Rendőrség-történeti Múzeum: Halál és irodalom

Tudomány

A magyar rendőrség folyton változó formában immár több mint másfél évszázada küzd a bűn mint sajnálatos társadalmi tény ellen, többnyire a törvényes keretek között - mit lehet tenni, ha alkalmanként és koronként a törvények is olyanok, amilyenek. Munkájukkal - ahogyan az illik - immár múzeumi körülmények között is megismerkedhetnek a polgárok, akik távozván igazolhatják a tételt: a magyar bűn a magyar égbe kiált.

A magyar rendőrség folyton változó formában immár több mint másfél évszázada küzd a bűn mint sajnálatos társadalmi tény ellen, többnyire a törvényes keretek között - mit lehet tenni, ha alkalmanként és koronként a törvények is olyanok, amilyenek. Munkájukkal - ahogyan az illik - immár múzeumi körülmények között is megismerkedhetnek a polgárok, akik távozván igazolhatják a tételt: a magyar bűn a magyar égbe kiált.Amagyar bűnügyi múzeum története már maga is kész kalandregény: az első, még a múlt század elején megnyílt előd sajnálatos módon nem élte túl Budapest rettenetes ostromát: megannyi emberélet, anyagi és kultúrjav mellett ekkor semmisültek meg olyan relikviák is, mint a Lédererné kosara (lásd: Kodelkának kezefejelába), továbbá Kiss Béla, a nemzetközileg is jegyzett sorozatgyilkos szörnyeteg eredeti bádoghordói, melyekben áldozatait tárolta. Hála a bűnözők (s üldözőik) áldozatos munkájának, a nyersanyag ezután újra gyűlni kezdett, idővel már csak a megfelelő helyet kellett megtalálni: a célra mintegy kínálta magát a Mosonyi utcai egykori lovasrendőr-laktanya, ahol némileg megújult kínálattal és jelentőségteljesen megváltozott névvel üzemel a Rendőrség-történeti Múzeum. A korábbi elnevezésből időközben elkopott a "Bűnügyi és" szekvencia, mely az intézmény igazgatója szerint leginkább azt hivatott jelezni, hogy a tárlókban elhelyezett anyag a rendőrség által eredményesen lezárt nyomozások, a kielégítően feltárt és bírósági ítélettel lezárt esetek dokumentumait tárja elénk. Az igazgató jórészt a helyhiánnyal indokolja, hogy az amúgy tartalmas gyűjteményben miért is nem találjuk nyomát a rendőrség rendszerváltás utáni eredményes munkájának, pedig egy embernagyságú Magda M. poszter vagy éppen B. Lajos, a százhalombattai rém dokumentációja is ide kívánkozna. Nem e helyütt tárgyalandók viszont azon bűnesetek, melyeket a rendőrség eleddig még nem derített ki (Aranykéz utca, Boros Tamás, Fenyő János, hogy csak néhányat említsünk), vagy már soha nem is fog (az előbbieken kívül például az 1977-es Hungária körúti kettős rablógyilkosság vagy a Seuso-kincs egyik megtalálójának állítólagos likvidálása mérgezett disznósajt segítségével).

Csőre töltve

A tárlókon végighaladva mindenki megkaphatja a magáét: a múzeum saját csakrájában Kántort, a legendás nyomozóebet találjuk, momentán kitömött állapotban: az önmaga emlékművévé alakított archív németjuhász sajátos tájolásával egyúttal biztosítja a gyűjtemény kellő tagolását is. Az alapvetően a püthagoraszi elven elrendezett, a hármasság misztikumán alapuló tárlat egyik termében a falakon az elmúlt százötvennégy év szigorú, néha szúrós tekintetű belügyminisztereinek alkalmanként belgyógyászati problémákat sejtető portréit találhatjuk - Pintér Sándorral bezárólag.

A belső kiállítóhelyiség ehhez képest inkább a megdöbbentésre hajt. Az álkulcsokon, filctollból buherált zsebmetsző apparátusokon és az általában módfelett primitív hamis pénzeken gyorsan átzuhan a látogató, majd jön a sokkoló kommentárokkal és fotókkal kicövekelt horrorblokk, melynek megtekintése után a látogató már biztos abban, amit eddig is sejteni vélt: pszichopata sorozatgyilkosok és pedofil rémek tekintetében egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak.

Kék dicsfény

Igazi revelációszámba megy viszont a két nagyterem között található Krimiírók a XX. században című kiállítás: itt ugyanis gyermekkorunk valamennyi kedvencét és rettegett szerzőjét egyaránt megtalálhatjuk, s akkor még nem is szóltunk az ismeretlen ismerősökről. A téma elővezetése tulajdonképpen módfelett diszkrét: egy fotó (néha még az sem), rövid, általában hiányos életrajz, ám a bibliográfia jobbára teljességre törekszik: elég elolvasni a címeket, végignézni az illusztrációként elhelyezett (pontosabban aleatorikusan szétszórt) borítómásolatokon, s rögvest összeáll fejünkben a magyar bűnregény első évszázada. Először is itt van a teljes BM-vonal, a nyomozókból lett krimiszerzők, mint Mág Bertalan, a Hód-történetekről elhíresült Mattyasovszky Jenő vagy a kizárólag a legelborzasztóbb ügyekben (gyerekgyilkosok és más aberráltak) utazó Matinkó Károly. Ugyenez emelt szinten Berkesi András: Katpol., ÁVO, saját elvtársai börtöne, majd a páratlan szocialista karrier - elég ha annyit mondunk: Sellő a pecsétgyűrűn. És persze itt a kihagyhatatlan, kékfényes Szabó László, akinek élete és munkássága nélkül még e kiállítás anyaga is sokkal nehezebben volna értelmezhető, vagy Szamos Rudolf, a Kántor-történetek könyvbe álmodója (tévés adaptációja sorozatban megy délután az éppen megint megújuló közszolgálati csatornán). A régiek között nem kevésbé legendás nevek: báró Orczy Emma, A vörös Pimpernel írója (ne tessenek röhögni, létezik olyan többezer itemet tartalmazó irodalmi CD-lemez, melyen ő az egyetlen magyar), a fiatalon elhunyt Aszlányi Károly és a munkaszolgálatban elpusztult Rejtő Jenő, s hogy konkrét/szimbolikus gyilkosairól se feledkezzünk meg: detektívregényei révén helyet kapott itt Dövényi Nagy Lajos, a hírhedt, uszító nyilas író (Tarnopolból érkezett), és nagy meglepetésre jelentős listával reprezentál Csurka Péter, az érdemdús államférfi édesapja (A borzalmak szigetének címlapja már magában is ígéretes). Emellett rátalálhatunk egy-egy minden bizonnyal teljes Lőrincz L. László- és Nemere István-bibliográfiára, s lejegyezhetjük Kristóf Attila, a jelentős konzervatív publicista, a Kádár-kor sikeres krimiszerzője teljes címlistáját is. A betegesen kíváncsiak megtudhatják Vavyan Fable és Evelyn Marsh magyar nevét (juszt sem áruljuk el), s megismerhetik kettejük valódi arcát is, a gyűjtők csorgathatják a nyálukat, amikor olyan ősrégi darabokról értesülnek, mint Besenyő István "lommérgezés című munkája, az igazi perverzek pedig szerencsés esetben magával a szerzővel dedikáltathatják Garamvölgyi László összes műveit.

Barotányi Zoltán

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.