Randidrog és legenda: Bájital

  • Zsuppán András
  • 2004.09.16 00:00

Tudomány

Állítólag létezik egy színtelen, szagtalan folyadék, amely - koktélba öntve - észrevétlenül elkábítja és ágynak dönti a különben elérhetetlen bombázót, aki másnap nem emlékszik semmire - vagy ha igen, nem tudja bizonyítani, mert a szer gyorsan eltûnt a szervezetébõl.

A randidrog-hisztéria valószínűleg előbb jelent meg itthon a női magazinok hasábjain, mint "élőben". Maga a kifejezés az angol "rape drug" kissé szerencsétlen fordítása, hiszen az "nemierőszak-drogot" jelent. Nyugaton az elmúlt években komoly legendakör alakult ki a GHB (gamma-hidroxi-butirát) nevű anyag körül: bármelyik amerikai egyetemi újságban találunk kéthavonta egy cikket az egyetemi Pi Omega Sorority huszonkét éves, szőke eminenséről, aki egy hevesebb buli után egy ismeretlen ágyában felébredve gyászolja a szüzességét, és meg van győződve róla, hogy az itala "spiked" volt, vagyis randidroggal bolondították meg. Bár a GHB-t itthon alig ismerik, a legenda már megjelent.

A GHB-t az ún. új típusú szintetikus drogok között tartja számon a szakirodalom, mivel "rekreációs célú" fogyasztása csak a közelmúltban kezdett elterjedni. A köznyelvben folyékony exstasynak nevezett szert Henri Laborit, neves francia kutató állította elő 1961-ben. Eredetileg az aneszteziológiában kívánta használni, de hamar rájött, hogy antidepresszánsnak sem utolsó:

egy barátja

visszaemlékezése szerint hetente háromszor használta, és hosszú élete egyik legnagyobb felfedezésének tartotta. Az anyag - kis menynyiségben - természetes módon jelen van az emberi szervezetben is. Négy európai uniós államban (Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Ausztriában) máig használják orvosi célokra, elsősorban az alkoholmegvonás tüneteinek enyhítésére és a narkolepszia nevű alvászavar kezelésére, de végső soron nem futott be nagy gyógyászati karriert: hamar kiderült, hogy túl sok kellemetlen mellékhatása van, például émelygés, hányás, látási és tudatzavarok.

Legálisan ma már sehol nem lehet GHB-hez jutni, Nagy-Britanniában tiltották be utoljára (idén júliusban), de a neten keresztül könnyen beszerezhető kis műanyag fiolák formájában, melyek valóban színtelen, szagtalan folyadékot tartalmaznak - a legendának ez a része tehát igaz, ahogy az is, hogy alig fél gramm már jelentősen csökkenti a gátlásokat, felszabadultságot, eufóriát okoz. A hatás tizenöt percen belül jelentkezik, erőssége a dózis nagyságától függ: 3-5 g már valóban ájuláshoz, alváshoz vezet.

A randidrogos elméletet tehát elvileg nem sorolhatjuk a teljes képtelenségek közé, sőt, egyszer-egyszer valóban felhasználhatták nők megerőszakolására. Nagy-Britanniában a különösen erős sajtókampány hatására 1997-ben külön szervezetet hoztak létre a "probléma" kezelésére. A Roofie Foundation 24 órás forródróttal várja a bajba jutott nőket. Állításuk szerint évről évre drámaian nő a hozzájuk fordulók száma, és összességében eléri a 6650 főt - ez persze töredéke az ugyanennyi idő alatt bekövetkezett halálos autóbalesetek számának. A több mint hatezer főből (772 férfi is akadt köztük) nagyon kevesen tettek rendőrségi feljelentést, és még kevesebb esetben született érvényes bírósági ítélet - az alapítvány alig tucatnyi bizonyított GHB-üggyel büszkélkedhet. Franciaországban, Svédországban és az Egyesült Államokban szintén rendszeresen fordulnak elő rape drug ügyek, nagyjából hasonlóan jelentéktelen számban. A legenda kialakulásához valószínűleg jobban hozzájárulhatott egy híres bűnügy: a világhírű Max Factor kozmetikai cég alapítójának az unokájáról, Andrew Lusterről kiderült, hogy 1996 és 2000 között több lányt is megerőszakolt a lakásában, akiket előtte GHB-vel kábított el. Hőstetteiről házi videókat is készített, így három esetet sikerült rábizonyítani. Jelenleg 124 éves börtönbüntetését tölti, miután Mexikóban elkapta egy fejvadász.

Bár az eset nyomán a GHB végképp beírta magát a köztudatba mint randidrog, valódi rekreációs használata egészen más. Mivel szinte teljesen ugyanolyan,

mint az alkohol,

de nagyon gyorsan hat, és elég egy kis mennyiséget fogyasztani belőle, elsősorban bulikon, főleg rave partikon használják. Bár a magyar rendőrség még soha nem foglalt le GHB-t, a hazai kutatások is azt bizonyítják, hogy a szer elsősorban a partizók között van jelen. Az egyetlen mértékadó felmérést Demetrovics Zsolt addiktológus és munka-társai készítették eddig, a még publikálatlan és nem végleges adatok szerint egy 1000 fős mintából hat százalék állította, hogy kipróbálta a drogot, és közülük is a többség legfeljebb egyszer vagy kétszer nyúlt hozzá. A kutató szerint "a GHB-re nem igazán szoktak rákattanni a partizók se. A rape drug elmélet is jórészt az új szereket övező pánik jellegzetes tünete: ha a GHB randidrog, akkor az alkohol is az."

A GHB-nek azért mindenképpen van némi köze a szexhez: használói hagyományosan vágy- és gyönyörfokozónak tartják, és magyar nyelvű fórumokon is lehet már olvasni egy-két lelkes beszámolót erről a hatásáról. A többi valószínűleg tényleg csak mese: sokkal inkább szól arról a férfiálomról, hogy kezünkbe kapjunk egy minden nőt lefegyverző, ellenállhatatlan csodafegyvert, és a nők félelméről, hogy egy színtelen-szagtalan, modern aphrodisiacum játékszerré teszi őket, és visszalöki egykori kiszolgáltatott állapotukba, mint egy másodlagos partidrog valós kockázatairól.

Zsuppán András

Neked ajánljuk