Jobb, ha mindjárt az elején tisztázzuk, hogy a "replika" a hamisítvány elegánsabb megjelölése - egy ilyen órának az égvilágon semmi köze a svájci műhelyekhez. Csakhogy míg korábban a márkás hamisítványok csupán azokat az ostobákat téveszthették meg, akik képről sem ismerték az eredetit, ma már olyan élethű utánzatokat állítanak elő, melyek első ránézésre még a szakembert is zavarba ejthetik.
Fő a bizalom
A jó minőségű replikát ugyanúgy többnyire a Távol-Keleten (leginkább Kínában) készítik, mint a súlytalan, kvarcszerkezetű gagyit. Ám míg ez utóbbit Bangkoktól Londonig bárki beszerezheti pár dollárért a "sárkányos piacokon", a komoly "készülékek" valamennyi utánajárást igényelnek. Voltaképpen csak akkor lehetnek biztosak a dolgukban, akiknek ez a leghőbb vágyuk, ha már-már bizalmas kapcsolatba kerülnek az eladóval, és személyesen is kipróbálhatják a kizárólag interneten árult portékát.
De kik árulnak ilyet? És hol?
Ha rákeresünk a replika órák kifejezésre, egyből találunk hazai forgalmazókat, e-mail címmel vagy mobilszámmal, akik minden bizonnyal tisztában vannak vele, hogy bűncselekményt követnek el, mégis vállalják a kockázatot.
"Én is kapok sok e-mailt kinti oldalakról, de a 80 százaléka kamu. Rendelsz, előre fizetsz, és vagy kapsz órát, vagy nem. Ha kapsz is, nagy eséllyel nem azt, amit megrendeltél vagy ami a képen volt. Ha megjön, csalódsz, mert átvágtak, s ekkor fikázod le a replika órát - tudtuk meg egy hazai árustól, Gabesztól. - Az összes .com oldal mögött kínai vagy thaiföldi emberek vannak, nem cégek. Sem adószám, sem telephely, sem valós elérhetőség nincs. Kapsz egy bankszámlaszámot, amire utalnod kell, vagy hogy Western Unionon adj fel egy Ming Chang Wang nevű emberkének 2-300 dollárt, aki majd küldi az órát. Vagy add meg a hitelkártyaszámodat. Így nem tudsz reklamálni sehol, gyakorlatilag futsz a pénzed után, ha nem jön óra. Mi is az elején beleestünk ezekbe a hibákba. Rendeltünk órákat, s nem az jött, amire számítottunk. Aztán persze kitapostuk magunknak az utat, ahonnan valóban minőségi replikák jönnek."
A büntető törvénykönyv 296. paragrafusa szerint "aki árut a versenytárs hozzájárulása nélkül, olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel vagy elnevezéssel állít elő, amelyről a versenytárs, illetőleg annak jellegzetes tulajdonsággal rendelkező áruja ismerhető fel, vagy ilyen árut forgalomba hozatal céljából megszerez, tart, illetőleg forgalomba hoz, bűntettet követ el". A törvény azt is kimondja, hogy három évig terjedő szabadságvesztéssel járhat, ha a forgalomba hozott áru értéke meghaladja a 100 000 forintot. A vám- és pénzügyőrség tájékoztatása szerint a leggyakrabban a piaci ellenőrzéseken találnak hamis márkajelzésű órákat, de ezek általában olcsó hamisítványok. A hatóság nyilvántartása szerint 2008-ban összesen 84, az előbbiekben említettekkel összefüggő jogsértés kapcsán kezdtek eljárást. Hogy ez pontosan hány darab órát jelent, nem tudják megmondani, mivel ilyenkor nem kizárólag órákat foglalnak le. "Nyilvántartásunk tárgykategóriákra vonatkozó adatai nem különböztetik meg ilyen pontossággal az egyes termékeket, a jogszabály pedig - egyéb tényezők mellett - elsősorban értékhez köti az egyes minősítő körülményeket" - áll a tájékoztatóban.
Mindebből az derül ki, hogy a hamisított órák internetes forgalmazása voltaképp zavartalan Magyarországon - megfelelő óvintézkedések mellett. Ha valaki egy hazai "dílerrel" felveszi a kapcsolatot, és nem bízza a dolgot a postára, bizonyos, hogy csak többszöri egyeztetést követő személyes találkozó során juthat hozzá a portékához, ami egyébként nemcsak az árus érdeke, hiszen hamis órát vásárolni sem lenne szabad. Így hát nem csoda, hogy a rendőrség legfeljebb akkor kezd nyomozást, ha a vevőt átverik, és ő feljelentést tesz. Nos, ilyesmi a legritkábban fordul elő, legfeljebb évi öt-hat esetben indul csalás miatt eljárás. Valószínű, hogy sok vevő nem tesz feljelentést, vagy mert szégyelli a "hülyeségét", vagy mert eleve ő is orgazda volt "az üzlet megkötése" idején. (Gyakori átverés, hogy az utcai árus a felcímkézett és beárazott [!] hamis órát így kínálja: "Éppen most loptam a boltból".)
Gabesz meggyőződése, hogy ha az árus és a vevő között megvan a bizalom, akkor pörög az üzlet. "Amit a honlapomon, a fotón látsz, az valóban a megvásárolható óra. Ha pedig találkozunk, kézbe veheted, kipróbálhatod, és csak akkor kell eldöntened, hogy megveszed vagy sem. És 90 százalékban meg is veszik az emberek. Jó szerkezet, szép küllem. Azok a középkategóriás órák, amelyek ugyanennyibe kerülnek, lehet, hogy eredetiek, de egyik sem néz úgy ki, mint egy szép replika. Nekem is sok replikám van. Szeretem őket, és nem azért viselem, mert azt akarom, hogy mindenki azt higgye, egy 1,5 milliós óra van rajtam. Hanem azért, mert jó érzés rájuk nézni."
Így is megéri
A szintén órákban utazó X. elmondta, hogy Magyarországon nemcsak magányos árusok, de replika-nagykereskedések is léteznek, ám úgy véli, igazán jó hamisítványokért a bécsi vagy isztambuli "diszkontokat" kell felkeresni. "Én minőségi áruval foglalkozom, garanciát is adok az általam forgalmazott termékekre (X. nemcsak órával, "replika" tollakkal, öngyújtókkal is foglalkozik - L. T.), de ez nem a 25 ezer forintos kategória. Viszont 120-150 ezer forintért már olyan órát tudok szerezni, ami nemcsak kívülről, de tartalmában is igényes. Egy 'mezei' órás simán bedőlne neki."
Mindezzel az egyik legismertebb svájci óra hazai szervizének munkatársa (aki sem a márka, sem a saját nevének közléséhez nem járult hozzá) is egyetért. "Ha valamit szét lehet szedni a legapróbb alkatrészekig, akkor az elvileg másolható. A legbonyolultabb óraszerkezetet is ember alkotta, így hát logikus, hogy egy másik ember, ha megismerte azt, elő tudja állítani. Úgy tudom, Kínában már autót is hamisítanak, miért éppen egy komolyabb óra jelentene problémát?" A szakember szerint azonban egy-egy jól sikerült replika még nem jelenti, nem is jelentheti ugyanazt a minőséget. "Magam is találkoztam órákkal, amelyek külsőre, súlyra egy az egyben olyanok voltak, mint az eredeti, a szerkezetük viszont már nem, bár kétségtelen, hogy ezek az általában automata mechanikák sem voltak rosszak. Hoztak már ilyet hozzánk is javítani, de nem tudtunk mit kezdeni velük. És nem csak a presztízs miatt. Nekünk kizárólag olyan alkatrészeink vannak, melyek az eredetihez valók."
De léteznek olyan replikák is, melyekben svájci szerkezet ketyeg. "Sokan azt hiszik, hogy minden nagy márka egy-egy óragyárat is jelöl, de ez nem így van - mondta X. - A legtöbb nagy névnek az ETA nevű svájci gyártó szállítja a szerkezetet. Az viszont sehol nincs megírva, hogy csak a nagy márkák rendelhetnek tőlük. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy vannak ETA-szerkezetes hamis órák is. De ezeknek meg kell fizetni az árát."
X. elmondta, hogy akár több százezer forintot is el lehet kérni egy ilyen óráért, sőt még annál is többet. A legdrágább replika, amit eddig eladott, 1,4 millió forintot ért az egyik kuncsaftjának. "Egy hatmilliós aranyóráról volt szó. Természetesen aranyból készült ez is, és természetesen tudta a vevő, hogy mit vásárol. Azonban úgy gondolta, hogy még így is megéri neki. Egy hatmilliós, valódi aranyból készült óra láttán tényleg csak a szakértők feltételezhetik, hogy nem eredeti. Ebből kell kiindulni, és akkor érthető a vevő hozzáállása. Ha ugyanis ezt az órát meglátják rajta, bárhol a világon bármelyik társaságban komolyan veszik. Ez pedig sokaknak nagyon sokat megér. Pláne úgy, hogy 4,6 millióval olcsóbban jutottak hozzá."
A többség persze beéri kevesebbel is, viszont - legalábbis az árusok szerint - egyre nagyobb az érdeklődés a "minőségi replikák" iránt. "A vevőim között vannak gyűjtők vagy olyanok, akik egy-egy márka szerelmesei, de nem tudnák kifizetni az eredetit. A többség mégis általában csak villogni szeretne a menő órájával - mondta X., majd hozzátette: - Igaz, ami igaz, egy férfit sokkal többre tartanak, ha komoly órát visel, mint ha több kiló aranyat. Bár az is igaz, hogy az óra egymagában azért kevés. Ha kiszállsz egy Suzukiból, és Rolex van rajtad, akkor is azt mondják, ez hamisítvány, ha történetesen igazi."
Noha a svájci cégek minden létező fórumon tiltakoznak a márkahamisítás ellen, úgy tűnik, tehetetlenek. Becslések szerint világszerte 30-40 millió hamis órát adnak el egy évben, ami több mint 600 millió dolláros veszteséget jelent számukra - annak ellenére, hogy "törzsvásárlóik" valószínűleg nem az interneten rendelnek maguknak órát.
