opiátok közé tartozó kodein és a dextrometorfán, narkotikumnak számít (a velük való visszaélés rászokáshoz vezethet) -, míg a difenhidramin úgynevezett antihisztamin. A váladékos köhögéshez számtalan szirupot kínálnak, melyek sok randa aromás vegyületet tartalmaznak, s alkalmanként még használnak is. A hasonló célra terjesztett cukorkák viszont nem feltétlenül - az extra mentolos íz egyáltalán nem garancia, csak az eukaliptuszolaj-tartalom, csakhogy azt meg csupán néhány, alig elviselhető ízű termékben lelhetjük fel. Lám, lám, még nem is soroltuk fel a megfázás esetén alkalmazott népszerű vegyületek némelyikét, mint például a C-vitamint, alias aszkorbinsavat, melynek fogyasztását (nem is szólva természetes forrásairól!) melegen ajánlhatjuk minden aggódó betegjelöltnek. Érdekességképpen eláruljuk még, hogy Linus Pauling Nobel-díjas dán vegyész szerint masszív aszkorbinsavadagok bevitele már magában is meggátolja a megfázásos betegségek kialakulását, illetve lényegesen enyhíti a betegség tüneteit, habár az orvosok és vegyészek körében e teória, hogy finoman fogalmazzunk, nem örvend általános elfogadottságnak. A megfázásos tünetekkel küszködő áldozatnak a fentieken kívül gyakorta írnak fel antibiotikumokat is - bár a vírusos eredetű betegségek (nátha, influenza) esetén teljesen hatástalanok, s legfeljebb a (még ki sem alakult) szövődmények ellen volnának jók, de általában több belőlük a kár, mint a haszon -, alkalmanként meg jól kipusztítják a hasznos baktériumflórát, s azután küzdhet az ember a gombákkal, melyek ráadásul még pörköltbe sem jók.
